Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap este (délután) még Zilaci Mester novelláiból sem tudtam elég erőt meríteni, hogy elinduljak futni. Vaciláltam a futás és a vacsora között, de az utóbbi győzött. Viszont ma reggel végre nem nekem kellett a gyereket suliba vinnem, aminek az eredménye egy kis plussz alvás volt. Akkor ébredtem, amikor a család elment otthonról. A munkahelyemen senkinek nem hiányzok, oda bármikor beérhetek, pláne így a félév végén. Meg egyébként is. Az ifjú titán kollégák rendszeresen 10-11 körül járnak be, én is megengedhetek magamnak egy kis luxust. Ilyen előzmények után elmentem futni. HÉTKÖZNAP. REGGEL. Igen kellemes idő, relatív csend, jó levegő fogadott a Duna parton. Toltam a Lágymányosi és a Petőfi híd között négy ezrest, az ellenkező irányba meg pihiztem. A legjobb 4:15-ösbe ment. Tavaly kb ilyenkor 4:40-nél kidőltem. De a másik 3 is 4:30 körül volt. Aztán mikor hazaértem, beugrottam a mamikámhoz a kulcsomért (mire jó, ha egy lépcsőházban lakunk :) ), és meglepett egy nagy bögre mézes citromos limonádéval. Irtó jól esett. A futás is. Befelé a munkahelyemre betoltam egy szárított paradicsomos baguettet. A munkahelyemen aztán jött az értesítés, hogy a megrendelt (szülinapra) MP3 lejátszóm is megérkezett a boltba, még azt is elintéztem. Most mindjárt megebédelek, aztán holnapra hagyom, amit ma megtehetnék. :))
Egyébként meg kösz, jól vagyok, jó a kedvem. Lehet, hogy a reggeli futás endorfinjai még mindig működnek? Mindenkinek hasonló jó napot!!!