Nos, kedves barátaim, először is köszönöm mindenkinek a lelkesítő, vagy éppen együttérző hozzászólásokat.
Annyit azért még hozzátennék, hogy a szobában hatan vagyunk, akik egyáltalán a témába bevonásra kerültek. Ebből maradtunk ez első edzésnapra ketten. Ez 33.3333333333333%, ami nem is olyan rossz, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy egy ember (Roló) valóban jönni akarónak tűnt, továbbá, hogy egy szobán kívüli arc is jelezte, hogy jönne. Ő elvben nem is tudott semmiről, csak Sajti említette neki, és a srác elkezdett nagyon érdeklődni. Ő volt az, tudjátok, akinek sürgős meetingje lett.
Ilyen előzmények után, pénteken kijelöltük második edzésnapunknak a következő hétfőt, azaz a mai napot.
Pénteken Dokker (aki csak bringával és csak lélekben fog kisérni minket) bejelentette, hogy mégis jönne velünk. Bevallottan az motiválta, hogy Roló is biztosra mondta. Azért azt hozzáteszem, hogy Dokker volt már velem korábban futni többször is, sőt a jászberényi felmaratont is lefutatta váltóban egy nagyon csinos lánnyal. Csak aztán átnyergelt(!) a bringára.
Nos, így jött el a hétfő reggel. Mivel én magam egy egyhónapos kihagyás utáni selfrehabilitáció elején vagyok, a vasárnapi hosszúfutásnak szánt, valójában csak 16 kilis Margitszigeti dickpranksterkedés utáni napon nem akartam széthajtani nagyon magam. Féltettem a két jó öreg szecskavágót (© by Running Laca). Ezért egy rövidebb laza futást terveztem, de mivel Roló-t nem akartam megterhelni valami unalmas, monoton kocogással, kitaláltaml, hogy leviszem a fiúkat a BEac pályára. Én meg majd lazsálok.
Dokker már reggel szólt, hogy hajnali 5-ig volt, de ha visszajön a nyaralásból, akkor már tuti jön. Roló viszont mondta, hogy hozott tornaruhát és képesnek érzi magát akár 1 kilométer lefutására is. Én csak mosolyogtam. Jól tudta, hogy több van ebben a fiúban, mintsem gondolná. Legalább 1200 méter.
Hát így esett, hogy 17:00-kor hárman vágtunk neki a pályáig tartó majd 300 méteres útnak. Bementünk hátul, átvágtunk a Pálya büfén, és kinetünk a Beac főbejáratán, hogy a Bogdánfi útról érkezzünk. A Pályá büfében találkoztunk Hurka kollégánkkal, de ő csak sörözni volt ott, nem futni. Akceptált minket, hogy maradjunk mi is, de Sajti helyre tette: "Bocs Hurka, a mi küldetésünk nem ide szól."
Bár Roló azt hitte, hogy ez az odaút a bemelegítés, netán maga az edzés, nem így volt. Először 5 kör bemelcsit akartam futni, de láttam Roló-n, hogy sok lesz. Végül 4-et toltunk. Ezután 4*100 repülő következett, majd Sajtira kiosztottam 10*(200/200)-at, Rolóra pedig ugyanebből 5-öt. Magamra nézve azt terveztem, hogy futok kettőt, aztán majd csak virótok a célvonalon. (Ezt edzőmentorom, Edzőbá is így szokta). De aztán elkezdtünk futni, és végül 5 menetet mentem, és utána is csak azért álltam le, mert nem akartam megsérülni. Sajti még ment egyett.
Roló 2-t bírt, aztán még az ötödikre be tudtam parancsolni a pályára. Rolóról azt kell tudni, hogy még soha életében nem futott életvitel szerűen. Egyszer állítólag futott egy Coopert, de elnézve a mostani teljesítményét, az nem tegnap volt. De mindegy is. Már maga az a tény, hogy lejött, nulla edzettséggel, egy vékonynál is vékonyabb talpú, egyáltalán nem futásra való cipőben és összességében végigtolt 3*(200/200)-at és előtte meg utána is némi kocogást, már ez is dicséretre méltó. Tisztelem ezt a fajta magatartást. Az, hogy ezt életben tartsuk, nos, ezért nekem kell megdolgoznom.
Sajti ugyanolyan jól muzsikált, mint az elmúlt alkalommal. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy ő emellett heti háromszor focizik, azaz erőnlétileg jobban áll mint a többiek, illetve a sporthoz való viszonya is jobban felépített.
A jövőt tekintve, csütrötökön Rolóra számítok, illetve a néven nem nevezett srác a másik szobából is talán eljön. Laza 6-8 kilit tervezek síkon. Esetleg a Lánchídig és vissza. Vagy egy kis Gellérthegy kört. Bár az lehet, hogy még sok.
Mindenesetre holnap egy ebédel egybeköte megyünk a Nyúlcipőboltba futócipőket nézegetni. Mármint nem a Nyulcipőben fogunk ebédelni, bár Krekiről el tudom képzelni, hogy remekül főz, hanem mellette a kínaiban, de utána átmegyünk. Én asszem, veszek majd egy zoknit.
Ha visszagondolok, hogy és hogyan kezdem futni.... Hát az is egy érekes történet.