Ma futottam egy 10-est.

Bonóval a Szigeten találkoztunk. Ő már tolt egy karikát előtte. Nagyon lassú tempóban mentünk. Én óvatoskodtam a lábam miatt, ő pedig tüdőkapacitáshiányra hivatkozva jött velem. Valójában csak nem akart megsérteni, hogy ennyire lassan futok.

Nos, meglepően jól mert. Nem fájt a lábam, nem fáradtam el.

Egyszer beleléptem egy rekortán alatti lyukba. A lábam besűllyedt. Gondolom, valami vakond akart ott a felszínre emelkedni. "Na, felmegyek bakker kicsit. Ne mindig ezt büdös földet szagoljam. Mindegy, hol túrok. Mondjuk itt. Aha... mindjárt fent leszek... Még egy kanalintás... NA...!!! Mi pöcs van...? Mi a szar ez..?!? Mi a jó büdös szar ez!?!?! Mi ez, valami gumi?? Na elmentek pics...ba a rekortánotokkal!  Óóó b..meg, a fejem. Ki volt ez a tapló? Valami idióta a fejemre lépett! Na jó. Kapjátok be a f..szom, kis köcsögök! Inkább visszamegyek."

Mindazonáltal az idő szép volt, sütött a nap, az égbolt magasan és tisztán terült fölénk. Mint távoli, és hatalmas menyezet egy valószínűtlenül hatalmas épület menyezetén. És ebben a végtelen térben, ha a testem nem is, a lelkem szárnyalt. Tavasz volt, mindenestül és megmásíthatatlanul. Eszembe is jutott egy régi Bikini nóta, amit nyilván sokan ismertek. Végig ez járt a fejemben.

"Tavasz jár most a hegyeken
Olvad a jég dermedt szíveken
Még emlékszem milyen a bőröd illata"

Szép szám. Itt halgassátok meg.

Nos, én a futás illatát éreztem. A felázott és lassan kiszáradó földét, a levegőben szálló port, a levelek és fák illatát, a talpam körül a fűszálakról szanaszét repülő harmatcseppek permetét, a fejem körül döngő apró rovarok hangját. Jóllehet, ez mind nem volt ott, hiszen február van, és nincsenek se rovarok, se harmat, se más, de ott és akkor a szivem ugyanúgy érzett, mint nyáron, vagy méginkább tavasszal. Mikor először megyünk úgy egy versenyre, hogy már meg kell gondolni, ne fussunk-e rövidben. Mondjuk a Vivichittán. Vagy a Pécs-Harkányon. Vagy akárhol máshol.

Nos, ezt éreztem, és ezekkel a gondolatokkal eltelve futottam ma. Szándékosan nem mentem többet, mert két hónap sérülés, pihentetés, gyógytornáztatás után, nem akarnám hazavágni újra a lábamat, de éreztem, hogy menne. És én is mennék, de még nem lehet. És ez, azt hiszem egy igen ígéretes személyiségfejlődés mérőszáma is lehet, bár egyáltalán nem szám, de mindegy. Szóval csak azt akarom leírni, hogy mondjuk csak egy évvel ezelőtt is még simán letoltam volna ilyen helyzetben egy 20-ast. Aztán meg simán letolhattam volna újra a zoknimat a sporiban, mert újra beállt a talpam. Nos, ennél már okosabb voltam. Vagy lustább. A kettő talán összefügg. Mint a rutinos, öreg róka kakas (figyelem, micsoda stilisztikai szaltó mortále), aki kifekszik a szemétdombra és bevárja amig a csajok jönnek. Nem rohangál. Ez a bölcsesség. És a rutin. És a rókaság. Na szóval, rókáskodtam és nem futottam csak két kört. A másodikat visszafelé már bent. Csak hogy ünnepeltethessem magam Gepárdbarátaimmal. Találkoztam is velük. Pont, mint régen.

Összességében nagyon jó volt ez a nap.

Remélem, ezek után nem esek vissza, és nem kell újra megjárnom a talpi bőnye siralomvölgyét.

Üdv.

I. Májkrémkedvelő Ripetti

(Basszus!, Megyik is és eszek egy kis májkrémet. Most éreztem csak meg mennyire éhes vagyok. Bár ha jobban belegondolok, már 23:20 van és bazira éhes vagyok. Azt még el kell dönteni, hogy szeletelt kenyeret egyek, vagy zsömlét. Sokszor nehéz a döntés. Nyilván ti is gyakran érzitek, hogy az élet olyan döntéseket kényszerít rátok, amiket se nem kértetek, se nem éreztek méltányosnak és joggal fogalmazódik meg bennetek a kérdés: Mért pont én? Mért pont nekem kell a kizökkent világ kerekét helyrelökni? Dehát bizonyára így érez mindenki, akit a sors hasonló helyzetbe sodort. Nos ez utóbbi mondat a Gyűrűk urából származik, de aki megmondja, hogy az ezt megelőző mondat, mely valójában szintén egy idézet parafrázisa, nos, aki megmondja, hogy az honnan származik, az kap egy csomag frutit, valahol, ahol majd valami versenyen, vagy sima edzésen összefutunk. A túl fiatalok ne mondják meg, mert ők nem tudják, mi az a fruti. Protézist viselőknek szintén ellenjavalt. Bár lehet, hogy a fruti valójában jó protézisragasztó is egyben. Állagát tekintve nem életszerűtlen az ötlet. Erre még nem gondoltam.)