Kétségbeejtő, de inkább dühítő, hogy legalább két hónapja lábsárüléssel küszködök.

Egyszer valamikor március végén egy edzésre lelátogatott Kropkó Péter és velünk edzett. Anniyra inspiráló volt ő maga is, meg egyáltalán a jelenléte, hogy a végén futandó 100-as sprinteket brutál módon meghajtottuk mindannyian.

Jólesett. De másnapra a jobb alsó lábszáram belső oldala olyan igazi túlterheléses módon elkezdett fájni. Pihentettem meg kíméltem, és el is múlt. De úgy tűnik, időről időre visszatér és mindig le kell állnom az edzéssel. Persze kenem/kentem mindennel (fastum, bengáj, dolobene, flektor, richtofit...stb) és segített is, de mindig és mindig kiújul.

Elmúlt vasárnap a K&H maraton váltón, bár kifingtam 5.5-nél és sétálni kellett egy kicsit, mégis a végére kijött egy 5 perc/kili alatti átlag. És nem is fájt, eg tök jó volt, de másnap megpróbáltam egy laza átmozgató edzést, és kb másfél killer után iszinyatosan elkezdett fájni.

Most ott tartunk, hogy nagy valószinűséggel valami lúdtalp féleség lehet a dolog alapja és azt a tanácsot kaptam, hogy amig ez egyértelműen nem derül ki, addig hanyagoljam a futást, mert csak rontok a helyzeten. Valszeg, még ezen a héten ez kiderül mivel holnap megyek a Sporiba ortopédiára.