Téli Mátra XL

Péntek este munka után egyből Mátrafüred felé vettem az irányt. Az autóbuszon csak egy nagy gyerekcsoport zajongott, de Gyöngyöstől néhány ismeretlen turistát is felfedezni véltem.

Megérkezek Mátrafüredre, borzasztó hideg van.. A szállás kissé lejjebb van, de egy kis logisztikával megoldom.

Két futóval vagyok egy szobában, ők az L távot futják majd. Később megjön még 4 gyalogos is a szobába, akik elmesélték este a fél életüket, de más azért aludt volna már..

Reggel 5:45-kor kelés. A többieknek nem nagyon tetszett hogy ilyen koránra húztam fel az órát, de ez van. Talán ha hamarabb fekszenek..

A rajtig Hajdú Ferivel és barátnőjével fuvaroztatom ki magam, utólag is köszönöm.

Ismét nagyon hideg van. Ez kemény lesz így. Beállok a Terep Ultra Kupa sorba, kb. 200-an állnak, majd mikor a szervező mondja hogy itt csak a futók lesznek, rendesen megcsappant a sor:) Sok-sok ismerőst köszöntök, látszik hogy rengetegen választották ma ezt a túrát kikapcsolódásnak. Na de hogy a tárgyra térjek: 6:59-kor elhangzott az indulás szó. Alig kaptam össze magam, már rohanhatok is 40 km-t.

A kemény mag már az elején elhúzott. Pár kilométerrel odébb már széthúzott a mezőny, én az első felében voltam érzésre. Hamarosan utolér Németh Csabi, lekéste a rajtot kissé. Lajosházáig együtt toljuk, beszélgetünk. Örülök hogy sikerült megismernem őt. Leérve a ponthoz, pecsételtetek, majd már engem hamarabb megelőző 4-es boly jön jó 1 km-es kerülővel. Köztük -balazs- és Kerékgyártó Peti aki ismerős. Féltem hogy kispistáztunk, de nem hinném, mivel a meredek Z-n jöttünk le, így a lelkiiismeretem tiszta maradt:)

Csabi indul is tovább, én még iszok gyorsan egy kortyot, majd nyomás utána.

Megcsodálhatom ahogy a S-négyzeten megállás nélkül dzsoggol fölfele. Impozáns látvány :) Mögöttem Balázsék. Nem futunk az emelkedőn, de a tempós gyaloglás megvan. Egy idő után utólérnek, hasonló tempóban haladunk mégis kissé hátramaradok.

Mátraszentimrén FUTURE-ék keresik az utat, végül egy meredek aszfaltúton érjük el a Vadvirág Turistaházat a többiekkel. Sajnos a tea forró, így két kis korty után szomorúan, de ott is hagytam. Közben megérkezik Nosza Gabi is, egyből indul tovább, én is így teszek, és pár szót váltunk útközben.

Galyatető előtt megérkezik akibacsi is, aki bíztat hogy nagyon jól megyek. Ez jólesik, és optimizmussal tölt el. Persze utána már csak a hátát látom egy ideig. Galyatetőre érve épp Balázsék indultak tovább Petivel az ellenörzőpontról, de úgy gondoltam nekem most nem kell a hajsza, így a ponton nyugodtan bevágtam egy energiaszeletet, meg ittam pár kortyot. Továbbindulva egy rafinált letérést épphogy észreveszek, egy kőre volt felfestve a jel. Kicsit megállok, kezdek fáradni.. De nem szabad! Itt a lejtő, ilyenkor nem szabad kinyúlni. Ha emelkedő jön akkor azt mondom ok, de most nyomni kell, ezért jöttem hogy bizonyítsak magamnak! Szerencsére ismét megindulok. Jó tempóban haladok, egy kopár részhez érve gyönyörű panoráma fogad. Kis idő múlva Csór-hegy előtt ismét egy emelkedő. Megpillantom Balázst, már a hegyet falja, én még az aljában vagyok, de jó jel hogy nem vagyok lemaradva nagyon. Innen végleg eltűnik a látókörömből. Elérem az ellenörzőpontot, kérdezem hogy állok, azt mondják az első 25-ben kb. bennevagyok.

Amilyen nevek indultak ma, ez nem rossz eredmény eddig.

Vörösmarty th.-nál nem élek a levessel, de viszont kicsit megzakkantam, és néha bele kell kicsit gyalogolni innentől.. Egyre gyakrabban gyalogolok, de szerencsére eljön a pont, így be tudok vágni egy zsíroskenyeret, ami talán jót tesz majd kicsit.

Egyedül itt kaptam időt, 3 óra 14-nél jártam eddig.

A kenyeret útközben ettem meg, de valahogy alig akart lemenni, meg is kellett állnom inni hozzá. Közben elmegy mellettem JB, és még jópár futó. Na puff.. Fene a Kékesbe.. A combom elkezd görcsölgetni a meredek K+-en éppen akkor amikor utólér csanya, és egy hölgy, aki mint kiderült meg is nyerte a versenyt nők közül. A K-re érve se sokkal jobb a helyzet, szenvedek mint a kutya, és folyamatosan előznek :-(

A csúcs előtt ér utól László Szilvi. Közben esek egy jókorát a jégen, szentségelek is.

De többet nem is estem a nap során. Kékesen nagyon jólesett a tea, bár az izmaim csont merevek voltak már, de indultam is tovább. Szerencsére elmúlt a combgörcs, így ismét nyomhattam neki a tempót, persze csak óvatosan. Viszont ahogy a P-ra értem később, elkapott a versenykedv, és már csak az órámmal szemeztem hogy 5 óra alatt legyek valamivel. Piszkosul megindultam, egy rövidebb távon induló futót is állva hagytam. Elérem az utolsó pontot, majd robogok is tovább, egyre gyorsabban.

Nem gondoltam volna hogy a végén még lesz ennyi erőm. Kerülgetem a rövidtávosokat, de nem zavarnak, mert némelyik szó nélkül elenged. Kiérve az aszfaltra még őrültebb tempóba kapcsolok. Egy gyalogos jegyzi meg a párjának fél füllel hallottam hogy "van ilyen aki végigfutja". Hát van, de én végig nem futottam az szent :)

Pár perc múlva beérek az iskolába, vagy inkább berohanok, és 4:45-nél lenyomom az órát. Az oklevélre már 4:48 kerül rá, de sebaj..

Álmomban nem gondoltam volna hogy így fog ez most menni. Nagyon boldog voltam, mert jól sikerült, és optimizmussal tölt el a jövőt nézve ez az idő.

Zolinak köszönöm hazafele a fuvart! Margitán találkozunk!

40 km---> 1576 m-----> 4:45