Mátrai Csillagok éjszakai 40

A 18:05-ös vonattal utaztam le Vámosgyörkre, az érdekesség az volt hogy egy túrázót sem vettem észre, csak Hatvannál szállt föl OT Anita, vele beszélgettem. Vámosgyörkről sietni kellett mert 6 perc volt csak az átszállás, itt már sokan voltak ismerősök, bubuékkal el is ütöttük azt a negyed óra maradék vonatozást Gyöngyösig. Itt sétálós várta Anitát, majd hamarosan odaérünk a nevezésre, de látszik hogy nem lesz ma éjjel valami príma időnk, viharfelhők gyülekeznek, és csúnyán fúj a szél. A suliban sok ismerőst fedezek fel, rengetegen vannak, főleg a rövidebb távokra. Elég sok futót is látok, legalább nem csak én vetemedek ilyenre :)

20:58-kor indultam a rajttól, egy sapkát vittem azért magammal, és milyen jól tettem.. A Sár-hegy előtt rajtam kívül mindenki más útvonalon ment, bár ugye én bejártam csütörtökön szóval azért volt helyzeti előnyöm, és egyszer sem kellett kinyitni a könyvecskét hogy hol-mi-merre. Szerencsére a memóriám még mindig ok :)

Igazából én tudtam ha a Sár-hegyet, és a Kékest leküzdöm akkor komolyabb baj nem lehet már. A Sár-hegy hamar megvolt, mivel még a túra elején volt, így szépen felfutottam rá megállás nélkül. Innen ravasz de tudatos jobbkanyar le a kápolnához. Mátrafüred előtt a repülőtérnél, illetve a kisvasút talpfái előtt is összevissza bolyongó emberek, akik nem akartak hinni nekem hogy mégis merre visz a jó út, de nem foglalkoztam vele.. Benevár előtt csúnya meredek a K+en, de így is 7,5-ös átlaggal nyomom. Utána nagyon meredek sziklás köves és hosszú út visz fel a Kékesre, de csodák csodájára szinte megállás nélkül fölkocogok magamat is meglepve. Utólérem az előttem levő utolsó gyalogosokat, majd kis pihenő a csúcson és indulás meredeken a sípályán lefele. Kékesig 14,5-1065 m volt, szóval csúnyán bekezdett, de az átlagom így is még 6,7 volt. Mátraházán negyed óra alatt ott voltam, itt bevágtam a pontőrök által kínált üdítőt, és utólértem két futóféleségű egyént. Na innen jött a feketeleves, ugyanis elkezdtek cikázni a villámok, és egyből teli lett a gatyám főleg hogy sokszor rét mellett vezetett az út, és így mindenre szabad kilátás nyílt, így láttam a cikázó villámokat mindenfele. Rólam köztudott hogy nem félek sem az esőtől, sem a dörgéstől, sem éjjel, viszont a villámoktól nagyon de nagyon. Ráadásul tök egyedül is voltam persze.. A közelben csapdostak, de érdekes hogy dörgés nem volt szerencsére utána. A feladás gondolatával játszottam, a kedvem lecsappant, és futni se akaródzott hirtelenjében. Mutatja az időm is, a 3km-t  31 perc alatt teljesítettem. Mondjuk 100m szint volt benne. A Hanák Kolos kilátóhoz érve nem akartam továbbmenni, de a pontőrök mondták hogy legalább Mátrafüredig menjek le. Persze arrafele villámlott, de még a Muzsla-tető volt előtte.

Félve indultam tovább, a villámok cikáztak, csapdostak, és rohadtul elment a kedvem az egésztől, amilyen jó kedvem volt az elején most olyan rossz. Sokat bele is gyalogoltam, de a Muzslán megnyugtattak a pontőrök picit hogy inkább az Alföld fele villámlik, és nyugodtan menjek tovább nem lesz semmi baj. Hát legyen.. Mátrafüredre leérve érdekes hogy egyből mentem tovább, pedig ott motoszkált a feladás a fejemben, de mintha a villámok már kicsit arrébbjárnának.. Hát nyomtam neki tovább, és hamarosan már a Kozmáry Kilátóban voltam, ahol utólértem az utolsó 25-ösöket.

0:25-kor indultam innen tovább, és 25 perc alatt a Sástónál voltam, közbe visszajött a kedvem is. Előtte utólértem a 3 előttem álló 40-esből kettőt. Tudtam hogy már csak larzen jár előttem, a pontőr mondta hogy 20 perce ment el. Lajosháza előtt a meredeken estem egyet hangosan káromkodva, majd kicsit elkavartam a négyzeten, de pár száz méter után érzésre megtaláltam újra, és Lajosházán is voltam. Az időjárás megint tett róla hogy beparázzak, ismét nagy villámok csaptak föl, de szerencsére a közelben jártak a 25-ösök így bíztam benne hogy nem történik semmi baj. Dezsővár előtt már zuhé volt, elkezdett esni az eső ami a célig el sem állt. Itt figyelni kellett a szalagokra és a jelekre, mert sok kanyar volt, és sok kis ösvény. Szerencsére nem kavartam el, és a pont után már csak lefele kellett menni. Más említésre való dolog nem történt nagyon, innen már futottam végig, bár a bal lábam nyillalt rendesen már, de szerencsére kihúztam a célig, ahol egy kis vita a rendezőkkel, majd kitűző, és oklevélátvétel. Izgalmas kihívás volt ez az éjszakai tele félelmekkel és örömmel. Örültem neki hogy a futásom folyamatos volt a terepviszonyok és a szintek tekintetében is.  5 óra 46 perc alatt tettem meg a távot. larzennek big thx a hazafuvarért!