Szerdán ismét felhúzom a futócipőt és egy nagyon rövid és lassú kocogást lenyomok. Egyszerűen nem bírom tovább, kifogyott minden energia raktáram, úgy érzem kiégtem, nincs honnan merítenem az erőt. Tudom, hogy vigyáznom kell, séta-kocogás-séta lesz a menetrend és max 2 kili. Már ez az elhatározás is feldobott, aztán majd szerda este meglátom hogy érzem magam. Ettől függ a további terv!

Negy úgy alakul az év, ahogy azt szeretném. Legalább is egészségügyileg. Túl vagyok már egy mellhártya gyulladáson, egy vese gyulladáson és ami miatt most nem tudok semmilyen sportot űzni az a kiújult nyaki gerincsérvem. Sajna.

Ne higgyjétek, hogy panaszkodni akarkok, de muszály leírnom, ha később keresem, miért volt ez a sok-sok ártalmas kihagyás.

Sajna a sérv olyan erős fájdalom kíséretében jelent meg, hogy egyetlen testhelyzetben volt elviselhető az életem: hanyatfekve! Szerencsére ismerek egy aranykezű embert aki lassan helyére teszi ami nincs a helyén. Legalábbis a gerincem környékén. Most már talán gerinces ember leszek.
Most itt vagyok, mármint az EO-n, de nem akarok nagyon körül nézni, mert fáj a szívem, hogy én nem tudok olyan edzéseket beírni amit szeretnék. Ha újra kezdem akkor is kell legalább 1 hónap, hogy formába jöjjek. Reményeim szerint a jövő héten egy laza, lassú futás-séta-futás kombinációval már tudok kezdeni.

Nagyon kell a futás, mert a stressz lassan elnyel. Mozgás nélkül megbolondulok. Alig várom, hogy megint teljes valómban itt lehessek.