Hát én olyan gyerek vótam, akit tiltottak 16 éves koráig az ugrástól, futástól. Születési rendellenesség. Már nem látszik!!! Persze amikor tehettem mindig megszegtem a szabályt, mert ugye a tiltott gyümölcs íze.... Talán innen ered az a bennem lévő mozgáskényszer, mozgás szeretet ami mindig is hajtott valamilyen sport felé. Versenyszerűen semmit nem tudtam csinálni, csak amatőr módon, de igyekeztem minden pillanatot élvezni.
Elég régóta bicóval járok dolgozni. Amikor nem bicóval megyek akkor is kizárólag gyalog, minden nap 20 perc séta reggel munkába és délután haza. Ha esik, ha fúj, ha 200 nap süt, ha az összes kezem tele bevásárlótáskával, megpakolva. Ugyanez bringával. Tehát soha nem buszozom, nem autózom. Ez már évek óta így van nálam, nem valami friss hóbort. Gyalog kb 4,5 km oda-vissza, drótszamáron 6 kili. Imádom, nagyon jót tesz a gondolataimnak, is.
Most ugye bicó van. Egy ismerősöm kezdett panaszkodni, hogy ugye le kéne tenni a kocsit, mert a benzin nagyon kva drága, de neki cipekedni is kell stb. Hogy én milyen jól nézek ki , mennyit fogytam, mit csinálok? Kérdezem, mondom bicó? Ó az naon jó ötlet, de vagy kerülő úton megy, vagy cipeli lépcsőn. Kerülőút? Ó az nem, hát az túl sok!!!! Legalább 5 perccel kellene többet tekerni. Na mindegy nem részletezem tovább. Kifogás kifogás hátán.
Csak dühít néha, hogy egyes emberek mennyire tudnak nyavalyogni, a megoldás kézenfekvő lenne, de nem lépik át a személyes konfortzónájukat, inkább maradnak és sírnak. Tudom, hogy nem az én bajom, de néha kényszeríteném az ilyen embert, pattanj bicóra barátom egy héten keresztül és utána gondolkodj el mit éreztél.
Vagy hülye vagyok? Na leírtam, mert olyan régóta a fejemben van és idegesít ez a gondolat. Most legalább kiadtam magamból. Holnap futok is egy jót.