Azzal kezdem, hogy milyen is volt a nyaralásom:

ugye van két lányom, 20 és 18 évesek. Ilyen korban a fiatalok nem nagyon akarnak az ősökkel eltölteni pár napot, nemhogy egy egész hetet. Az enyémek jöttek velünk és én velem madarat lehett volna fogatni, olyan boldog voltam már ettől.

A nagy meleg közepén utaztunk négyesben Zala megyébe, Pusztaszentlászlóra, a falu utolsó utcájának utolsó házába a 80 éves nagymamámhoz. Itt nevelkedtem én, tehát haza érkeztem. Az utat végig vezettem a Balaton mellett, nem álltunk meg fürdeni, siettem, mert tudtam, hogy nagyon vár az én drága Mamikám. Bazi forgalom volt, a meleget nem érzetük, ment a légkondi a kölcsön kocsiban. Ezért is hálás köszönet. Amikor már csak pár száz méterre voltunk a háztól a szívem nagyon dobogni kezdett. Megérkeztünk. Örömködés. Ebéd. Hideg sör. Ja az ebédről csak szerényen annyit, hogy frankfuti leves mellé Mamikám alátal kézzel nyújtott, frissen sütött rétes várt minket. Cseresznyés, túrós és tökös-mákos. Nyam-nyam:)))

A nyaralás alatt volt családi buli, strandolás, pihenés, játék, olvasás. Mivel a kert óriási, ezért kerti munka akadt minden nap. Volt kapálás, gyomlálás, zöldbabszedés, minden nap locsolás, málnaevés közben méhecske csípés. Nem volt térerő a mobiltelefonokhoz, nem volt internet. Volt nyugalom, mosoly, tréfa és nevetés. És volt a mindennapi főzéshez a kertből friss alapanyag. Ez egyszerűen páratlan. Párom is annyit evett az egy hét alatt, mint máskor 3 hét alatt. Szóval nagyon jó volt.

Szombati verseny:

Szombaton jöttünk haza, de megfogadtam nem a Balaton felé jövök. Az új útvonal bejött, már kettőkor itthon voltunk. Délután kaja, aztán nyomás aludni. Fél hétkor felkeltem és elkezdtem készülődni az esti versenyre. Kicsit féltem, mert a nyaralás alatt semmilyen futó tevékenységet nem végeztem, de bíztam magamban és az akaraterőmben.

Felhívtam mo-kát, hogy itthon vagyok, talizunk-e 9-kor. Persze. Igen ám, de én már elkészültem nyolc előtt, hát gondoltam lesétálok a versenyközponthoz, felvenni a pólót és kifizetni a nevezést. Kit látok magam előtt? Ott áll mo-ka. Nagyon megörültem neki, kicsit dumáltunk, mesélt Tatáról is, aztán haza tekert még. Én maradtam és nézelődtem. Jött faxau, mondta hogy végig kocogja a 10-es távot, 5.30-as idővel, az jó lesz neki. Ehhez képest.... Megismerkedtem pátyalsóval és forgival, nagyon örültem nekik. Ott volt mo-me is.

Jó sokan voltunk, kb 200 induló. A rajtnál tömeg és szar szag. Már bocsi, valaki vagy izgult nagyon, vagy kutyagumiba lépett.

Elindultunk, az első szakasz nem volt túl jó, mert óriási andezit köveken kellett lefelé futni. Én csak totyogtam, mert féltem, hogy elcsúszom. Itt el is futott mellettem jó sok ember. Engem is vitt a tömeg magával. Éreztem, hogy olyan tempót futok, amit nem kéne. Megnéztem az órámat ma már kétszer, az első kilit 6.15-ös idővel futottam. Amikor leértünk a bicós útra akkor előttem futott egy ismeretlen nő,  a tempója pont jó volt nekem, így felvettem a ritmusát és mögötte futottam.  Amikor már volt szembe forgalom az időnként nem volt teljesen okés, mert volt aki nem vette figyelembe a bicós út keskeny mivoltát, és nekem jött kicsit a könyökével, de volt olyan is aki reflektorral a fején futott velem szembe.

A befutó nagyon jó volt, várt a lányom, próbált fotózni, de azt mondta, hogy olyan gyorsan futottál anya:))) nem sikerült. Sebaj.

Kaptam plecsnit, aminek nagyon örültem. Ásványvíz, stangli, tömeg, és fotózás ez várt a célnál. Faxau befutója után mentem átöltözni, mert csurom víz voltam. Én az izzadósok táborához tartozom.

Gyerekem óvatosan kérdezte, mikor megyünk már haza? Folyt a tombola sorsolás, mi dumáltunk, csak fél füllel hallgattuk a nyerőszámokat. Én poénból benyomtam, hogy csak nyerjetek meg előttem mindent enyém lesz a fődij. Mi a fődíj? Nem tudom. Mindegy a lényeg, hogy fő....

Talán már sejtitek, tényleg enyém lett a fődij, még soha nem nyertem tombolán ekkora nyereményt.Pár kép ízelítőül

:befutottam

Még a végére annyit, hogy megint elégedetlen voltam magammal eleinte, lánykám meg is jegyezte, hogy anya nem is örülsz. Aztán egy kis idő elteltével rá mertem nézni az órámra, hogy mit is teljesítettem, akkor már elszállt a mérgem és boldog voltam.

A cél adott továbbra is: fogyni (a képeken látszik, van miből), és tovább futni, minél több versenyen részt venni. Már be is neveztem az Esztergomi futóhétvége 4 kilis távjára, de jó lenne a 21 kilit másnap valakivel váltóban lefutni. Esetleg valakinek van kedve velem...?