Nem kezdem el leírni miért is kezdtem el a futást éppen ma 1 évvel ezelőtt. Ami akkor a célom volt, az maximálisan sikerült, így mondhatnám hogy elégedett vagyok és minden okés. Ezt tiszta lelkiismerettel nem tudom leírni. Miért is? A sportos lendületem bizony időnként elveszett, könnyebnek éreztem mindenféle kifogás gyártása mellett, ha a "fotelban" maradok és tunyulok. Ilyenkor az idő múlásával egyre jobban erősödtek azok a rossz érzések, amik a futós időszakom előtt megkeserítették a hétköznapjaimat. No, gyerünk futni, mert ez így nem jó. Bizony ez a ritmus többször is észrevehető volt. Belül nagy harcot vívott a sportos és a lusta énem. (kicsit nagyképű jelző, hogy sportos ). Miközben az eszem és a szívem tudta, hogy szeretem a futást. Gondolkodtam rajta mit írjak: újrakezdő vagyok, vagy kis kihagyással folytatom. Nem tudom eldönteni. Egy a biztos, hogy nem hagyom abba, sőt komoly tervekkel készültem erre az évre, felhasználva az eddig megtapasztaltakat. A hűtőszekrényre mágnesezve látható nálunk egy 28 hetes edzésterv. Úgy gondolom, most már vagyok olyan szinten, hogy hétfőtől elkezdhetem.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy tagja lettem az Esztergomi Futóművek egyesületének. Itt én vagyok a nagyon mazsola, de remélem egy év múlva már legalább egy szinttel feljebb lépek.

A legfontosabb a mai napon: még a jézuskától kaptam egy futócipőre+nacira+pólóra valót, ezeket ma vettem meg végre. Hát íme:



Ezután jött a tesztfutás. Minden nagyon klappolt:)))