na, nyugodtan - vagy nem nyugodtan, hanem adrenalinnal tele! :D - menjetek ki, gondolom a 3,5km-es távról van szó, ennél ha jól látom bőven hosszabbakat futsz. szóval tuti fun lesz! :)

az meg h vannak itt robotszerű ultrafutók:), ne bizonytalanítson el. ők sem néhány hét futás után jutottak el oda, hanem sok év edzés után.

Biztos bennem van a hiba, de engem évekkel ezelőtt se frusztrált, hogy mások ezerszer jobban csinálnak ezt vagy azt :P A versenyekre is hopp kimentem aztán hadd szóljon, az első alkalom után már legközelebb volt "ismerős" - ha csak látásból is.  Szerintem a semmin aggódsz :)

Ja még annyit hozzá, hogy itt is szokott szerveződni spontán ilyen-olyan találkozó a versenyeken a félhivatalos Futanetes és edzésonline-os találkozópontokon túl is. Nézz be a futériás fórumtopikba például, biztos lesz egy csapat a női futira is! Nem harapunk :)

azért én megértem azt is akinek nem lesz új ismerőse csak úgy magától egy verseny után. pl. nekem sem szokott pusztán attól összejönni egy ismeretség. (nem mondom h örülök ennek, csak tényként közlöm)

amúgy lehet nem arra gondolt Minstrel, hogy jobbak mások, hanem hogy belterjesnek érzi a közösséget amiből ő kilóg mert nem tud még annyit futni. de ez nem így van! mármint nem kell jó futónak lenni ahhoz h szóbaállhass az emberekkel itt. :)

de ő tudja h mire gondolt, csak tippelek..

Az első versenyem után sírva borultam a lányom nyakába, mert azt gondoltam én vagyok az utolsó és a gyerekeim szemében ez milyen ciki már. Mert ráadásul csúcsfutásra neveztem először én balga, nagyon nehéz volt és rengeteget sétáltam a távban. Aztán jöt értem mo-ka, velem lefutotta az utolsó 500 métert, megláttam a célt ahol mindenki nekem tapsolt, drukkolt, fényképezett, aztán sorra gratulált. Nagyon féltem, de boldogan jöttem haza.

Szóval csak bíztatni tudlak, ha egyszer rákapsz az ízére utána nem ereszt!!!! Hajrá

Szerintem vedd elő a bátrabbik cipődet, aztán irány egy 3-4kilis verseny. Hajrá!:)

Félreértés ne essék, nem frusztrál, hogy mások jobban/többet/szebben futnak. Tisztában vagyok a saját korlátaimmal, tudom, hogy belőlem sose lesz ultrafutó, de még maratonista sem, és ezzel nincs is semmi bajom. Magamhoz mérem a fejlődésemet. Csak mosolyognivaló, hogy én a magam félóráis négy-öt kilométereit tartom eredménynek, mikor mások huszonnégy órát futnak :) Móni járt közelebb az igazsághoz, bár én nem úgy fogalmaznék, hogy belterjes a társaság, vagy azért érezném magam kívülállónak, mert nem tudok sokat futni; inkább olyan érzés ez, mintha elmentem volna egy partira, ahol kb mindenki ismeri egymást, én meg téblábolok balról-jobbra, mert senki köreibe nem akarok ismeretlenül betolakodni. És egyébként nekem sem megy egyszerűen az ismerkedés, inkább háttérben maradok, nem tudok csak úgy "walk up" hozzászólni másokhoz.

Mandita, a te versenyedről olvastam, minden elismerésem, és elhiszem, hogy hatalmas sikerélmény volt. :)

Egyébként a 7,5 km-es távról lenne szó, mert együtt szeretnénk futni, nem egymást váltva.

azért itt se ismeri mindenki egymást :) a maratont meg sose lehet tudni ;)

ja még ezt észrevettem: "fogalmam sincs, hogy működik mindez" -- mármint a verseny?

Én sem úgy értettem az ismeretséget, hogy feltétlen személyes, dumálós. Sokszor volt, hogy nem is szóltam senkihez, mégis a legközelebbi eseményen összemosolyogtunk vagy szóbaelegyedtünk, mert megismertük egymás képét korábbról. Persze nem ront az ember ajtóstul a házba, de itt szerintem mindenki teljesen nyitott, csak épp jónéhányan már hosszabb ideje olvassuk egymás edzéseit, tudunk egymásról ezt-azt, de sokakkal még sosem találkoztunk élőben (és kifejezetten izgi mikor összejön végre a találka :)  Szóval csak bátran!

(így zárójelben elmesélem, bár a mostani nagypofájú énemből bizonyára nehéz elképzelni, hogy rettentő visszahúzódó, anyámasszonykatonája gyerek voltam és szuperjól emlékszem milyen vacak volt, hogy nagyon akartam barátkozni, együtt játszani/dumálni/bandázni/sportolni másokkal, de oda se mertem menni - így utólag visszagondolva rengeteg dologról lemaradtam emiatt és gyakran totál hülyének is néztek :)  

igen., valóban nehéz elképzelni, talán túlkompenzálod most kicsikét? :P

érdekes, nálam fordítva volt, gyerekként voltam a bárkivel összeismerkedő-odamenős. most már csak online :)

Ha nem szeretsz versenyezni, akkor szerintem ne versenyezz, ez elég egyszerű. Én se szeretek versenyezni, a tömegtől (5-6 főnél több ember kis helyen) kiütéseim lesznek, ráadásul dolgozni sincs kedvem azért órákon át, hogy kifizessek x ezer forintot és utazzak egy csomót - elpöfögtetve ezzel a saját orrom alá egy csomó széndioxidot és egyéb finomságot - pl egy alkalmi 5 kilométeres Balaton-átúszásért, aminek az árából tízszer lebringázok a legközelebbi strandra és leúszok 100 km-t. A futásnál arányaiban meg még nagyobbak a különbségek, mert az a cipő kifizetése után ingyen van. Néha mondjuk egy-egy egyedi póló kedvéért elcsábulok, de nem jellemző a dolog.:) Ha mégis mész valami ilyen rendezvényre, akkor meg készülj fel rá olyan szinten, hogy ne kelljen feladnod, illetve ne kelljen senkinek segédkezet nyújtani a számodra. Aztán akkor meglesz az önbizalom. Mivel krónikus önbizalomhiányom van, igyekszem mindenből a tutira menni és nem kockáztatni semmit, ez a módszer nálam elég jól bevált.

@monique: igen, a verseny (hova megyek, hol veszem át, merre tévedek el, ilyesmi :)) A maraton meg... ám legyen, sose lehet tudni :)

@Bozót: igen, nehéz elképzelni (no offense), bár neten át mindenkinek egy kicsit kevesebb a gátlása :)

@necromedve: bár ilyen egyszerű lenne :D Igazából nem a versenyzés miatt érdekel a dolog, hanem a feeling vonz. Egyébként én is valahogy úgy vagyok, hogy hatnál több ember az már tömeg, önbizalomhiány meg alap, de az a helyzet, hogy szeretném levetkőzni a kudarckerülő stratégiát. Merthogy társaságbénaságom ellenére szeretek beszélgetni, új embereket megismerni. És tutira menni oké, de csak ötperces sikerélmény (legalábbis nekem). Mert mindig ott marad a 'és ha ezt is meg tudnám csinálni?'.

szerintem háromnál több ember már tömeg =)

verseny: a BSI oldalán (futanet.hu) lehet elolvasni a tudnivalókat.

elolvastam - ettől függetlenül külön tehetségem van eltévedni :)

BSI versenyen túl sok ember van az eltévedéshez :)

úgy legyen :)

(részemről nem a net a lényeg, felnőttem :)

Két ember társaság, három már tömeg - ezt szokták mondani :P

A "verseny" meg erről is szól, kipróbálod egy "hülyebiztos" távon/eseményen és belédbújik a kisördög, hogy talán a hosszabbat/nehezebbet is meg tudnád csinálni. Egyszercsak azon kapod magad, hogy a maraton rajtjában állsz :P

Bozót, most elgondolkodtattál, hogy mégis inkább a "hülyebiztos" távot kéne vállalni először :) A maraton rajtjában perpill csak mint fotóst tudom magam elképzelni ;)