Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 759 473 km-t sportoltatok
Futókalandok:-))
2007. év végi összegzés
V42 515 | 2007-12-31 17:52:27 | 1 hozzászólás

Üdv Mindekinek!

 

Néhány gondolat 2007-es futásaimról, így év végi összegzésképpen.

 

A tavalyi évet az alábbi gondolatokkal zártam:

 

„A 2006-os eredményekkel nagyon elégedett vagyok, azt gondolom, ezeket az eredményeket nehéz lesz megismételnem. (...) Célok 2007-re: a futáshoz kapcsolódó lelkesedést megtartani, egy kis bicikli és úszás mellé jól jönne. A súlyomat szeretném tartani, és úgy átvészelni az évet, hogy a lábaimmal (vénák) nincsen nagyobb baj.”

 

Nos, a 2007-es év nem minden tekintetben úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. Egymást követően ez volt a 4., (a 3. teljes) futóéven. Eddig a sérülések, betegségek elkerültek, ez sajnos nem mondható el 2007-ről. Kétszer volt olyan derékbecsípődésem, amitől 1-1 hónapon át csillagokat láttam, emellett decemberben egy influenzaszerűség miatt közel két hetet teljesen ki kellett hagynom. Mindezek miatt, bár voltak erős hónapok, a tavalyihoz képest 800 km-rel kevesebbet, összesen 4585 km-t sikerült futnom. A legkevesebb km-t szeptemberben futottam (sérülés, 131 km), a legtöbbet októberben (511 km).

 

Olvastam a napokban valahol a neten, hogy Gyurcsány F. 72 településen járat az idén Mo-n; nos, én 73 magyar településen futottam:

 
Acsád
Algyő
Alsóőrs
Badacsonytomaj
Badacsonytördemic
Balatonalmádi
Balatonföldvár
Balatonszepezd
Békésszentandrás
Bögöt
Budapest
Bükkmogyorósd
Cegléd
Csénye
Deszk
Felsőtárkány
Filkeháza
Füzérkomlós
Füzérradvány
Galambok
Garabonc
Győr
Gyulakeszi
Harkány
Háromhuta
Hegyesd
Hegymagas
Hollóháza
Hódmezővásárhely
Káptalantóti
Kisapáti
Kishuta
Köveskál
Kőszeg
Kőszegpaty
Kővágóőrs
Kübekháza
Makó
Maroslele
Meszlen
Miskolc
Nagyvisnyó
Nemescsó
Nemesgulács
Nyíregyháza
Paloznak
Pálháza
Pécs
Regéc
Répáshuta
Révfülöp
Sárvár
Sáska
Siófok
Szalánta
Szarvas
Szántód
Szeged
Szilvásvárad
Szolnok
Tapolca
Tiszasziget
Túrony
Újszentiván
Vasszilvágy
Vát
Veszprém
Zamárdi
Zalahaláp
Zalakaros
Zalakomár
Zánka
Zsombó
 

Ha valahová utaznom kellett (sajnos elég gyakran előfordul, de azért néha villámlátogatásra Szegedre is hazalátogatok :-)), a futócuccomat mindig viszem magammal. Az idén itt sikerült koptatnom a futócipőmet (ezek közül Párizsban a maraton + az egyéb útjaim során összesen 225 km-t futottam)

Amszterdam
Gressy (FR)
Lisszabon
Mallorca
Nürnberg (Fürth)
Párizs
Róma
Zilina
  

Az idén nem sikerült normálisan befejeznem maraton feletti távot versenyen (a veszprémi 6 órást 49 km-nél feladtam); emellett 3 versenyre is be voltam nevezve, amelyeket a fent említett sérüléseim miatt ki kellett hagyni (Bükki hegyi, Csákvári 6 óra, Plus). Ami viszont versenyileg megvolt, az nem túl sok: a Pécs-Harkányon sikerült PB-t futnom (kicsivel 1:49-en belül), a Kékes csúcsfutáson pedig edzésképpen indultam el, az első sérülésem utáni lábadozás időszakában. Emellett 4 maratont sikerült teljesítenem, ezek közül mindössze a párizsi volt tervezett. Mivel a sérülések átírták a naptáramat, néhány ad-hoc döntésnek köszönhetően 3 olyan maratont futottam, amelyet utólag nagyon nem bánok. Az augusztusi vármaratont, annak hangulatát, az útvonalat, a kis falvakat, Gyula segítőkészségét kár lett volna kihagyni! Hasonlóan látom a november eleji győri Sry Chinmoy maratont is, ahol életemben először sikerült dobogóra állnom :-)) Az időm persze nem volt túl fényes, de ez egy jó edzés volt idei negyedik maratonomhoz, a december 2-i Lisszabon Maratonhoz, ahol több mint egy év után sikerült újra 3:10-en belül célbaérnem (3:09:43). Az év során a sérülések eléggé elvették a kedvemet, de ez a maraton azért valamennyire visszahozta :-))

 

A futás mellett, ahogy terveztem, volt egy kis úszás és bicikli is, főként nyári szabadságom alatt, ami arra is jó volt, hogy az olimpiai 5próba rendezvény keretében belekóstoljak a triatlonba (Szarvas, sprint táv 600m-24km-5km). A dolog tetszett, egyetlen baj volt, mindez akkor történt, amikor a meleg évszázados rekordokat döntögetett, és a befejező futást 39-40 fokban, tűző napon abszolváltuk... De azért tetszett :-))

 

2008-as célok továbbra is: nem abbahagyni a futást, nem visszahízni, vigyázni a lábaimra (vénák, lábdagadás), és jónéhány versenyre közösen menni a csapattal :-))

 

BÚÉK Mindenkinek!

  
Lisszabon Marathon 2007
V42 515 | 2007-12-04 08:19:56 | 1 hozzászólás

Már tavaly foglalkoztatott az a gondolat, hogy jó lenne Lisszabonban futni egy maratont, de végül is az nem jött össze. Az idén hamarabb eszméltem, és még augusztus végén lefoglaltam a repülőjegyet. Hasonlóan a tavaly nyári helsinki úthoz, ide is egy barátommal mentem, akivel másik hobbimnak, a villamosozásnak is szentelhettem egy kis időt. Mint tudjuk, Lisszabonban villamosban nincs hiány...

 

Ahogy lefoglaltam a repülőjegyet, jött az idei második sérülésem, így egy kicsit megingott a terv, ezért a nevezéssel vártam is jópár hetet. A sérülés miatt kihagytam a csákvári 6 órást és a Plus maratont, annak ellenére, hogy mindkét versenyre be voltam nevezve. Végül a sérülésem elmúlása és egy erős október (510 km) után elküldtem nevezésem.

 

A felkészülés része volt két erős hónap (az 500 feletti október után a november is 490 lett), benne egyenletes, 110-130 közötti hetek. Döntően hosszabb futások, 4:45-5:05 közötti tempóban, novemberben egyetlen alkalommal résztávoztam, a verseny előtt kb 10 nappal. A felkészülés részének tekintem a Lisszabon előtt 4 héttel futott győri maratont (3:27:16), illetve rá egy hétre egy olimpiai 5próba gyalogtúra rendezvény keretében sikerült 31 km-t futnom, azaz a maraton előtti hosszúk „megvoltak”...

 

Az utolsó hetemet sem vettem lazára: hétfőn hajnalban 17 és fél kili, este 10 és fél, kedd pihenés, szerda reggel 16 és fél, este 8 és fél km, csütörtök reggel 12 és fél kili, este 8, ez utóbbi már nagyon lazán, 6 perc körüli kilikkel.

 

Pénteken reggel indultunk, Amszterdamon keresztül. Az út sima volt, a lisszaboni landolás pedig felért egy városnéző sétarepüléssel: észak felől érkeztünk, de mivel északi szél fújt, elrepültünk a város felett, az óceánparton egy 180 fokos forduló, majd a város felett elhaladva leszállás, közben gyönyörűen látszott a 17 km hosszú Vasco da Gama és a Golden Gate-hez hasonló 25 Abril híd.

 

A pénteki napra még két konkrét programot terveztünk. A lisszaboni tájékoztatás, illetve a dolgok szervezettsége nem állt magasfokon, így mielőtt elhagytuk volna a reptere, fél órát bolyongtunk keresve a postát, ahol bérletet vehetünk a tömegközlekedésre. Több helyen is sárga színű táblára volt kiírva, hogy „POST OFFICE”: mi mentünk a nyíl irányába, de sehol sem találtuk. Fél óra után derült ki, hogy mellette állunk, csak nem Post office-nak hívják, hanem Corrieros, és nem sárga a színvilága, hanem piros...

 

A szállás elfoglalása után irány az Estadio Luz, ahol a másnapi Benfica-Porto rangadóra próbáltam jegyet szerezni. A hotelban a recepciós lány megtudta nekünk, hogy van még jegy, mehetünk, de azt elfelejtette megkérdezni, meddig van nyitva a jegyárus... Azt azért megmutatta a metró térképen, meddig kell menni: a megálló nevében benne is volt a LUZ szó... Itt le is szálltunk, a metróból kijövet meg is láttuk a stadiont, ami kb 200 méterre lehetett tőlünk, csupán egy többszintes autópálya illetve körgyűrű rendszer választott el bennünket, felül- vagy aluljáró nélkül... Kb egy órát bolyongtunk, mire megtaláltuk az egyel korábbi metrómegállót, ahonnan másodszori nekifutásra sikerült megtalálni a stadiont... Itt pedig röpke 10 perc alatt a jegyárús is megvolt, sőt még jegy is volt, ennek ellenére nepperek mindenáron azt akarták, hogy tőlük vegyek jegyet... Tehát meg volt a jegyem a másnap esti Benfica-Porto rangadóra!

 

Ezek után irány a belváros, a rajtcsomag átvételére. Ez sem volt könnyű menet: a honlapon mindössze egy cím volt megadva, illetve annyi, hogy közel van a főtérhez, ahonnan a rajt lesz majd vasárnap. A lisszaboni (részletes felbontású) térképünk is csak kb minden második utca nevét tartalmazta, így elég sokat bolyongtunk a belvárosban. Elvileg 20 óráig lehetett átvenni a rajtcsomagot, negyed 8 körül meg is találtuk a házszámot, ahol kívülről semmi nem utalt arra, hogy itt valamiféle maraton expo lenne: az ajtó bezárva, bent pedig takarítottak. Mentünk egy kört a főtér felé, egy rendőrnél érdeklődtünk, aki még azt sem tudta, hogy itt maraton lesz... Kb 20 perc után mégiscsak visszamentünk a megadott címre: ekkor már nyitva volt az ajtó, így nemsokára megtaláltuk azt a kb 10-szer 10 méteres termet, ahol a maraton „expo” volt, egyetlen kiállítóval, a Porto maratonnal... Rajtszámfelvétel, chip ellenőrzés, minden OK. Kivéve az, hogy valakinek (véletlenszerű módszerrel) rövidujjú, valakinek hosszúujjú (nóném pamut) pólót adtak, sajnos nekem ez utóbbi jutott...

 

A szombati nap a város felfedezésével telt, jókora gyaloglások, villamosozások (ez kihagyhatatlan Lisszabonban: megy a villamos a sikátorban, úgy, hogy a villamos és a ház fala között max egy ember fér el, az is jó, ha összehúzza magát :-)), a két híd megtekintése (felmenni ezekre nem tudtunk, de igencsak impozáns látványt jelentenek... Kora délután egy pizzázás, este pedig (egyedül) mentem a meccsre. (Ez a téma itt OFF, de kár lett volna kihagyni, fantasztikus hangulat volt, 60 ezer nézővel... Benfica-Porto 0-1)

 

Lisszaboni idő szerint este fél 11 körül értem vissza a szállodába, megettem még egy adag rizsfelfújtat (ezt még otthonról hoztam, a feleségem készítette, ez a titkos receptem a futásokra :-)) Vasárnap fél 7-kor kelés, az utolsó adag rizsfelfújt betermelése, majd 8 előtt néhány perccel indulás a rajthelyre. Ez 6 metrómegálló, + kétszer kb 400 m gyaloglás.

 

A rajt a főtéren (Praca Commercio) volt: a nap során 3 futóverseny volt összekombinálva. Először 9-kor indult a maraton, rá nem sokkal egy 7 km-es futás, ahol sokan gyalogoltak, majd 10:15-kor indult a félmaraton. A maratonistákat nem akarták unatkoztatni, ezért a mezőnybe bekombinálták mindkét másik versenyt: a maraton Nyugat felé indult a tenger/Tejo parton, majd 7 és fél km után fordító, vissza a főtérre. A 7 km-es mezőny ugyanebbe az irányba indult, kicsit később, és jóval korábban volt a fordító, de így is sok 7 km-est befogott a maratoni mezőny. A főtéren korrekten ki volt táblázva, merre kell menni (befutni) a 7 km-eseknek, és merre kell kanyarodni a maratonistáknak. A maratonisták 15 km-nél értek vissza a főtérre, innen egy kb 6 km-es oda-vissza utat kellett megtenni Észak felé, kb ugyanazon az úton felfelé (a 3 km-en a szint kb 50-60 m lehetett), majd ugyanezen az úton, illetve a belvárosban párhuzamos utcákon vissza a főtérre. A főtéren volt a félmaratoni chipes időmérés. Innen indult a félmaratoni mezőny is, nem sokkal azután, hogy az első maratonisták elhagyták a főteret.

 

Innen a mezőny Kelet, majd Észak-Kelet felé vette az irányt, ismét a tenger/Tejo parton, illetve a parttal párhuzamosan. Kb 6 és fél km-et kellett futni, majd egy körforgalomnál visszafordítottak bennünket, irány ismét a főtér. Itt már teljesen együtt volt a maraton és a félmaraton mezőny. Ahogy mondtam, a 15-21 km kivételével végig tengerparton futottunk, sík terepen, az egyetlen emelkedő 23 (kifelé) és 30 (visszafelé) km-nél volt ahol is egy igen meredek és magas felüljáróra kellett felfutni. De ettől eltekintve a 15-21 szakasz kivételével a pálya teljesen sík volt.

 

32 km körül a mezőny ismételten beért a főtérre, majd a változatosság kedvéért ismét Nyugat felé kellett futni, de most a fordító nem 7,5 km-nél, hanem hamarabb, a főtértől kb 5 km-re volt. A főtér elhagyása után kb 2 km-rel magyar hangra lettem figyelmes: félmaratoni távon futott egy magyarul beszélő fiú és lány, oda is köszöntem nekik, de nem vettek észre, aztán robogtam tovább. 37 km-nél fordító, majd innen újra irány a főtér, ahol már nem volt kitáblázva, hogy merre kell menni a maratonistáknak és merre a feleseknek, hanem a cél előtt 200 méterrel egy szervező hangosanbeszélővel próbálta terelni az embereket, csakhogy arra nem gondoltak, hogy a külföldi futók valószínűleg nem beszélnek portugálul... Sem a rajt előtt, sem a célzónánál nem volt elérhető idegen nyelvű információ, pl. a chip mellé kapott használati utasítás is csak portugálul írta le a teendőket...

 

A szervezés nem volt tökéletes, de valahogy illeszkedett ahhoz a lazasághoz, amit Lisszabonban általában tapasztaltunk és néha élveztünk is :-)) (Villamosra várva 20 percig semmi aztán egymás után 3 kocsi...) A frissítés: 5 km-enként, 5-10-15 víz (0,33-as flakon, magunknak kellett kinyitni), 20-nél Powerade is, 25 víz és banán (nincs Powerade), 30-35 víz, powerade, banán, 40 víz. Nekem volt segítségem a barátom részéről, így a következőképpen frissítettem: 10 víz, 15 víz, 20 powerade, 21 powerade és fél banán (ezt 23 körül ettem meg), 25 víz, 30 powerade, 32 banán, 35 powerade.

 

A km jelzések nagyjából végig kint voltak, de azt gyanítom, saccperkábé helyre letéve. Az megint érdekes volt, hogy a honlapon nem volt normális térkép, hogy merre kell menni, így nem lehetett igazán megtervezni, hogy hol, hány km-nél fogunk járni. Az időmérő helyek nem a szokásosak (10, félmaraton 30, cél), hanem a fordítók voltak. 7 és fél km-nél, 18 körül, félmaratonnál, 26 és félnél, 37-nél és a célban.

 

Az időjárás mondhatni tökéletes volt: sütött a nap, a 23-30 közötti szakaszt kivéve, amikor Észak-Kelet felé futottunk, a tenger felől beáramló köd eltakarta a napot és bizony hűlt is a levegő néhány fokot... Már kezdtem hiányolni a kesztyűmet, amikor visszaértünk a napsütésbe... A szél nem volt jelentős, a hőmérséklet a rajt idején 11 fok körül lehetett, a célban 14-15 fok körül. Figyelembe véve a kedvező körülményeket (időjárás, nem túl nehéz pálya), jót kellett futnom, és azt hiszem, ez meg is lett...

 

Az idei maratonok a kihagyások (sérülések) miatt nem mentek úgy, mint 2006-ban, amikor 2 maratont is sikerült 3:10-en belül futnom. Az „A” terv az volt, hogy a győri maratonhoz képest jobbat fussak. A szegedi cimboráknak 3:20-on belüli terveket pedzegettem, ugyanakkor egy német kollágám egy hete azzal búcsúzott tőlem, hogy nagy pénzben merne fogadni, hogy 3:15-ön belül leszek. A 3:10 meg sem fordult a fejemben, nem láttam reálisnak.

 

Az első km 4:40 lett, legközelebb 3 km-nél néztem az órára, itt 13:50 körül jártam. Valószínűleg még nem melegedtem be (elfelejtettem bengay-jel bekenni a lábom), azt vettem észre, hogy a mezőny elmegy mellettem... 5 km után találtam meg egy olyan ütemet, amely jól esett, könnyed volt, és mellette gyorsultam is. A 10 km-es táblához 0:45:09-nél érkeztem, féltem, hogy gyors lesz, de vitt a lábom. 15 km után egy picit belassultam, a belvárosi rész 15-18 között emelkedett, ráadásul a kövezet sem volt tőkéletes, a villamossínek melett/között figyelni kellett, hová lép az ember. A 18 km-nél lévő fordító után lefelé kellett jönni a főtér felé, itt megeresztettem rendesen, 4 perc körüli kiliket mentem, sajnos a jobb sarkam/achillesem még most is érzi... 1:34:31-nél értem félmaratonhoz (saját mérés), majd irány észak-kelet. Még a féltáv előtt, 20 kilinél beértem egy lengyel futót, beszélgettünk, a 25-ös frissítőig együtt mentünk. Neki 3:14 volt az eddigi legjobbja, 24-nél azt mondta, meglesz a PB-je. Nézegettem az eredményeket, sajnos nem lett meg neki...

 

A 26 és félnél lévő fordítónál ismét chipes mérés, majd irány újra a főtér. Innentől már együtt volt rendesen a félmaraton és a maraton mezőnye, folyamatosan előztem, tartva a 4:30 vagy kicsit azon belüli tempót. 32 kilinél értem újra a főtérre, itt a barátom kezembe nyomott egy fél banánt, amit rögtön betermeltem, de valahogy itt 2-3 kilométer erejéig kiszállt az erő belőlem. A pulzusommal semmi baj nem volt, bőven volt bennem tartalék, de főként a jobb lábam egyre nehezebben ment. Ez a 3 kili 4:40-4:50-es tempóban sikerült, majd 35-nél magamba döntöttem egy jó adag poweradet. Egy fél kili után valahonnan új erőre leltem, begyulladtak a rakéták és visszaálltam a 4:30 körüli kilikre. Ezt követően a 38-as táblánál néztem az órámra: 2:51:00. Boldog voltam, a 3:15 biztosan megvan, és éreztem, van még erőm, hát hajrá. Itt eldöntöttem, 40-nél nem állok meg frissíteni, magasabbra vettem az iramot és a pulzust, hátha sikerül... 40 km-nél az órám kerek 3 órát mutatott, azaz az utolsó két kili 4:30 lett, ha benn akarok lenne 3:10-en belül, akkor egy kicsit még gyorsulnom kell... És ment :-))) A főtéri célegyenesbe befordulva (kb 60 méterre a céltól) láttam a 3:09:30-at kiírva, egy utolsó sprint, és stopper állj... :-)))

 

A saját mérésem 3:09:40 lett, a honlapon fennlévő előzetes idő 3:09:43-at jelez: az eltérés oka: a rajtnál nem volt chipes mérés, és kb 3 másodperccel a pisztolydörrenés után léptem át a rajtvonalat... (hogy így mi értelme van a chipnek? :-)) Az első 1:34:31 (vagy a valószínű hivatalos mérés szerint 1:34:34) félmaraton után futottam egy 1:35:09-est, ilyen kevés különbség a két féltáv között még egyetlen maratonomon sem volt.

 

Nagyon örülök, hogy sikerült ismét 3:10-en belül futnom egy maratont. Ez ugyan nem PB, de egyrészt a linzi legjobban (3:07:57) nem hitelesített pályán volt (2005-ben még AIMS rendezvény volt, 2006-ban már nem); míg a tavalyi Maranello-Modena-Carpi maraton első félmaratonjában van kb 100 m szint csökkenés (ha jól emlékszem, ezért nem hitelesítették Kálovics Anikó eredményét sem magyar csúcsként). Ez a lisszaboni pálya hitelesített, a rajt és cél ugyanott van, így sikerült 3:10-en belül futni.

 

A rendezvény nem túl népes (a maratoni indulók száma nem érte el az ezret), a szervezésben is vannak hiányosságok, vagy inkább eltérő „megoldások”, ugyanakkor a maga nemében egy nagyon hangulatos, könnyű és élvezetes versenyt tartogat Lisszabon. Persze, biztos van olyan, akinek nem tetszene, a szurkoló kevés, sokat futunk tengerparton, vagy inkább a parttal párhuzamosan, attól 100-200 méterre, a környezet néha ingerszegény, de ez az ára annak, hogy a pálya könnyű legyen...

 

Ez volt az idei 4. maratonom (Párizs, Kőszeg-Sárvár, Győr, Lisszabon); az idénre több versenyt nem tervezek... A legközelebbi majd valamikor a tavasz elején, talán Olaszországban.