Kőszeg-Sárvár Vármaraton 2007 (43,2 km)

Lehetne akár last minute maratonnak is nevezni, hiszen nem sok előjele volt annak, hogy én mostanság maratonon fogok indulni. Az utolsó maratonomat áprilisban futottam Párizsban, az utolsó „hosszút” (=30 kili felett) valamikor talán május elején. Aztán a pünkösdi hétvégén jött a derék sérülésem, ami miatt közel 3 hetet teljesen kihagytam, ami után elkezdtem ugyan újra futni, de mind a mennyiség, mind a sebesség fényévekre volt a sérülés előtti állapottól. Aztán szerencsére jött a szabadság időszaka, és a Zemplénben töltött egy hetem valahogy visszahozta az életkedvem, a futás szempontjából is. Amikor a Zemplénből hazaértem (múlt szerdán délután), akkor volt itthon kb másfél napon arra, hogy mossak, illetve összepakoljak egy újabb, kb 10 napos távollétre, a családdal együtt. Amikor szerdán betettem az első adagot a mosógépbe, bekapcsoltam a netet, és megláttam, hogy az indexes fórumon egy lista íródik a Vármaratonra... Na, ez a lista tette bele azt a bizonyos bogarat a fülembe... Még aznap este kimentem a Corába bevásárolni, és hogy-hogy nem, vettem rizst, tojást is és este megkértem a feleségemet, hogy másnap este süssön rizsfelfújtat, hogy ha pénteken megyünk Tapolcára (nem Miskolc-Tapolca, hanem a „rendes”), akkor legyen mit enni :-)) Aztán pénteken a kocsiban megszületett a családi döntés: szombaton el vagyok engedve délutánig... De még ekkor sem volt biztos semmi, hiszen az időjárás jelentés eléggé változó időt mondott szombatra, és ha szombat reggel esett volna, akkor nem indultam volna el...

Szombat reggel ¾ 7-kor keltem Tapolcán: borongós volt ugyan az ég, az előjelek sem voltak bíztatóak, de esni nem esett, így összekészítettem a csomagomat, ettem egy kis rizsfelfújtat, majd fél 8 után célbavettem Sárvárt. Illetve először keresztülmentem Sárváron, majd Váton is: Vát és Vasszilvágy között kerestem egy bokrot, ahová elrejtettem egy üveg Gatorade-t és egy cerbonát, mondván 27 körül lehetek kb majd itt, biztos jól jön majd...

9 óra előtt már visszaértem Sárvárra, megejtettem a nevezést, megismertem Döm-dö-dömöt, alias Gyulát, aki rögtön leszidott, hogy a neten nyilvánosan kétségbevontam a fürdős félmaraton távját :-)) A nevezés során a rajtszámot magunk választottuk, én a születési évemnek megfelelően a 70-est választottam. Ezt követően egy kis topiktali keretében beszélgetős ráhangolódás (Guszti, Szilvi-019, kerékpár, amat, obor), majd egy kis késéssel, de elindultunk a különbusszal Kőszegre. Ebben a buszozásban két élményt is találtam magamnak: először is talán 20 éve ültem utoljára IK211-esen, másrészt öröm volt hallani és hallgatni Gyula szavait, aki beavatott bennünket az út(vesztők) rejtelmeibe... Egyszer abba is belekezdett, hogy a Bögöt és Csénye között fekvő vasútállomásnak miért Porpác a neve, de a magyarázat valamiért elmaradt, remélem, egyszer megtudjuk :-)) Talán jövőre? :-))

A buszutunk kb 55 percig tartott, majdnem végig ugyanazon az úton mentünk, ahol később futni kellett, kivéve a Sárvár-Vát közötti részt, mert ugye itt voltak a földutas szakaszok. Kőszegen a rajttól kb 200 méterre szálltunk ki a buszból (ami később a csomagokat visszavitte Sárvárra, nekem minden hiánytalanul megvolt), a parkolóban szerencsére volt egy ingyenes, új és viszonylag kultúrált mobil WC. A rajt a vár tövében volt: itt fedeztem fel, hogy van, aki fehér, míg mások piros rajtszámmal futnak: ha jól sejtem, aki Sárváron nevezett, az fehéret kapott, aki Kőszegen, az pirosat. A rajt előtt még egy-két nem túl hosszú beszéd, majd néhány perc késéssel rajt, de előtte Gyula a biztonság kedvéért mobil spary-ével felfestette a rajtvonalat, úgy saccperkábé :-))

A mezőny nem volt túl népes, talán 30-40 futó lehetett a váltósokkal együtt, ennek ellenére a nép úgy nekiindult, mintha a török űzné ki őket a várból: Kőszeg határában szinte arra ocsúdtam, hogy bizony a mezőny hátsó harmadában robogok, pedig a tempó még így is ijesztő volt számomra. Az első néhány km-en elhagytuk Kőszeget, kereszteztük a Kőszeg-Szombathely vasutat egy nem biztosított átjáróban, majd Kőszegfalva határáig a vasúttal párhuzamos kerékpárúton futottunk. Itt állt össze egy 4-es csapat, jónéhány kilit együtt tettünk meg 4:45-4:50 közötti tempóban: Szilvi-019, amat, egy másik srác (a nevét nem tudom) és jómagam. Féltem, hogy gyors lesz ez a tempó, mostanság nemigen futottam 5 percen belüli tempóban, rövidebb távokat sem, de valahogy nem volt szívem leszakadni erről a 4-esről. Jöttek a kisebb falvak, Nemescsón az első frissítés (szénsavas ásványvíz), majd robogás tovább, együtt a csapat. A következő faluban (Kőszegpaty) kihagytam a frissítést, ami alapján 50-100 métert előrementem, de amat nem sokkal utána beért, innen kettesben folytattuk utunkat. A Meszlenben lévő két frissítő volt talán a legszuperebb: a falu elején a kis hagyományos sportszeletből falatoztam, míg a végén Traubisodát ittam :-)) Amat itt hagyott el (először), mert ő nem állt meg, de egy jó fél km múlva sikerült utolérnem. Meszlen és Acsád között van egy merőleges kanyar, amely előre jól beláthatóvá teszi az előttünk álló szakaszt, itt kezdtük el számolgatni, hogy valószínűleg a 9-10. helyen futunk. Nem tudtuk, hogy a két első helyen futó már nagyon elől van, nem is látjuk őket, és azzal sem nagyon számoltunk, hogy váltósok is lehetnek előttünk, de abban egyetértettünk, hogy az előttünk lévőkből fogunk még behozni néhány embert :-))

Acsád után fordultunk Vát felé, 21 km-nél 1:40 körül jártam. Az acsádi vasúti átjáró előtti, a 22 km-nél lévő frissítőnél vesztettem el, magyarán maradtam le amat-tól: itt már nagyon kellett egy kis isolötty, emlékeztem, hogy Gyula Plussz-ról beszélt, így ezt kértem: volt nekik, de sajnos nem volt kitöltve poharakba, hogy itt egy átlagos frissítéshez képest elég sok időt vesztettem. Amat kb 200 m-re távolodott tőlem, de most nem rohantam utána (érdekes módon szinte végig, a célig megmaradt közöttünk ez a kb 150-250 m különbség, se nem nőtt, se nem csökkent. Az acsádi plussz tablettás ital pozitív hatással volt rám, tudtam tartani a 4:40-4:42-es kiliket. A következő faluban (Vasszilvágy) nem frissítettem, mivel tudtam, hogy 2-3 km múlva jön az eldugott Gatoradem és cerbonám: valóban, pont 26 km után értem a bokorhoz, ahol minden megvolt: a felszedéssel, bontással vesztettem ugyan kb 15-20 másodpercet, de ez később bőven megtérült. Ott helyben kiittam az üveg felét, a többit az út szélére dobtam, hátha kell még valakinek. A cerbonát nem ettem meg, a kezemben tartottam, ezt a váti erdőben termeltem be. Beértünk Vátra, szerencsére a 86-os főúton nem volt nagy forgalom, így a falun és a frissítésen gyorsan átrobogtam, aztán a 27-es km után irány a Váti erdő: innen jött a föld- illetve sár út. Az eleje még jónak tűnt, de ahogy haladtunk az épülő elkerülő út felé, egyre jobban kellett kerülgetni a pocsolyákat, illetve figyelni a talajfogásra, hogy nehogy a sárban landoljunk teljes felülettel... Az épülő elkerülő út keresztezése egy kicsit nehézkes volt, a túloldalon még egy árkot is át kellett ugrani, majd vissza a földútra. Nemsokára betértünk az erdőbe, ahol az út minősége kissé javult (kivéve a 3, téglatörmelékből megépített gödörfeltöltést, amely nem kis rizikófaktor volt), ugyanakkor elkezdett esni az eső: néhány csepp már korábban is volt, de itt az erdőben volt néhány perc, amikor esett rendesen, bőségesen. Szerencsére ez nem tartott nagyon soká, bár az sem volt túl jó, amikor 15-20 perccel később a porpáci vasút átjárónál kisütött a Nap, és az úttest felszíne szinte gőzölgött....

De vissza az erdőbe: az út döntően emelkedett, de nem volt vészes. Volt egy frissítő az erdő közepén, volt egy az erdő Bögöt felőli végén, és volt egy a földút végén, Bögöt határában. A helybeliek nagyon kitettek magukért!!! Az utolsó felfestett km jelzés Váton volt, a 27-es, a földút vége után, Bögöt és a porpáci állomás között találkoztam a 33-assal, azaz kb 5 km-t futottunk földúton. A 27 és 33 közötti 6 km-t 4:50-es átlaggal futottam, ami felülmúlta minden várakozásomat, igaz, ezen a szakaszon kb 4 futót előztem meg (innen gondoltam azt, hogy 5-6. hely környékén járok, mivel nem számoltam a két legelső futót). Bögöttől már ismert úton futottam, mivel a tavalyi sárvári nyaralásunk alatt már futottam erre, azaz ismertem a terepet, ennek ellenére itt lassultam be, 4:55-5:05 perc közötti kilikre futotta csak az erőmből. Szerencsére amat előttem futott és követtem: Gyula korábban azt mondta, hogy végig a „főúton” kell futni. Ha egyedül mentem volna, akkor tutira utat tévesztek, hiszen Csénye belterületén nem a főutat kellett követni, de korrekten ki volt szalagozva. Itt jut eszembe, a km jelzések 27-ig végig megvoltak, utána 33-36 között szintén, innen a következő a 41-es volt, amit én láttam, ez ráadásul fekete színnel! (A többi mind fehér volt).

Csénye után már majdnem célegyenes, az ikervári kereszteződésnél rendőrök biztosították az utat, és rátereltek bennünket az utolsó, kb 1 km-es földutas szakaszra. Itt megint volt sár, gödör, kerülgetés bőven, de egy km után újra aszfalt, majd jön a 41-es felfestés. A 42-es után a normál maratoni táv is fel volt festve, a 42,2-nél 3:23:00 időnél jártam. Érdekes volt a befutó egyenese: 2 és fél percen belül (kb 500-600 m) 5-en futottunk be, ezek közül én voltam az utolsó: én is tekintgettem hátra, jön-e valaki, de az előttem levők is fordulgattak vissza 1-2 percenként :-)) Végül, nem veszélyeztetve az előttem futókat, 3:27:43-as idővel futottam be a célba. Itt tudtam meg, hogy ez az abszolút 7. helyhez volt elegendő.

Összességében nagyon elégedett voltam ezzel az eredménnyel. 3 hónapja nem futottam ennyit, pláne nem 5 percen belüli átlaggal, és úgy éreztem, ki sem futottam magam (a verseny után, tegnap és ma is futottam, összesen 28 km-t, 5 perc körüli tempóval, gond nélkül).

A verseny egy igen jó hangulatú rendezvény. A táj változatos, sok kis falun kell keresztülfutni, nincsenek hosszú egyenesek, az ember nem unatkozik. A szervezés pozitív értelemben véve családias, a frissítések mennyisége és választéka nemigen hagy kívánnivalót; számomra a csúcs a görögdinnye volt :-)) Szerencsére az időjárás is kegyes volt a versenyzőkhöz: végig kb 18-22 fok körüli hőmérséklet volt, eső csak rövid ideig esett, a szél pedig döntően támogatott.

Jó lenne tudni a pontos km- és szintadatokat, ha jól emlékszem, kerékpár sporttárs egy Garmin GPS-sel futott. És arra is kíváncsi vagyok, Gyula milyen útvonal korrekciót tervez jövőre, ha meglesz a 86-os Vátot elkerülő szakasza...

Zempléni kalandozás

Úgy hozta a sors, hogy egy hetet a családommal, egy döntően speciális egészségügyi helyzetben lévő gyermekeknek szervezet tábor keretében a Zemplénben tölthettem. A tábor Kőkapun volt, amely egy gyönyörű, a civilizációtól eléggé elzárt, mobil térerőtől mentes szeglete a Zemplénnek. Az itt töltött egy hét kiváló lehetőséget adott arra, hogy szebbnél szebb helyeken fussak, amit ki is használtam rendesen :-))

Már előző este megérkeztem Kőkapura, de aznap már nem futottam, köszönhetően annak, hogy a Zemplént Nyíregyházán keresztül értem el, ahol is Hauanitával szaladtunk 20 kilit a sóstói erdőben. 2-án a délelőtti órákban indultam el első zempléni futásomra: a kőkapui tábortól a Kishutára (a civilizáció felé) vezető erdőgazdasági útin indultam el, majd jó másfél km után értem el a Komlóska völgybe vezető, a forgalom elől lezárt erdőgazdasági utat. Idáig enyhén lejtett az út, innentől viszont a következő kb 5 km változó intenzitással, de végig felfelé vitt, ás voltak benne igen húzos szakaszok is. Szerencsére a futófelület kiváló volt (frissen aszfaltozott út végig), az árnyas fák és az erdő csendje elvonta a figyelmemet az emelkedőtől. Kb. 37 perc után jutottam fel a Gerendás rétre, ami egy turista út kereszteződés és egy hágó egyben: innen nem a műúton mentem tovább Háromhutára (ilyen is lesz, később!), hanem az OKT jelzésen Nyugat felé fordultam, és bő 5 km után értem el a Mlaka rétet. Ez az 5 km végig erdőben vagy erdőszéli dózerúton vitt, nem volt benne olyan lejtő vagy emelkedő, amelyet ne tudtam volna futni. Egyetlen negatívum a Nap ereje volt, a jelzés sok helyen irtás vagy „fiatalos” szélén visz, az 5 km-ből kb 3-on árnyék nem volt. A Mlaka réten egy kb. 30-40 fős turista csoporttal találkoztam, majd a sárga jelzésen célba vettem Rostallót: a lendület nem sokáig tartott, mert az út első 400-500 métere igen nagy szintesést tartalmazott, az itt abszolvált mozgásom inkább volt szöcskeugráshoz hasonlítható, mintsem futáshoz :-)) Néhány száz méter után a szintesés futható mértéket öltött, innen a patakfolyással párhuzamos völgyben (Ördög-völgy) kellett lefelé futnom, nagyon jól futható dózerúton, végig árnyékban. Kb 4 km után értem a Rostallói kisvasút végállomáshoz, majd újabb 1 km után értem vissza a táborba. Kb 17 km-t futottam, kicsit 5:30-on kívüli tempóban, ami nagyon jól esett... Olyannyira, hogy aznap estére még egy futást beterveztem...

Délután a csapat busszal ment át Sátoraljaújhely-Sárospatak közé tengerszemet nézni. Én visszaútban Pálháza központjában leszálltam a buszról, és a bő 8 km-es távot futva tettem meg, felfelé, Kishuta-Kőkapu felé. Az elején 5:20-5:30 körüli kilikkel kezdtem, de a végére belemelegedtem, így lett egy-két 4:40 körüli km is, patakfolyásnak felfelé... Ezen futásom során találkoztam az első futótárssal: a Kishuta-Pálháza közötti kőbánya magasságában jött velem szembe, Pálháza felé futott!

Mivel folyamatosan, 5 egymást követő napon is futottam (július 29-aug 2 között több mint 110 km), 3-ra pihenést engedélyeztem magamnak, 4-én viszont ismét egy jólesőt futottam. A csapat aznapra buszos kirándulást tervezett Boldogkőváralja és/vagy Regéc várához: gondoltam, átfutok Regéc környékére, és majd a busz összeszed valahol. Ehhez vittem magammal mobilomat is, hogy ha kell, telefonos segítséget tudjak kérni .-))

Ugyanarra indultam, mint 2 nappal ezelőtt: Kishuta felé vezető műút, majd Komlóska völgyi erdőgazdasági út, a Gerendás rétig. A kb 6,5 km-t sikerült 8 másodperccel gyorsabban lefutnom, mint 2 nappal korábban :-)) A Gerendás rétről azonban most nem a Mlaka rét felé vettem az irányt, hanem a Újhuta (Háromhuta irányába). Ehhez nem az erdőgazdasági utat választottam, hanem az első kb 1,5 km-es szakaszon a ZÖLD jelzést, amely levágja az erdőgazdasági út egy nagy kanyarját... Hát, ez nem igazán volt jó döntés, mivel az első kb 600 méteren elég nagy a szint csökkenés, sziklás, saras részen kell(ene) lefelé futni, ráadásul előző éjszaka igen nagy eső volt, amely megtette hatását (sár, pára)... Az első jónéhányszáz méter így gyaloglással, csúszkálással telt, majd a lejtés csendesedett, a völgy szélesedett és igen jól futható részen jutottam vissza az erdőgazdasági útra. Innentől már Háromhuta (újhutai részének) üdülőövezetében jártam, ahol az egyik ház lakójának-tulajának lehet szegedi vonatozása, ugyanis az utcanév tábla Kossuth u. helyett Kossuth Lajos sugárút-at mutatott :-))

Innen a közúton folytattam futásomat Középhuta-Óhuta, majd Regéc felé, ha egy borongós felhő közben nem szól... Eleredt az eső, így Középhután beálltam a fedett buszmegllóba... amely előtt egy érdekes felfestésre lettem figyelmes: „1,9 km”; „FRISSÍTÉS”... No fene, mire készülnek itt... De ekkor még nem jöttem rá... Kb 10 perc után, az eső csendesedése után indultam tovább: Óhuta elejéig lejtett az út, majd a regéci útelágazástól Regéc határáig (kb 6 km) végig emelkedett. Óhután egy szembejövő kocsi elkezdett dudálni rám, majd amikor mellém ért, kiszóltak gúnyosan: ha sietsz, még talán odaérsz az eredményhirdetés végére... Gondolták, amatőr futó, egyetlen mobillal a kezében... Ezután nem sokkal újabb felirat az óton: Kitartás, már csak 500 méter! Óhuta központjában meg is találtam a megfejtést: egy helyi futóverseny eredményhirdetése és az azt követő tombolasorsolás alatt futottam át a kis téren, Regéc felé... A Regécre vezető út nagyon szép, forgalom nem nagy van, így az emelkedő ellenére nagyon jót futottam. A Regéc előtti hágón igen nagy szél fújt, innentől kezdtem fázni rendesen, ezért is döntöttem úgy, hogy nem állok meg Regécen, hanem futok tovább, amíg szembe nem jön a busz. Szerencsére a sofőr jól időzített, így Regéc után kb 1 km-rel buszbaszálltam, a lefutott kb 20-21 km után.

Erre a napra nem terveztem nagyobb emelkedőket, így a szokásos irányba indultam (kishutai műút), de nem tértem le a Komlóska völgy felé, hanem lefutottam Kishutára, majd onnan Pálházára. Pálházáról a hegyközi „főúton” indultam Sátoraljaújhely felé, majd kb. 2 km után, a Nagytanya fogadó magasságában letértem balra, Füzérradvány irányába. Egy jó kis emelkedővel találtam szemben magamat, amely kb 1 km-en 50-60 métert emelkedik, „fokozóban”... Elfutottam a kastély parkja mellett, majd Füzérradvány központján át a rövidebb (közvetlen) úton futottam vissza Pálházára, majd innen a szokásos úton vissza Kishuta-Kőkapu felé. A táv kicsit több, mint 22 km lett.

A délelőtti futásról épp akkor értem vissza, amikor a gyermekcsapat ebédhez készülődött, így nem úsztam meg, hogy este egy közös futást szervezzek... Mondjuk, nem is akartam megúszni, de azért egy kicsit izgultam, hiszen nem 100%-ig egészséges gyerekekről van szó (cukorbetegek). Az esti futás kb 3 km lett, nagyon jó hangulatban és eseménymentesen telt (Kőkapu-Rostalló és vissza, majd a Kőkapui tó körül egy kör).

A reggel (hajnal) egy eléggé gyengus résztávozással indult: a táborból kifutottam a tóhoz, ott futottam egy laza kört (kb 450 m), majd 20 kört, amiben az erdő melletti és a gáton lévő földutas részt lazán futottam, de az aszfaltutas egyenest sprintben; a végén egy levezető kör és vissza a táborhoz. Egy kicsit több, mint 10 km-t futottam.

Délutánra ismét egy buszos kirándulást kombináltam össze a futással: a széphalmi és sátoraljaújhelyi városnézés után a buszról a nagytanyai (füzérradványi) elágazásnál szálltam le, majd a tegnap délelőtti úton, Füzérradványon keresztül futottam vissza Kőkapuhoz, de közben még felfutottam a rostallói vonatvégállomásig és vissza. Ez a délutáni kocogás 14 kili lett, és érdekes módon, a Kishuta-Kőkapu közötti felfelé futás megint fokozóra sikeredett... :-))

Erre a napra egy hollóházi kirándulás volt betervezve, és ez egy kiváló alkalom, hogy az emelkedőkön futott km-ek számát növeljem. A csapat terve az volt, hogy 10 órára ér Hollóházára, így én a reggeli helyett 8.20-kor nekiindultam, természetesen futva. Pálházáig nem  volt semmi meglepetés (kivéve Kishután 3 gazdátlan kutya, amiket egy jó nagy kiáltással elriasztottam :-)), majd Pálházától következett kb 11 és fél km, amiből 10 és fél folyamatosan felfelé vitt.... Pálháza után 2-3 km-rel következett Filkeháza, ahol találkoztam az egy hét második (és egyben utolsó) zempléni futójával (ellenkező irányban futott). Mivel elég meleg volt, ittam egyet egy kútnál, majd folytattam hegymeneti futásomat Füzérkomlós felé. A füzéri elágazás után jött egy rövid, de igen meredek emelkedő, majd 4 és fél perces ezrekkel bezúgtam Füzérkomlósra :-)) Itt ismét kiittam egy közkutat, majd irány (természetesen felfelé) Hollóháza. Kb 3 és fél km után jutottam el a Porcelángyár melletti prakolóig, majd vissza a buszmegállóba. Kb 2 perc múlva futott be a csapat busza, megint jó volt az időzítés :-)) A táv kb 19 km volt.

Este ismételten egy futás a tábori (szentesi) sráccal, aki szokott járni versenyekre, de rövidtávon van igazán otthon. Vele futottunk kb 6 km-t, Rostalló, majd a Vajda-völgy irányába; 17 perc után fordultunk vissza.

Augusztus 8.

A táborbontás és a hazautazás napja, így hajnalban keltem, és 5:50 kor már a tó körül résztávozgattam, mint 2 napja. De valahogy most nem esett annyira jól, így 1+10+1 kör után felfutottam a Vajda völgy felé (ameddig előző este mentünk), majd vissza a tóhoz, 3 újabb kör erejéig. A zempléni búcsú távja kb 12 és fél km lett.

Összességében a közel egy hét alatt, 10 futás alkalmával futottam kb 132 km-t, csodaszép, szinte ideális környezetben. A Zemplén nagyon szép, kóbor kutya és vipera sem volt sok, és szinte minden falu teli van kutakkal, ezek 50-100 méterenként vannak egymástól – tuti frissítés :-))