Győr maraton – felemás érzések

Az idei évem valahogy nem úgy jött össze, mint a tavalyi. Akkor nagyon jól ment a futás, az idén azonban 2 alkalommal is ki kellett hagynom 3-4 hetet sérülés miatt, így fordulhatott az is elő, hogy 3 versenyt is törölnöm kellett annak ellenére, hogy be voltam nevezve (Bükki hegyimaraton, Csákvári 6 órás, Plus marathon). Emiatt nemcsak a sérülésem okozott fájdalmat, fájt a lelkem is.... Az év elején voltak terveim ezerrel, de az élet ezt átírta rendesen, így jutottam el (abszolút nem tervezve) augusztusban a Kőszeg-Sárvár vármaratonra, és így jutottam el ma a győri maratonra. Mindkettőre azt mondom, kár lett volna kihagyni...

Azt, hogy akarok indulni mostanság valamilyen hosszabb versenyen, már tudtam 2-3 hete, de sokat vacilláltam, hogy Győr vagy Debrecen legyen. Végül is nem igazi meghajtós versenynek szántam, inkább egy hangulatos, de azért kicsin adrenalines hosszúnak (az utolsó hosszúm augusztusban volt, a Kőszeg-Sárvás futás, utána egy héttel jött az idei 2. sérülés). Az októberem jól sikerült, futottam rendesen (500 kili meglett), és ez a hetem is bővelkedett futásban, a mai nap előttig megvolt 80 kilim. Így túlzás azt mondani, hogy pihent állapotban voltam, de a kilik a lábomban voltak... Tegnap este még rátettem a lapátra azzal, hogy egy 3 órás kemény szaunakúrát csináltunk, ennek az időzítése valószínűleg megint csak nem maraton-optimális volt :-)

Ma reggel (hajnalban) 4-kor keltem, és fél 5-kor nekiindultam Győrnek. Reggel 7-re értem a rajthelyhez, nevezés, találkozás ismerősökkel („István, a dombfutó” és „amat” az Indexes futóbolond topicból). A nevezési lapon be kellett írni, hogy milyen időt tervezek: 3:25-öt írtam be, ami végül nem lett meg...

A rajt idejére az eső elállt, így akár ideális-közelinek is mondható időben indultunk: kb 9-10 fok, szél, felhők. Rosszabb is lehetett volna... Sokáig vacilláltam, de végül is a hosszú nadrág mellett döntöttem. Szerencsére eső később sem esett, csak a szél erősödött.

Nagyjából pontosan, „hajnali” 8 után 2-3 perccel rajt. Győr széléről indultunk, balra egy gát, jobbra városszéli házak és egy nagy parkoló. Először fel kellett futni a gátra (Észak-Nyugat felé indultunk), majd azon kellett futni (széllel szemben) úgy 2-2,5 kilit. Az első kb 400-500 m aszfalt, majd a következő (saját saccra kb) 2 kili a töltés tetejére szórt sóderkavics (?) – mindenesetre nemigen volt letaposva, így a futás ezen a talajon nem volt túl könnyű. A táj, a környezet viszont nagyon szép volt, a szervezők nagyon jó helyet találtak a versenynek!

Kb 2 és fél kili után fordító, a gáton kellett visszafelé jönni kb 150 métert, majd balra le az erdőbe – itt tettünk meg egy 4 km-es kanyart, kisebb földutakon futva. Ezek viszonylag jól futhatóak voltak, néhol a keréknyom nem volt túl széles, illetve kérdéses volt, hogy az avar alatt mi van, de szerencsére nem ért negatív meglepetés. Ez az erdei szakasz is nagyon szép volt (ennek kb első harmadánál volt a frissítés), egyetlen baja volt, hogy az erdő a hátszelünket felfogta, így a szélből csak a szembeszelet élvezhettük a gát tetején... (a met.hu szerint 8-12 között 20-32 km/h szél volt)

Az erdőből az út visszavezetett a gátra, itt kellett kb 500-600 métert visszafutni, megkerülni a Káldi (?) villát, majd a rajt-cél zónában voltunk, itt újra frissítés, illetve egy sátorban elhelyezett nagyobb kijelzőn lehetett olvasni az aktuális időt. A szervezők buzdítottak bennünket a rajtzónában, a utolsó körökben nevünkön szólítva bennünket.

Az első 1-2 körben amat-tal és Istvánnal mentünk együtt. Nagyon könnyednek éreztem a futást, így az első kör 4:44 körüli átlaga után a következő körökben még jól esett egy kicsit gyorsítani, a 3. kör már 4:40-en belüli átlaggal sikerült. Érdekes, a tempómat még ennél is gyorsabbnak éreztem, persze, a szembeszeles gátszakasz csalóka lehetett.

Emlékeim szerint 2. kör végefelé hagyhattam el amat-ékat, innentől gyakorlatilag beállt az élmezőny, a végéig nem is volt változás, tartottam 3. helyemet. De azért ez nem volt annyira egyszerű: a 4. kör még lement újra 4:45 körüli tempóban, de az 5. kör elejére kezdett elfogyni az erőm: a pulzusom továbbra is alacsony volt, de a lábaim nem akartak vinni, a nadrágomon hihetetlen mennyiségű só vált ki... És mivel lassultam, kezdtem fázni, így áldottam maga, hogy végül is a hosszú nadrág mellett döntöttem. Az 5. kör átlaga már 5 perc/km körül volt, de a 6. mindent alulmúlt: egyetlen célom volt, hogy belesétálás nélkül lefussam a távot. Ez végül sikerült, így 3:27:16-os idővel futottam be. Befutásom után 3-4 perccel eredményhirdetés.

Érzéseim felemásak. Futottam már ennél sokkal jobb maratont, bennem is volt egy jobb eredmény, de az utolsó két körre összedőltem... Persze, a körülményeket nem igazán tettem ideálissá egy jó maratonhoz (eheti futások, múlt vasárnap Szarvason 5 próba futás 25 kili 4:35-ös átlagtempóban; tegnapi szauna...), így próbálom nem úgy felfogni, hogy 10 percet rontottam Párizshoz képest. És minden rosszban van valami jó: életemben először dobogóra állhattam :-)) („Vót röhögni?” :-))