Zempléni kalandozás

Úgy hozta a sors, hogy egy hetet a családommal, egy döntően speciális egészségügyi helyzetben lévő gyermekeknek szervezet tábor keretében a Zemplénben tölthettem. A tábor Kőkapun volt, amely egy gyönyörű, a civilizációtól eléggé elzárt, mobil térerőtől mentes szeglete a Zemplénnek. Az itt töltött egy hét kiváló lehetőséget adott arra, hogy szebbnél szebb helyeken fussak, amit ki is használtam rendesen :-))

Már előző este megérkeztem Kőkapura, de aznap már nem futottam, köszönhetően annak, hogy a Zemplént Nyíregyházán keresztül értem el, ahol is Hauanitával szaladtunk 20 kilit a sóstói erdőben. 2-án a délelőtti órákban indultam el első zempléni futásomra: a kőkapui tábortól a Kishutára (a civilizáció felé) vezető erdőgazdasági útin indultam el, majd jó másfél km után értem el a Komlóska völgybe vezető, a forgalom elől lezárt erdőgazdasági utat. Idáig enyhén lejtett az út, innentől viszont a következő kb 5 km változó intenzitással, de végig felfelé vitt, ás voltak benne igen húzos szakaszok is. Szerencsére a futófelület kiváló volt (frissen aszfaltozott út végig), az árnyas fák és az erdő csendje elvonta a figyelmemet az emelkedőtől. Kb. 37 perc után jutottam fel a Gerendás rétre, ami egy turista út kereszteződés és egy hágó egyben: innen nem a műúton mentem tovább Háromhutára (ilyen is lesz, később!), hanem az OKT jelzésen Nyugat felé fordultam, és bő 5 km után értem el a Mlaka rétet. Ez az 5 km végig erdőben vagy erdőszéli dózerúton vitt, nem volt benne olyan lejtő vagy emelkedő, amelyet ne tudtam volna futni. Egyetlen negatívum a Nap ereje volt, a jelzés sok helyen irtás vagy „fiatalos” szélén visz, az 5 km-ből kb 3-on árnyék nem volt. A Mlaka réten egy kb. 30-40 fős turista csoporttal találkoztam, majd a sárga jelzésen célba vettem Rostallót: a lendület nem sokáig tartott, mert az út első 400-500 métere igen nagy szintesést tartalmazott, az itt abszolvált mozgásom inkább volt szöcskeugráshoz hasonlítható, mintsem futáshoz :-)) Néhány száz méter után a szintesés futható mértéket öltött, innen a patakfolyással párhuzamos völgyben (Ördög-völgy) kellett lefelé futnom, nagyon jól futható dózerúton, végig árnyékban. Kb 4 km után értem a Rostallói kisvasút végállomáshoz, majd újabb 1 km után értem vissza a táborba. Kb 17 km-t futottam, kicsit 5:30-on kívüli tempóban, ami nagyon jól esett... Olyannyira, hogy aznap estére még egy futást beterveztem...

Délután a csapat busszal ment át Sátoraljaújhely-Sárospatak közé tengerszemet nézni. Én visszaútban Pálháza központjában leszálltam a buszról, és a bő 8 km-es távot futva tettem meg, felfelé, Kishuta-Kőkapu felé. Az elején 5:20-5:30 körüli kilikkel kezdtem, de a végére belemelegedtem, így lett egy-két 4:40 körüli km is, patakfolyásnak felfelé... Ezen futásom során találkoztam az első futótárssal: a Kishuta-Pálháza közötti kőbánya magasságában jött velem szembe, Pálháza felé futott!

Mivel folyamatosan, 5 egymást követő napon is futottam (július 29-aug 2 között több mint 110 km), 3-ra pihenést engedélyeztem magamnak, 4-én viszont ismét egy jólesőt futottam. A csapat aznapra buszos kirándulást tervezett Boldogkőváralja és/vagy Regéc várához: gondoltam, átfutok Regéc környékére, és majd a busz összeszed valahol. Ehhez vittem magammal mobilomat is, hogy ha kell, telefonos segítséget tudjak kérni .-))

Ugyanarra indultam, mint 2 nappal ezelőtt: Kishuta felé vezető műút, majd Komlóska völgyi erdőgazdasági út, a Gerendás rétig. A kb 6,5 km-t sikerült 8 másodperccel gyorsabban lefutnom, mint 2 nappal korábban :-)) A Gerendás rétről azonban most nem a Mlaka rét felé vettem az irányt, hanem a Újhuta (Háromhuta irányába). Ehhez nem az erdőgazdasági utat választottam, hanem az első kb 1,5 km-es szakaszon a ZÖLD jelzést, amely levágja az erdőgazdasági út egy nagy kanyarját... Hát, ez nem igazán volt jó döntés, mivel az első kb 600 méteren elég nagy a szint csökkenés, sziklás, saras részen kell(ene) lefelé futni, ráadásul előző éjszaka igen nagy eső volt, amely megtette hatását (sár, pára)... Az első jónéhányszáz méter így gyaloglással, csúszkálással telt, majd a lejtés csendesedett, a völgy szélesedett és igen jól futható részen jutottam vissza az erdőgazdasági útra. Innentől már Háromhuta (újhutai részének) üdülőövezetében jártam, ahol az egyik ház lakójának-tulajának lehet szegedi vonatozása, ugyanis az utcanév tábla Kossuth u. helyett Kossuth Lajos sugárút-at mutatott :-))

Innen a közúton folytattam futásomat Középhuta-Óhuta, majd Regéc felé, ha egy borongós felhő közben nem szól... Eleredt az eső, így Középhután beálltam a fedett buszmegllóba... amely előtt egy érdekes felfestésre lettem figyelmes: „1,9 km”; „FRISSÍTÉS”... No fene, mire készülnek itt... De ekkor még nem jöttem rá... Kb 10 perc után, az eső csendesedése után indultam tovább: Óhuta elejéig lejtett az út, majd a regéci útelágazástól Regéc határáig (kb 6 km) végig emelkedett. Óhután egy szembejövő kocsi elkezdett dudálni rám, majd amikor mellém ért, kiszóltak gúnyosan: ha sietsz, még talán odaérsz az eredményhirdetés végére... Gondolták, amatőr futó, egyetlen mobillal a kezében... Ezután nem sokkal újabb felirat az óton: Kitartás, már csak 500 méter! Óhuta központjában meg is találtam a megfejtést: egy helyi futóverseny eredményhirdetése és az azt követő tombolasorsolás alatt futottam át a kis téren, Regéc felé... A Regécre vezető út nagyon szép, forgalom nem nagy van, így az emelkedő ellenére nagyon jót futottam. A Regéc előtti hágón igen nagy szél fújt, innentől kezdtem fázni rendesen, ezért is döntöttem úgy, hogy nem állok meg Regécen, hanem futok tovább, amíg szembe nem jön a busz. Szerencsére a sofőr jól időzített, így Regéc után kb 1 km-rel buszbaszálltam, a lefutott kb 20-21 km után.

Erre a napra nem terveztem nagyobb emelkedőket, így a szokásos irányba indultam (kishutai műút), de nem tértem le a Komlóska völgy felé, hanem lefutottam Kishutára, majd onnan Pálházára. Pálházáról a hegyközi „főúton” indultam Sátoraljaújhely felé, majd kb. 2 km után, a Nagytanya fogadó magasságában letértem balra, Füzérradvány irányába. Egy jó kis emelkedővel találtam szemben magamat, amely kb 1 km-en 50-60 métert emelkedik, „fokozóban”... Elfutottam a kastély parkja mellett, majd Füzérradvány központján át a rövidebb (közvetlen) úton futottam vissza Pálházára, majd innen a szokásos úton vissza Kishuta-Kőkapu felé. A táv kicsit több, mint 22 km lett.

A délelőtti futásról épp akkor értem vissza, amikor a gyermekcsapat ebédhez készülődött, így nem úsztam meg, hogy este egy közös futást szervezzek... Mondjuk, nem is akartam megúszni, de azért egy kicsit izgultam, hiszen nem 100%-ig egészséges gyerekekről van szó (cukorbetegek). Az esti futás kb 3 km lett, nagyon jó hangulatban és eseménymentesen telt (Kőkapu-Rostalló és vissza, majd a Kőkapui tó körül egy kör).

A reggel (hajnal) egy eléggé gyengus résztávozással indult: a táborból kifutottam a tóhoz, ott futottam egy laza kört (kb 450 m), majd 20 kört, amiben az erdő melletti és a gáton lévő földutas részt lazán futottam, de az aszfaltutas egyenest sprintben; a végén egy levezető kör és vissza a táborhoz. Egy kicsit több, mint 10 km-t futottam.

Délutánra ismét egy buszos kirándulást kombináltam össze a futással: a széphalmi és sátoraljaújhelyi városnézés után a buszról a nagytanyai (füzérradványi) elágazásnál szálltam le, majd a tegnap délelőtti úton, Füzérradványon keresztül futottam vissza Kőkapuhoz, de közben még felfutottam a rostallói vonatvégállomásig és vissza. Ez a délutáni kocogás 14 kili lett, és érdekes módon, a Kishuta-Kőkapu közötti felfelé futás megint fokozóra sikeredett... :-))

Erre a napra egy hollóházi kirándulás volt betervezve, és ez egy kiváló alkalom, hogy az emelkedőkön futott km-ek számát növeljem. A csapat terve az volt, hogy 10 órára ér Hollóházára, így én a reggeli helyett 8.20-kor nekiindultam, természetesen futva. Pálházáig nem  volt semmi meglepetés (kivéve Kishután 3 gazdátlan kutya, amiket egy jó nagy kiáltással elriasztottam :-)), majd Pálházától következett kb 11 és fél km, amiből 10 és fél folyamatosan felfelé vitt.... Pálháza után 2-3 km-rel következett Filkeháza, ahol találkoztam az egy hét második (és egyben utolsó) zempléni futójával (ellenkező irányban futott). Mivel elég meleg volt, ittam egyet egy kútnál, majd folytattam hegymeneti futásomat Füzérkomlós felé. A füzéri elágazás után jött egy rövid, de igen meredek emelkedő, majd 4 és fél perces ezrekkel bezúgtam Füzérkomlósra :-)) Itt ismét kiittam egy közkutat, majd irány (természetesen felfelé) Hollóháza. Kb 3 és fél km után jutottam el a Porcelángyár melletti prakolóig, majd vissza a buszmegállóba. Kb 2 perc múlva futott be a csapat busza, megint jó volt az időzítés :-)) A táv kb 19 km volt.

Este ismételten egy futás a tábori (szentesi) sráccal, aki szokott járni versenyekre, de rövidtávon van igazán otthon. Vele futottunk kb 6 km-t, Rostalló, majd a Vajda-völgy irányába; 17 perc után fordultunk vissza.

Augusztus 8.

A táborbontás és a hazautazás napja, így hajnalban keltem, és 5:50 kor már a tó körül résztávozgattam, mint 2 napja. De valahogy most nem esett annyira jól, így 1+10+1 kör után felfutottam a Vajda völgy felé (ameddig előző este mentünk), majd vissza a tóhoz, 3 újabb kör erejéig. A zempléni búcsú távja kb 12 és fél km lett.

Összességében a közel egy hét alatt, 10 futás alkalmával futottam kb 132 km-t, csodaszép, szinte ideális környezetben. A Zemplén nagyon szép, kóbor kutya és vipera sem volt sok, és szinte minden falu teli van kutakkal, ezek 50-100 méterenként vannak egymástól – tuti frissítés :-))