Pár napja írtam egy bejegyzést, hogy ez évben a Mátrabérc-Trailen egész nap az ismerd meg önmagad c. egész napos játékot játszom. A játék különlegessége, hogy a nyertes és a vesztes is én vagyok. Hogy melyik lettem kiderül.
A FELADAT:
Reggel 9 óra Sirok. Ismerős arcok a rajtzónában, elindul a bő 100 fős mezőny és kiki megtalálja a saját ritmusát. Övtáskámban egy 0.75-s palack isoval, kezemben egy fél literes flakonnal. A hőmérő már a 20 fokot is elérte, úgy gondoltam el fog ez fogyni. (Elfogyott.) Pár kili után kezdtem bemelegedni. Igaz éreztem még picit az egy héttel ezelőtti Gerecse 50 fáradtságát, de annyira nem volt vészes. Kialakultak a sorok, gyakorlatilag különösebb izgalom nélkül darálósan teltek a kilométerek. Oroszlánvárat a 13. kilinél értem el, ha jól emlékszem 1:20-at mutatott az óra. A meleg elkezdett "ütni", szerencsére vittem sapkát, sivatagi nyakvédővel, így különösebben nem érte nap a fejemet.
Kékesig nagyon nem fogyott a lendület, a lejtőkön kevésbé repesztettem az emelkedők érzésre jól mentek. A 22km-es távot, amihez kb 1500 m szintemelkedés tartozott 2:31 körül értem el. Gyorsan átadtam a váltó dugógát Gergőnek, én pedig elégedetten sétáltam a frissítőasztalhoz. Nyertem.
A PIHENÉS
1 banán, kis kóla, víz, stb, alaposan feltöltekeztem. Azt terveztem, hogy Galyatetőig nagyon kényelemesen felkocogok, illetve nagyon sokat sétálok benne. Eszem-iszom, regenerálódom, az én versenyem a csapatban véget ért, most jöjjön egy kis kaland, bámészkodás. És igen jelentősen visszavettem a tempóból, A Som-bokor ereszkedésénél éreztem először a gyomrom, hogy valami nem okés. Kocogás közben ütött, folyamatosan feszített. Ami furcsa volt, hogy ennyi folyadék után általában párszor megállok egy kis technikai kitérőre. Most ez elmaradt. Talán a meleg? Nem túl gyorsan, kb. 1:20 kellett hozzá, de felértem Galyatetőre. Persze ezen idő alatt egy 0.75-s palack iso elfogyott. Szomjas voltam, valójában egy hűvös sörre vágytam. Egy citromos sört meg is kockáztattam, plusz volt még bőven folyadékbevitelem.
A KINLÓDÁS
Innentől kezdve határozottan romlott a helyzet. A gyomrom annyira feszített, hogy az alapvetően lejtős részen képtelen voltam futni. Sétáltam. Bő 4 órája vagyok úton és úgy tűnt olyan helyzettel szembesültem, amit még soha nem tapasztaltam. Vettem be egy kis sót, de valójában nem segített. A Csillagvizsgálónál leültem egy korlátra és azon gondolkodtam mitévő legyek. Lehetetlen, hogy nem szívódik fel a bennem levő folyadék. Aztán lassan elkezdtem kocogni, de alapvetően csak a gyomromra fókuszáltam, a futásra, versenyre képtelen voltam. Óránként 70 gr szénhidrátot kellene bevinni, nos, órák óta semmilyen száraz tápanyagot nem tudtam bevinni. Tele voltam. A Vöröskő után megláttam egy padot, időm mint a tenger, gondoltam megpihenek, lefekszem, hátha jobb lesz a gyomrom. Bő negyedóra fekvés után sem lett jobb. Persze sokan leelőztek, de egyáltalán nem zavart, az én versenyem már Kékestetőn véget ért. Kaland kellett most megkaptam. Ágasvárra szépen felgyalogoltam, onnan pedig le. Semmi nem változott. Konstans gyomorprobléma már 3 órája. Kitaláltam, hogy eszem egy levest Mátrakeresztesen, viszont ahhoz kellene hely, így könnyítettem magamon. Pont utolért R. Norbi, aki hasonló tünetekkel panaszkodott és menjünk együtt tovább. Persze belementem, de én ragaszkodtam a leveshez. Mozgásom arra a 3 kilométerre tök jó volt, persze tudtam, hogy a Muzslára üres gyomorral 6 óra után felmerészkedni, több mint bátor vállalkozás.
A DÖNTÉS
Húsleves csigatésztával, egy pohárka sör, rögtön jobb közérzetem lett. Izomzatilag teljesen rendben voltam, így el is döntöttem, megpróbálom utolérni Norbit. Először a piros keresztre keveredtem tévedésből, így beleraktam + 1 kilit, majd vissza a pirosra. Mászom a Muzslát és egyre nehezedik a gyomrom, iszom rá, feszít. Megtettem 2 kilométert és egyre rosszabb a helyzet közben szomjas vagyok. Megittam a kulacsomban levő folyadék felét, majd leültem egy farönkre. Ennek a fele se tréfa. 13 kili van még hátra és nem vagyok jól. Persze 1-2 barát elmegy mellettem, még kedvem is lenne csatlakozni hozzájuk, de az eszem megálljt parancsolt. Visszasétáltam Mátrakeresztesre és görcsölő gyomorral feküdtem a fűben. Itt befejeződött a játék. Ezúttal vesztettem.
EPILÓGUS
Ákos a fotós, elvitt a célba és kezdtem magam összeszedni. Egyrészt örülök, mert tapasztaltam valamit, ami idáig nem volt, másrészt szomorú vagyok, mert hosszú órák alatt sem sikerült a helyzetet megoldani. Ilyen sem volt idáig. Egy feladott Mátrabérc-Trail nem okoz lelki törést. Van ilyen.
Persze öröm is maradt a napra. Gergővel és Csétomival 3. helyet szereztük meg a váltók versenyében.