Ami nemis volt olyan kicsi, még kevésbé játék. Elég üres maradt az edzésnaplóm e héten. Kedden lett volna az első futásom a héten, és miután hazaértem Pestről, még úgy is gondoltam, hogy elindulok szokásos esti útvonalamon majd. Bogyót elvittem szolfézsvizsgára, aztán hazajöttünk, ő kinn maradt hintázni, én terítettem a vacsorához, amikor egyszercsak sikítva sírva jött Leány, hogy anyaaaa, gyereeee. Mögötte Bogyó, arcán sápadtság, jobb csuklóján dupla S kanyar. Baleseti, röntgen, doki csak annyit mondott, oké, most este nyolc, hatkor evett utoljára, éjfélkor műtjük. Láttam a röntgenképen, orsó is, sing is eltörött, egyiknek a vége egészen a kéztőcsontok közé ékelődött. Hajnali kettő körül hozták ki a műtőből, fél négyig aludtunk. Ami túlzás, mert mióta elaltatták, rémálmai vannak, egyszarvútól kezdve mindenféle szörnyekkel sikítozik éjszakánként azóta is. A ma éj már jobb volt, talán egyszer ébredt csak. A kórházban eltöltött három nap alatt talán 2-3 alvós órát sikerült begyűjtenem, úgyhogy a vége felé már képes voltam elaludni állva, ülve, vagy bármi más hihetetlen pozícióban. Tegnap még éreztem, hogy egy éj itthon nem elég, hogy pótoljam az ébren-éjeket, de mára már klappolt minden, csak a vihar jött, de épp akkor állt el két órára, amikor Bogyó átment a haverjához. Neki egyébként már a műtét óta kutya baja, amikor éppen nem alszik, alig valamiben akadályozza a vállig érő gipsze. 

Szóval futni akartam, már nagyon, és agyban eldöntöttem, hogy a legutóbbi 7.2kilit emelem legalább 10-re, és végül 10.5 lett, ami klassz, legalábbis nekem. Nem siettem, és szerintem még kb 1-1.5 ment is volna, de ideje volt mennem Bogyóért. 

Most jutottam el oda, hogy nagyon akarok futni, és hogy jó futni, már nem csak kínlódok minden egyes lépésnél. Az eső sem zavar, a szél sem, a 30 fokkal már barátkozom, egyedül a villámlás-dörgés, ami otthon tart

És már várom a vasárnapot 8-)

Ez  a szám. A rajtszám. Megtörtént, beneveztem. Fogalmam sincs, hogy hogy megy ez az egész, egy regiment kérdés van a fejemben, de még van rá 3 és fél hónapom. Most még lehetetlennek tűnik, hogy valamikor is le tudok futni 21kilit, de megpróbálom. 

A hölgy azt mondta a BSI-ben, hogy mivel ez az első versenyes futkározásom, elég húzós az ára, mért nem megyek el előtte valami kisebbre. Úgyhogy rögtön be is írt  a Coca Colás 3.5-re. A 7km-est azért most még nem szeretném. 

Annyi bizonyos, hogy kaptam egy cetlit, amivel előtte át tudom venni a rajtcsomagot, és a chipet, de hogy hogyan működik ez a chipdolog, az is halvány köd a fejemben. Meg az is, hogy amig futok, viszem magammal az ivóspalackom? Vagy elég a frissítőknél ami van? Ekkora távon szokás, kell e enni közben? Nem tévedek el? :P és hogy micsoda gáz, ha utolér a kergetőautó. És hogy utolsónak lenni milyen? És bele lehet sétálni, ha k.o van? Mondjuk sosem szoktam belesétálni, inkább futok, amig egyhuzamban megy.  

Szóval kergetőzés van a fejemben, van minek utánanézni, addig is csak futok most már rendesen. 

Nagyon nem megy ez most. Fejben eltervezem, figyelembe véve, hogy futottam már többet is, akkor miért ne menne?

Csakhogy. Most már tudom, hogy hülyeség belecsapni a közepébe, néha lefutkosni 8-10kilit, attól az még nem rendszeres, és lehet negyedszerre nem fog menni, sőt, még csak élménynek sem élmény. Mármint közben, mert utána oké, némi örömködés, hogy megy ez, de közben, amíg tart, csak kínlódás. 

Gondolkodom, hogy miért nem megy ez most. Lehet, hogy mert nem volt meg a folyamata, a fokozatossága. Vagy a plusz 11-12 kiló. Vagy az egy hetes hasmenés. Vagy a diéta, ami ugyan nem végletes, de azért visszavesz a kedvemből napközben. Végülis mindegy, mert most előlről kezdem. 

Lassan fogom emelni a kiliket, erről a pudingnyi 3.3 kiliről indulok, amit tegnap produkáltam nagy kínnal-keservvel. Megírtam egy edzéstervfélét, nem valami gyorstempójú a fejlődés benne, de nem is sietek voltaképp sehová. 

A diétával meg most úgy állok, arra jutottam, hogy módjával. Ebéd az normális ebéd, előtte és utána viszont napközben leginkább gyümölcs, és kis kalóriájú egyebek. Este 6-7 után már semmi, és nasi is csak 2-3-szor egy héten, nem gyomorpukkasztó mennyiség, csak valami kisebb akármi. 

Hogy mit is várok ezektől? Ím a céljaim ez évre, még ha nincs is éppen január 1 :)

-3-4 hónap alatt minusz 10kili

-legyen rendszer, ha nem is jön össze a terv szerint, de heti 4-5 edzés legyen

-szeptember-félmaraton

Ez utóbbi amolyan szájenszfiksön, még sosem futottam 11kilinél többet, de ha mégsem jön össze szeptemberre, akkor jövőre. 

Szóval restart 3.3kiliről 

Az úgy volt, hogy miután egész frankón kezdtem belejönni, abbamaradt a nagy lendület. Persze voltak egyebek is, vizsga, kórház a kölökkel, miegymás, de az embernek arra van ideje, amire szeretné, tehát tulajdonképpen egy órás futás vagy valami bizonyosan belefért volna a napba. 

Ezzel egyenes arányban természetesen sem a kilóim nem mentek le, sem az izmaim nem csíkozódnak jobban láthatóan, és erre még rájött valamiféle hatalmas evéskupac. 

Aztán ez persze egy idő után zavaró, volt egy pillanat, amikor újra felvettem a futócipőm, és elkezdtem futkározni. Most, hogy végre megint nem tologatom az indulásokat, egyszercsak fáj.

Nem nagyon, csak mint egy enyhébb izomláz. De itt még, elől a sípcsontom két oldalán még nem volt izomlázam, és valahogy másmilyen is. 

De most már nem tart vissza még ez sem, meg sem állok a félmaratonig. Ámen