Lassan egy éve lesz, hogy lefutottam a 21-et. Nem versenyen, csak magamnak. Másnap megváltozott az egész, és vagy ezért, vagy mert megcsináltam a 21-et, többé nem ment a futás. Két-három alkalommal még próbáltam, de csenevész kis akármik lettek, úgyhogy fel is hagytam vele.
Napok óta érlelődik bennem, hogy újrakezdem. A mozgást. Bringával. Nincs hozzá semmim, se bringás cuccom, sem bringás cipőm, se kafa bringám. Kölök agyontekert Gepidájával mentem. Végig a Duna mellett, aszfalton.
12kili lett. Biztos ment volna még, de elsőre ennyit tájoltam be.
Így elsőre azt érzem, könnyebb, mint futni. Legalábbis ilyen kicsi távon.
Egy dolog zavart azon kívül, hogy nyekergett a pedálnál a nem tudom melyik alkatrész, mégpedig a nyereg. Gondolom majd megszokom, hogy nyom, meg kényelmetlen.
Heti 4-5 tekerést tervezek, sokat nem tudok a bringázásról, de majd jön idővel :D
Érdekes torténet...szerintem nem erőnléti a probléma, hanem talán pszichológiai, hiszen ha le tudtál futni 21 km-et, akkor elég érdekes, hogy ezután nem tudnál futni.....
El kell indulni futni, rá kell magadra parancsolni, akarni kell.
Menni fog.
Ha nagyon nyikorog be is lehet olajozni, nekem sincs csak egy néhány ezer Ft-os használt biciklim, mégis tudok vele 30-50 km-et tekerni, még a 2.30-as tempót is tudom vele hozni. Ha megfelelő a hozzáállás, a felszerelés soha nem lehet probléma, legfeljebb nem mész bringásversenyekre.
Érdekes tudomány a sportpszichológia.