HÚÚÚ ez a mai, nem térek magamhoz! :D Minden aggodalmam ellenére a mai hosszú ESZMÉLETLEN volt...
Tegnap a laza, nyögve- nyelős ötös után (nem volt túl nagy kedvem útrakelni) kicsit éreztem még a gyulladást a lábamba, de nem fájt, csak éreztem hogy van ott "valami".
Mikor hazaértem, és rendbeszedtem magam, elkezdtem a mai hosszú útvonalát megtervezni. Gondoltam rá, hogy újítok egy kicsit, de végül erről lemondtam...
Az útvonal a követhező volt: 1db 1799-es kör, majd 5db 1449-es kör, majd ki a futópályára (de előtte elkezdtem a 6. 1449-esnek az elejét, csak késöbb letértem), ott  21 kör (a 15-16. körül elbizonytalanodtam, de utólag kiszámolva 21 volt), majd onnan haza.
Az első fél órában elég magas volt a pulzusom; akkor még kicsit aggódtam, hogy hogy a frászba fogok én még háromszor ennyit futni, de a 30. perc után nem tudom mi történt, de az addigi fáradtság megszűnt a vádlimban, a pulzusom beállt 158-160ra, és mintha kaptam volna egy energialöketet, csak róttam a köröket rendületlenül. Komolyan, szeintem transzba estem, vagy valami hasonló. Eddig is többnyire élveztem a futásokat, de ennyire még sohasem.
Lehet, hogy a hirtelen energiafelszabadulásban közrejátszott az is, hogy a magammal vitt fél liter teát "eldugtam" egy szimpatikus villanyoszlopba. Amíg velem volt, nagy tehernek éreztem, és miután megszabadultam tőle, pár perc múlva már Szilajnak éreztem magam.
A tempómmal is meg vagyok elégedve. Igaz, novemberben a félmaratont kb. ugyanannyi idő alatt futottam le, mint most ezt a 19km, de akkor végig hajtottam magam, most meg teljesen el voltam lazulva. Így is érzem magamon, hogy lassan bár, de biztosan fejlődök...

Második mikrociklus, első hét első fele. Eddig ez a leghosszabb edzésterv, amit követni bírtam! Először azt hittem, hogy a heti 3- 4 edzés kevés lesz, de mostmár belátom, hogy nem véletlenül annyi amennyi. A hosszúfutások nálam eddig max 14 km-sek voltak, úgyhogy a tényleges hosszútávfutással még csak most ismerkedem...
Sajnos 3 napja van egy kis csonthártyagyulladás a jobb lábamba. Kedden miután megálltam, egyből belenyilalt a fájdalom a lábszáramba, úgyhogy miután hazaértem és a szokásosnál kicsit többet nyújtottam, felpolcoltam és jeget raktam rá. Úgy látszik, ez bevált, mert bár még ma is éreztem egy kicsit, futás után egyáltalán nem éreztem gázosnak a helyzetet. Mindenesetre még folytatom a "kúrát", és ha úgy látom, lehet hogy a vasárnapi 19 kmt megkurtítom kicsit.
A mai edzésnek kicsit félve indultam neki a fent említett ok miatt, de végül úgy határoztam, hogy ha érzem, hogy valami nem oké, akkor megállok (szerncsére erre nem volt szükség). Az első laza 1.8 km után csináltam pár nyújtógyakorlatot, majd "felturbóztam" magam (amenniyre csúszós út engedte) : 1 km gyors tempó, majd a maradék 800 méter pihenő. Ez még kétszer, majd egy utolsó kör kocogás (futásnak semmiképp nem nevezném).
Ma nem volt senki az utcán, úgyhogy még a szokásosnál is nagyobb volt a nyugi. Akik meg láttak, tuti igazi futóbolondnak néztek, legalábbis a tekintetük erről árulkodott.  Volt egy nőci meg egy pasi, akikről először azt hittem, hogy szintén futók... majd kiderült, hogy csak a hév után rohannak... :D Pedig úgy megörültem, hogy nem csak én vagyok a környéken annyira bevállalós, hogy ebben a meghatározhatatlan halmazállapotú hulló izében sportoljak... úgy látszik, erre még várnom kell.

... ahogy Rubint Réka mondaná. Épp most fejeztem be a 90 perces alakreformot,ami most se volt könnyebb, mint a múlt héten, de most többször tartottam szünetet, így már egy fokkal elviselhetőbb. A comb meg a has rész az tök jó, nade a fenék edzés... áúúúú....
Tegnapi futásomról nem tudok túl sok mindent írni. Lassú volt, rövid volt. ,és hideg. (de az csak az elején) Dehát ez egy ilyen hét. :)
Holnap reggel mérlegelem magamat, kíváncsi vagyok, mennyi ment le. Elég bizakodó vagyok, mert már az is sokat számít, hogy nem eszem cukrot, ezenfelül még igyenkszem a napi kalóriamennyiségemet nem túllépni, valamint ugyebár a (majdnem) mindennapi sport sem elhanyagolandó tényező. A gatyáimon már ezt az 1 hetet is megérzem. Lehet, hogy szerencsés alkat vagyok (vagy csak jó az önkontrollom és/ vagy az akaraterőm), de én ha azt mondom, hogy lefogyok 3 kilót, akkor le is fogyok. Tavaly azt mondtam, lefogyok 7- 8 kilót, mert nem érzem magam így jó, és 2 és fél hónap alatt sikerült (azóta többé kevésbé tartom is ezt a súlyt, most az ünnepek alatt szedtem kicsit meg magam). Szerintem a kövér emberek problémája az, hogy nem is akarnak lefogyni, vagy nem önmagukért akarnak. Kis önbizalommal soha nem fog nekik sikerülni. Az a baj, hogy erre csak kevesen jönnek rá... vagy csak én gondolom így?

Írtátok páran, hogy az írásom kódokban jelenik meg. Valószínűleg ez azért volt, mert webding betűtípust használtam, amit a Mozillán kívűl a többi böngésző nem igazán szeret... remélem sierült orvosolnom a problémát. :)

Úgy döntöttem, hogy a mai "LSD"-t nem tartogatom délutánra, így ébredés után 2 órával már az előszobában melegítettem még mindig sajgó izmaimat. Kinéztem az ablakon, és úgy ítéltem meg, hogy az idő megint nekem kedvez. Ekkor még nem vettem észre (vagy csak nem akartam?) a majdnem derékszögben álló fatörzseket... Ez a szél valami borzasztó! Ma kifújta a hajamból a hajgumit, annyira erős volt! (igaz, hogy nem volt valami erős az a gumi, dehát akkor is...) És persze mindig szembeszél volt, akármelyik irányba is tartottam... Kicsit úgy éreztem magam, mint a Micimackóból a Malacka. (egy kis nosztalgia: http://www.youtube.com/watch?v=SCnBkA9ipZE )
Általában kétféle kört szoktam futni, a kisebbik 1149m, a nagyobb pedig 1800. Hogy ne legyen olyan monoton a mai edzés, úgy döntöttem kifutok a helyi futópáyára, ott csinálok pár kört, és akkor a 16-ból már csak 9km (azaz 7 kicsi és 1 nagy) marad a szokásos úton.
Úgy osztottam fel, hogy elsőnek mentem 5 kört, majd ki a futópályára (oda kb 1,1 km az út), ott 10 kör (ami pont 4 km), majd vissza; ezután még 1 nagy és 2 kicsi köröm maradt. Az utolsó 2 kör már elég lassúra sikeredet (pedig előtte se volt sietős a tempóm); ekkor éreztem, hogy hiba volt otthon hagyni a frissítőnek szánt aszalt vörösáfonyát... Dehát mindenki a saját kárán tanul. Hazaérve ettem egy doboz joghurtot kollagénnel és naranccsal, és attól gyorsan normalizálódott a vércukrom.
Még nem tudtam kitapasztalni, hogy meddig bírom frissítés nélkül, mert 14 km-nél eddig csak párszor futottam többet. Úgy látszik, nálam a vízválaszó 14 km körül van, mert most is itt kezdtem érezni, hogy nics már túl sok energiám. Majd két hét múlva okosabb leszek... (jövőhéten laza, pihenős hét lesz).
Holnap megyek a BSI-be átvenni a törzsfutó kártyámat! :)

A tegnapi torna után nagyon izomlázam volt. Az a nő egy terminátor, vagy valami hasonló, hogy ezt az edzést heti 3-4szer megcsinálja! Szerencsére a fájdalom nem gátolt meg a mai futásadagom teljesítésében. A laza 5 km még az elég erős szél ellenére is könnyen ment, nagyon jól esett. Nem fizetett le az Adidas, de muszáj mégegyszer leírnom, hogy az új cipőm mennyire jó! Nagyon jól tompítja az ütéseket, szinte nem is érzem, hogy rajtam van (bár ennyi pénzért még jó hogy jó). IMÁDOM! Remélem jó tartós lesz, bár a Spuriban azt mondták, max 1200 km...
Úgy gondoltam, itt az ideje nevezni az első idei futóversenyre, így hát elküldtem a nevezésem a Vivicitá Félmaratonra. Mostmár 100% hogy ott leszek. Remélhetőleg az eredményem jobb lesz, mint a Balatonoson (erre látok némi esélyt, mert most elméletileg jobban fel leszek rá készülve).  Na, majd megláthuk... :)
Mára ennyi, még meg kell terveznem a holnapi 16 km útvonalát, meg ki kell találnom, hogy fogok frissíteni.

Büszén jelentem, hogy immár 5. napja teljesen száműztem a finomított cukrot az étrendemből, és kirobbanó formában vagyok! Lehet, hogy ez csak placebo, de akkor is jó! :) A finomliszttel is hasolnóak a terveim (bár eddig is szinte csak süti formájában volt jelen az életemben, ami ugyebár a cukor miatt ki is esett). Mivel a normál súlyom felett vagyok 2-3 kilóval, az a tervem, hogy ezektől mihamarabb megszabadulok, mert így nem érzem túl jól magam.
Tegnap feladatos futás volt, 3x3 perces gyorsítással 6 km. Sokkal jobb úgy felgyorsulni, hogy az ember tudja, meddig kell még "vágtatni" a kis lazításig. Eddig nem nagyon volt ilyen az edzéseimben, ezentúl lesznek (a program után is).
"Futópartnerem" végleg feladta, tegnap közölte velem, hogy "nem neki találták ki" a futást... Erről jut eszembe, kedves olvasó (ha vagy), ti, ha találkoztok más futókkal edzés közben, köszöntök neki? Mert nekem eddig tök természetes volt, hogy a sorstársaimat egy buzdító mosollyal és egy "Helló" vagy "Jó napot!"-tal üdvözöljem, de tapasztalataim azt mutatják, hogy másoknak ezek a gesztusok meglepetést okoznak. Sőt, egy pasi konkrétan mindig (azaz eddig 3szor) keresztül néz rajtam...
Ma, bár nincs benne az edzéstervben, tornázok egyet a Rubintossal... még a végén elfelejtem, hogy máshol is vannak izmaim! :)

Ma reggel, mikor ébredés után kinéztem az ablakomon, azt hittem, végre kipróbálhatom a futást hóesésben. Ez csak félig valósult meg, ugyanis rohannom kellett a suliba, hogy el ne késsek, de viszont az "igazi" futásra a hatalmas hópihékből csak lucsok és sár maradt.
Természetesen egy kis sár nem tartott vissza (bár a vadonatúj cipőmet kicsit sajnáltam). A futóhelyem csak kis szakaszon van lebetonozva, a többi földút (abból is a rosszabb, gödör hátán gödör fajta), így a kisebb- nagyobb tócsák között szlalomozva, néhol átugrálva sikerült a mai laza, "beszélgetős tempójú" 7 kilómétert letudni (41 perc alatt). Egyes szakaszokon inkább balettoztam, mint futottam. :D
Talán még jobb is, hogy voltak akadályok, így volt mi lelassítson. Hajlamos vagyok gyorsabban futni az edzések elején,pedig pont akkor kéne kicsit lassabban. Próbáltam már lassú ritmusú zenére futni, de nem nagyon érzékeltem a változást. Egyedül ami eddig bevállt, az a társas futás volt. Úgy volt, hogy ma is lesz edzőpartnerem, de még nem pihente ki a múltheti első 7 km-jét (mondtam neki, hogy szerintem ez kicsit sok lesz neki elsőre, dehát mindenki a saját tapasztalataiból tanul...). "Majd csütörtökön"...

A fenti Tóth András idézettel szeretném megnyitni kis blogomat, amelyben rögzíteni fogom az októberi maratonra való felkészülésem (futó)lépéseit... már amennyire lesz időm blogot írni. :)
Rólam azt kell tudni, hogy egy éve kezdtem el rendszeresen futni, előtte gerincproblémáim miatt nem nagyon mertem (ami mint késöbb kiderült, nagy hiba volt, ugyanis a futás hatására bámulatos mértékben javult a gericferdülésem... ). Az első félmaratonomat 2011 novemberében futottam, 1: 53-es eredménnyel. A futáson kívül szoktam még bringázni, túrázni és tornázni, de ezeket közelsem akkora lelkesedéssel és kitartással.
Már régóta terveim közt szerepel a maraton lefutása, és most vagyok olyan szinten, hogy legyőzhető távnak tartom az a 42 195 métert. Eredetileg a Maratonfüreden akartam indulni, de mivel érettségi előtt állok, úgy döntöttem, hogy inkább megvárom az őszi időszakot. Addig meg teljesítem a félmaraton mánia maradék 3 versenyét.
A futanet.hu edzéstervét veszem alapul, de már most, az elején úgy érzem, hogy nekem a heti 3 (esetenként 4) futóedzés kevés lesz, így valószínűleg be fogok iktatni még egy "lazás" napot. Majd elválik...
A mai futásom a felkészülés 3. edzése volt (illetv a 4., de mivel tegnap lusta disznó voltam... öhm.. :D). Még nem döntöttem el, hogy melyik edzéstervet fogom követni: a kezdőknek valót, vagy ami 4 óra körüli célidőre készít fel. Eddig annyi különbség volt a két terv között, hogy a vasárnapi hosszúfutás az egyikben 12, a másikban meg 14 km volt.
Mivel olyan gyönyörű idő volt ma, meg rosszul éreztem magam a tegnapi miatt, úgy döntöttem, hogy a hosszabb hosszabbat választom. A megszokott útvonalamtól ma kissé eltértem, amiből az lett, hogy nem tudtam pontosan, hogy hány kilóméternél járok, plusszba még el is bambultam az új környezet láttán (meg hogy világos van), így a tervezett 14 km helyett csak 13,4 sikerült. De nagyon élveztem, nem hajtottam magam, tökéletesen felfrissültem, és azt hiszem, ez a lényeg.
A következő futás kedden lesz, remélem akkor sem ázom meg. :)