HÚÚÚ ez a mai, nem térek magamhoz! :D Minden aggodalmam ellenére a mai hosszú ESZMÉLETLEN volt...
Tegnap a laza, nyögve- nyelős ötös után (nem volt túl nagy kedvem útrakelni) kicsit éreztem még a gyulladást a lábamba, de nem fájt, csak éreztem hogy van ott "valami".
Mikor hazaértem, és rendbeszedtem magam, elkezdtem a mai hosszú útvonalát megtervezni. Gondoltam rá, hogy újítok egy kicsit, de végül erről lemondtam...
Az útvonal a követhező volt: 1db 1799-es kör, majd 5db 1449-es kör, majd ki a futópályára (de előtte elkezdtem a 6. 1449-esnek az elejét, csak késöbb letértem), ott  21 kör (a 15-16. körül elbizonytalanodtam, de utólag kiszámolva 21 volt), majd onnan haza.
Az első fél órában elég magas volt a pulzusom; akkor még kicsit aggódtam, hogy hogy a frászba fogok én még háromszor ennyit futni, de a 30. perc után nem tudom mi történt, de az addigi fáradtság megszűnt a vádlimban, a pulzusom beállt 158-160ra, és mintha kaptam volna egy energialöketet, csak róttam a köröket rendületlenül. Komolyan, szeintem transzba estem, vagy valami hasonló. Eddig is többnyire élveztem a futásokat, de ennyire még sohasem.
Lehet, hogy a hirtelen energiafelszabadulásban közrejátszott az is, hogy a magammal vitt fél liter teát "eldugtam" egy szimpatikus villanyoszlopba. Amíg velem volt, nagy tehernek éreztem, és miután megszabadultam tőle, pár perc múlva már Szilajnak éreztem magam.
A tempómmal is meg vagyok elégedve. Igaz, novemberben a félmaratont kb. ugyanannyi idő alatt futottam le, mint most ezt a 19km, de akkor végig hajtottam magam, most meg teljesen el voltam lazulva. Így is érzem magamon, hogy lassan bár, de biztosan fejlődök...