Ma reggel, mikor ébredés után kinéztem az ablakomon, azt hittem, végre kipróbálhatom a futást hóesésben. Ez csak félig valósult meg, ugyanis rohannom kellett a suliba, hogy el ne késsek, de viszont az "igazi" futásra a hatalmas hópihékből csak lucsok és sár maradt.
Természetesen egy kis sár nem tartott vissza (bár a vadonatúj cipőmet kicsit sajnáltam). A futóhelyem csak kis szakaszon van lebetonozva, a többi földút (abból is a rosszabb, gödör hátán gödör fajta), így a kisebb- nagyobb tócsák között szlalomozva, néhol átugrálva sikerült a mai laza, "beszélgetős tempójú" 7 kilómétert letudni (41 perc alatt). Egyes szakaszokon inkább balettoztam, mint futottam. :D
Talán még jobb is, hogy voltak akadályok, így volt mi lelassítson. Hajlamos vagyok gyorsabban futni az edzések elején,pedig pont akkor kéne kicsit lassabban. Próbáltam már lassú ritmusú zenére futni, de nem nagyon érzékeltem a változást. Egyedül ami eddig bevállt, az a társas futás volt. Úgy volt, hogy ma is lesz edzőpartnerem, de még nem pihente ki a múltheti első 7 km-jét (mondtam neki, hogy szerintem ez kicsit sok lesz neki elsőre, dehát mindenki a saját tapasztalataiból tanul...). "Majd csütörtökön"...