Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 759 507 km-t sportoltatok
Erős vagyok és bátor, kemény és legyőzhetetlen

Gödöllő 60, avagy az első lépés az ultra világába

Bendeguz85 | 2011-10-09 15:21:10 | 16 hozzászólás

"I got a certain little girl she's on my mind
No doubt about it she looks so fine
She's the best girl that I ever had
Sometimes she's gonna make me feel so bad"


Ezt dúdolgattam magamban a Jótifuti 4. napján. Kicsit odavoltam már, mert megtűzött a nap, a nagy lábujjam is fájt egy picit az előző napi rúgástól. De akkor jöttem rá igazán, hogy jóval több van bennem, mint amiket a jótifutin kihoztam magamból. Emlékszem, hogy futás közebn nagyon lelombozott, hogy nem tudom, mennyit futottam már, mikor lesz a vége és hogy egyáltalán hol vagyok. Ekkor döntöttem el, hogy a közeljövőben futok egy igazán nagyot.

Mivel az utcai futóesemények nem igazán vonzanak, így egy terep futásban törtem a fejem. kapóra jött a Gödöllő 60, főleg, hogy helyi vagyok. Anno már egyszer gyalog megvolt ez a túra, így az útvonall sem lesz gond. na itt kezdődtek a bajok: változtattak az útvonalon, számomra tök ismeretlen vidékre terelve azt. Sebaj, szereztem itinert, térképet, meg egy szuper kis térképtartót, amit alkarra tudok húzni. Szépen elkezdtem alapozgatni figyelve arra, hogy heti szinten 15-20 kilo minimum meglegyen. Úgy számoltam, hogy elfutok, amíg az erőmből kifutja, onnan meg séta. Tök jól ment a futás, mondhatni szárnylatam, Szecsőn 3.4-en és 10-en is pb-t futottam. Aztán a múlt hétvégén elindultam egy hosszú terpre. No ez mellbevágott, de piszkosul, mert 20 kilo után úgy lemerevedtem, hogy csak szenvedés volt a maradék 5.

Na frankó, hova akarsz te 65-öt lefutni hülyegyerek, ha 25 is a padlóra vág. Már azon gondolkoztam, hogy inkább biciklivel vágok neki, de végül a szerdai futás után úgy döntöttam, hogy mégis belevágok. Azért még ekkor is motoszkált bennem, hogy elcsukló hanggal fogom tesómékat felhívni, hogy jöjjenek ki értem valamelyik ellenőrző pontra, mert beálltak a lábaim és lépni sem bírok.

Péntek este: hazaérek a melóból, még elmegyek a gyógyszertárba sótablettáért, magnéziumért, meg izomlazítóért. Mivel szerencsére a héten folyamatosan volt meló, így az itíner megírása péntek estére maradt.  Egy gyors vacsora aztán neki is álltam. Sajnos a turistautak.hu szivatott rendesen, meg néhol a kapott térkép sem stimmelt. No nagynehezen meglett mind a 8 szakasz, pontos távolságokkal, irányokkal, meg a kitűzött célidőkkel. Akkor álljunk neki összeszedni a cuccot. Állj!mennyi is az idő???bakker hajnal 2! Na irány aludni, majd reggel gyorsan összedobálom. 6.20-kor kelés. Bszki, ez a 4 óra alvás minden volt, csak elégésges nem. Összeszedem a cuccokat, bepakolok a hátizsákba(továbbiakban "a kolonc"). Kávé, nyújtás, kötelező eü séta, bimbesz leragasztás, hintőporozás. Aztán szépen kényelmesen felsétáltam a rajthoz. Furcsa volt, mert egyeseken már nagykabát, kötött sapka, én meg egy rövid futónadrágban és egy futófelsőben baktattam. Útközben beugrottam egy pékségbe reggeliért. Nevezés után nyújtottam még egy picit, gyorsan megörökítettem a lábaimat(még tisztán) és elindultam.

1

Az első szakasszal nem volt semmi gond azt leszámítva, hogy a pulzusmérő jeladója nem nagyon akart adni. Mivel tartottam a távtól, így igyekeztem az emelkedőket inkább megsétálni, mint futni. Egy gyors pecsételés után már robogtam is tovább. Valahol az első és a második pont között kb huszadszorra szűnt meg a kapcsolat az óra és a jeladó között. Na ekkor megálltam, jeladó levesz, majd holnap visszaviszem a hervisbe és ők gariban szépen megoldják. Ezen a szakaszon kellett tartanom egy kis eü szünetet is. Minden simán ment, az itinereim tökéletesen mutatták az utat és hála az előre kiírt résztávoknak folyamatosan tudtam a tempót is számolni. A 18.1 km-nél volt a harmadik ellenőrzőpont. Eddig smiacsiga, 40 perc előnyöm van az előre betervezett 9 perces tempóhoz képest. De itt jött a fekete leves egy 16 km-es táv formájában. Váckisújfalu előtt tartottam egy gyors technikai szünetet, bedobtam egy só, meg egy magnézium tablettát. Nemsokkal ezután rájöttem, hogy egy kanyart rosszul vettem. De sebaj, megláttam egy turistát, fenn a dombgerincen: ott az irány! Nosza neki, irány az egyenes, megindultam tökön, paszulyon keresztül és már irányban is voltam. Átjutottam Váckisújfalun is, de amikor megláttam, hogy a nagy büdös pusztában visz végig egy 5,5-ös szakasz, akkor már előkerült a kóla és az mp3 lejátszó. Kb egy fél kilométert haladtam, de meg kellett állnom, mert a szél átfújt az átizzadt futófelsőn és elkezdtem fázni, szóval felvettem egy széldzsekit. Kezdtem éshes is lenni, így már nagyon vártam, hogy beérjek a következő pontra. Szépen beküzdöttem magam a 4. ellenőrző pontra, ahol tartottam egy 20 perces pihenőt, mondván ez már félút. Betoltam egy szendvicset, ittam, bekentem a lábaim izomlazítóval majd robogtam is tovább. Az 5. pont 45 kilo környékén volt, egész jól ment, de a végén az aszfaltos rész már kezdett kicsit megviselni. No itt pecsételés és mérlegelés. Tök jó, hogy eddig eljutottam, de érzem, hogy a szervezetem már pánikol. A pulzusom még pihenő közben is 160 környékén lehet, a jobb combom néha görcsöl. Szóval itt szusszantam egy fél órát, hogy legalább a keringésem rendbejöjjön, ittam, ettem. Némi vacilálás után úgy döntöttem, hogy már így is szép ez a teljesítmény, innen akkor inkább túra. A lejtőket megfutom, a laposat meg inkább gyorsabb tempóban sétálom.

7

Na ezután következett a Vietnam feeling, mert valami nagyokos favágóbrigád kivágott egy rakás fát, de nem takarította el. Volt küzdelem rendesen, még ha akartam volna sem tudtam volna futni. De legalább a lábaim jól összekarcolták az akác ágak :S. Ez csak egy rövid szakasz volt, gyorsan pecsételtem, felvettem egy hosszúszárú futónadrágot, mert kezdtem fázni. Kicsit átrendeztem a koloncban is a cuccokat, mert már kezdett beállni a hátam is. Jó tempós séta a margita aljáig, ahol beértem a 35-ös táv seprűjét:D. Éppen 3 lánykát kisért, akik már "halálukon" voltak és csoki után epedeztek. No én beletúrtam a koloncba és előkaptam 3 cerbonát. Megköszönték, én meg örültem, hogy újabb 10 dekával lett könnyebb a kolonc. Letotyogtam az utolsó ellenőrzponthoz. Közben elkapott az eső, de ennek ellenére végre megint jókedvem lett, ekkor már buliként fogtam fel. Tudtam, hogy innen már foggal is behúzom magam. Beraktam az utolsó itinert és elindultam.

9

 

Ahogy elnéztem az időmet, rájöttem, hogy még be tudom hozni magam a tervezett szintidőn belülre. Ez egy 8 km-es szakasz volt, aminek a fele erdőben ment, de a vége városi környezet, ráadásul a cél felé lejtett az út, egy egészen kis emelkedővel a végén. Szépen elvánszorogtam a civilizáció határára a fent említett technikával. Ekkor már a kabátom is elázott, a felsőm is vizes, én meg ettől kicsit befeszültem. Levettem a kabátot, összehajtogattam, ittam egy kis bubimentes kólát, összeráztam a koloncban a cuccot előszedtem az mp3 lejátszót és nekirugaszkodtam az utolsó 4 km-nek. Tök jó tempóban, széles vigyorral az arcomon tempóztam lefelé a Lázár Vilin, amikor megszólalt a következő szám az lejátszóból.

És úgy éreztem lassítanom kell egy kicsit, mert mintha elhomályosult volna a világ. Itt jött ki rajtam az egész napi feszített tempó. Mgtörölgettem a szemem, összeszedtem magam és lebirkóztam a maradék távot. Egy gyors telefon a családnak, hogy még élek, bekentem a lábam izomlazítóval és ittam vagy fél liter teát húzóra.

11

Néhány szó a frissítésről, avagy mitől is kolonc a kolnc. Attól, hogy 5-6 kiló körül mozgott a tömege a rajtnál. Volt benne 1,5 liter citromos víz, 1 liter iso, 1 liter kóla, dzseki, nadrág, 3 szendvics, 10-12 cerbona iratok, térkép, stb. Azért készültem be ennyire, mert tudtam, hogy ez túra és nem futóverseny, ahol 4-7 kilométerenként van frissítő terülj terülj asztalkámmal. Saját erőből kellett megoldani a frissítést, ami szinte 90%-ban meg is lett, mert az ellenőrző pontokon kapott alma, csoki, cerbona rendre a táskában landolt és csak a teákat hörpintettem fel a pontokon.

 

Epilógus:

Azt hittem, hogy másnap alig fogok tudni mozogni, úgy szét lesznek esve a lábai. De szerencsére ez elmaradt, enyhe izomláz van csak a combjaimban, a hátam és a vállam sokkal jobban megviselte, köszönhetően a koloncnak.

 

A sikeres teljesíteshez pedig köszönetet kell mondjak az EO látogatóinak, legfőképp futéria lakóinak. Ti inspiráltotk engem, ti bíztattok még akkor is, ha egy edzés vacakul sikerül. Köszönöm, hogy ennek a nagyszerű csapatnak a része lehetek.

 

 

 

2012-08 hó (2 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (4 bejegyzés)
2011-06 hó (2 bejegyzés)