12 perc 50 másodperc, ennyi volt a legjobb időm 3200 m-en 2004-ben, amikor még úgy gondoltam, hogy katona akarok lenni. Akkoriban az edzéseken 13.30-at épphogy ki tudtam húzni magamból, egyszer sikerült 13.15-öt is. Aztán eljött a felvételi napja, szépen felcsattogtam a Zrínyibe és megkerestem a sportpályát. A rajt előtt még elszívtam egy cigit, hogy lenyugtassam magam. Eldördült a rajt, és egyből az első helyre szökkentem. Virult a fejem, hogy milyen kemény vagyok, de sejtettem, hogy valaki majd átveszi a vezetést és szépen húzzuk egymást a célig. Azonban ez nem így lett és a fent említett idővel robbantam be a célba. Úgy éreztem,hogy megállíthatatlan vagyok, én vagyok a legjogyorsabb...aztán mégsem vettek fel, de ez egy másik történet

De azóta több, mint 6 év eltelt, felcsúszott 20 kiló(igen, akkoriban 50-55 kiló voltam ), elfüstöltem egy vagon cigit, megittam egy tartályhajónyi koffeint és még sorolhatnám, hogy mivel pusztítottam magam(a drogokat leszámítva), ja és leginkább semmit sem sportoltam aktívan. Aztám 2010 februárjában eldobtam a bagót, augusztusban pedig a koffeint és a sót csökkentettem radikálisan. Amikor letettem a cigit, elkezdtem úszni is, októberben pedig nekálltam futni, tavasszal meg a bringának veselkedtem neki.

És miért is olyan fontos most ez a 12.50-es idő? Mert 25.-én megyek a Szecsői futónapra. Rajthoz állok 3400 és 10000 m-en. De a szokásossal ellentétben most komoly célokkal állok rajthoz. 3400 m-en szeretnék a top 10%-ban lenni, viszont a 10000 m-t abszólút funrunra veszem. Ma elmentem a parkba futni és kifejezetten a versenytávra koncentráltam. Mivel a múlt héten kimaradt a futás, ezért 2 km laza bemelegítővel vágtam neki. Aztán belekzdtem a tempózásba. Bevallom, kicsit csaltam, mert zenét is hallgattam közben, de úgy voltam vele, hogy a versenyen, meg majd visz a vérem, meg a falka. A végére érezhetően kezdtem kifulladni, de az utolsó fél kilométert még megnyomtam és így jött ki a 14.04-es idő 3400-ra. Ezt az időt, ha levetítjük 3200-ra, akkor 12.54-et kapunk. Tehát lassan kezdem visszanyerni a régi gyorsaságot, bár manapság már inkább a távolsság foglalkoztat, mint a tempó.

Apropó távolság. A jótifuti-n volt alkalmam ízlelgetni a hosszútávfutást. Addig csak félmaratont futottam és azok után is legalább 3-4 nap pihenés volt. Azonban itt volt lehetőségem bőven belekóstolni a ráduplázásba. De  rá kellett jönnöm, hogy a lábam erősebb, mint a fejem, mert mindig jóval előbb kiálltam, vagy biciklire szálltam, mint amíg a lábam bírta volna. Ott akkor a meleg nagyon levert, így lehetőség szerint reggelente, illetve este futotottam. Rengeteget tanultam a 4 nap alatt, nemcsak a technikáról, és a frissítésről, de a szellemi részből is. Hazafelé már tudtam, hogy megfertőzött az ultra, de ugyanakkor tudtam, hogy fejben még sokat kell erősödnöm, hogy tényleg meg tudjak csinálni egy ultrát és ne görcsölve szenvedjem végig. Szóval úgy döntöttem, hogy még idén próba elé állítom magam: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=3123 Anno már egyszer megcsináltam ennek a túrának az elődjét mtb-vel és egyszer gyalog is. Idén azonban futva vágok neki. Most nem lesz mögöttem a kisérő autó, nem lesz bicikli, amire rá tudok ülni. Viszont lesznek frankó dombok és szinte végig terep. Szóval nekiveselkedek és futok, amíg tudok, ha fáradok, akkor legfeljebb belesétálok. Egy biztos: végig fogok menni a távon, és amennyit csak tudok, futva fogok megtenni.

Szóval ezek még az idei terveim. Következő blogbejezés a 60-as túra után