Szokásomnhoz híven most is jól elkummantottam a komolyabb rákészülést, így ennek tudatában olvasd a "nyafogásom"
Naszóval a történet ott kezdődött, hogy nemrégiben lefutottam a gödöllői terepfélmaratont kerek 2 órával. Aztán megláttam, hogy szerveznek ilyet a közeljövőben a Budai hegységben. Nosza nevezzünk. El is utaltam a zsetont, azonban a nevezéses mailt elfelejtettem és erre tegnap este jöttem rá. Gyors levélírás és körömrágás. Reggel elég malacszemekkel indultam neki az útnak(4.51-es HÉV-el mentem). Nevezéssel végül nem lett gond, ámde az idegeskedés, a szokásosnál is koraibb kelés rányomták a bélyegüket a hangulatomra. A rossz kedvemet tetézte, hogy az emésztésem mostanában eléggé fos..a szó legszorosabb értelmében(Bocsi Petra, de ez van :P).Dugókás időmérés volt. Még sosem hallottam ilyenről, néztem is bambán, mikor a kezembe nyomták és mondták, hogy dugjam be a leolvasóba. El is vonultam a nevező asztaltól, aztán megkérdeztem egy másik futót, hogy mi is a teendőm ezzel a masinával. Készségesen elmagyarázta, aztán mentem is rajtszámot felrakni, nomeg bemelegíteni. Míg vártam a rajtra, leszólított egy másik futó és érdeklődött, hogy félmaratont futok-e én is. Mondtam neki, hogy igen, erre ő felajánlotta, hogy fussak a csapatukban, mert két ember nem tudott eljönni(nem váltó, hanem a négy futó összidejét nézik). Én mondam neki, hogy nem vagyok az a nagyon gyorsléptű, de boldogan csatlakozok. Így kerültem be a "Spontán" csaptba.
Na és maga a verseny:
Elrajtoltunk, frankó futok, egész jól bírom a tempót, az első 10-ben futok, de valahogy mégis rossz a hangulatom és nem érzem a bugit a lábaimban. Aztán kiértünk a szabadba, jött az első domb én meg úgy belassultam, mint malacka a szembeszélben. Kb 1 km alatt legalább 10-en hagytak le. Ekkor komolyan gondolkoztam rajta, hogy tuti kell ez most nekem? Maga a táj gyönyörű volt végig ahol futottunk, de eléggé veszélyes is, mert végig öklömnyi kövek álltak ki a talajból. 40 perce futottam, amikor Ross Brown beszólt a csapatrádióba, hogy menjek ki a box utcába. ÁÁÁÁ, gondoltam ezt még simán elviszem a célig, de nem. Szóval ki kellett állnom egy gyors technikai szünetre is. Nemsokkal ezután rosszul léptem rá egy kőre, aminek az lett az eredménye, hogy a bal talpam eléggé fájt, amikor az emelkedőket tapostam ,így a továbbiakban kénytelen voltam többször belegyalogolni. Maguk az emelkedők nem voltak olyan durvák, mint Gödöllőn, de sokkal hosszabbak voltak. Frissítő nemnagyon volt, szóval külön jó volt, hogy vittem magammal a kulacsot. Nagynehezen elküzdöttem magam a visszafordítóig, ami jócskán a félút után volt és itt volt az egyetlen frissítő is. Na terülj terülj asztalkám, azonban nekem valahogy nem volt semmihez sem különösebb kedvem, így egy szőlőcukor, egy pohár iso és nyargaltam is tovább. Ja és végre dughattam, no nem úgy, hanem a dugókás cuccal időt is mértek. Futás, futás és még futás, már érzem, hogy a lábaim nem az igaziak. Végig emelkedő. Gondoltam nem gáz, majd lefeleé javítok a szintidőn. De baszker, mikor kiértem az erdőből, a kék jelzés olyan úton vitt le, hogy négykézláb is fostam. Meredek és sziklás, szóval lefelé még lassabban mentem, mint fel. Ahogy haladtam előre, egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy nem lesz meg megint a 2 óra. Nemsokkal, miután átléptem a 2 órát elkezdett görcsölni is a bal lábam. Ekkor már az erős vagyok és bátor, már kevés volt. Volt itt minden: még ha a halál árnyéknak..., gyerünk senkiházi húzzál bele és társai. Kiértem a városba végre, de elfogyott az isom is. Egyre nehezebben szedtem a lábaim, aztán végre ráfordultam a célegyenesre. Most a sprint elmaradt, de azért kicsit meghúztam az utolsó 300 métert. És újból dughattam:D(bocsi, de túl mókásnak tratom a szerkezetet). A célban dinnyeevés, ivás, izomlazítózás és szuszogás. Le voltam törve, mint a bili füle, hogy jó szar tempót futottam, aztán később tudtam meg, hogy nem 21 km volt, hanem 24. Na ez már felvillanyozottt, csakúgy, mint az, hogy a csapatunk végül 2. lett(15 percel futottak jobbat az elsők).
A versenyről:
pro:
-rendes öltöző, zuhany, wc
-bőséges választék a frissítőn
-végig szalagozott útvonal
-izzadásálló térkép
-gyönyörű táj
kontra:
-az út néhol kicsit erősebb volt, mint terepfutás(némely szakasz inkább túrázni való, mint futni)
-hiányzó km jelölések
-hiányzó jelölés a veszélyes helyekeny futot
-csak egy frissítő volt, pedig a kiírásban még pontokról volt szó
Konklúzió: többet úgy nem vágok bele félmaratonba, legyen az terep, vagy sík, hogy előtte nem készülök fel rá rendesen. Nind testben, mind fejben. Mostanában kicsit hajkurásztam a sikereket, de úgy érzem vissza kell vennem és tudatosabban is nekikészülni az ilyen tipusú megmérettetéseknek.
Ja és a nap legnagyobb sikere: úgy futottam végig, hogy, az mp3 lejátszót otthagytam a csomagomban. Rá kell szokni a zene nélküli futásra, így mostantól nem fogom magammal vinni.