Szevasztok! Lám, újabban nem futok, nem írok, Nagyerdő lakói is szétszéledhettek volna tőlem... Pedig végre elkezdtem futkosni, ha nagyon keveset is, hiszen két hónap múlva jelenésem van a világ legszebb versenyén. Az is igaz, hogy idén az egyetlen cél körbeérni a tó körül. Kicsit bonyolult lett az élet körülöttem, vagyis inkább megbonyolítottam, mindegy is, a lényeg, hogy lassanként újra futócipőt húzok és mehet minden a - majdnem - régiben.
Amit nagyon sajnálok, az Sárvár. Sem testileg, sem lelkileg nem vagyok felkészülve most egy ilyen megmérettetésre, kár volna megpróbálnom is, de jövőre nagy terveim vannak... Idén azonban úgy alakult, hogy választanom kell dolgok között és végül úgy döntöttem, hogy itthonról szurkolok a 12 és 24 órás futás hőseinek. Avval nyugtatom magam, hogy úgyis csak fájna a szívem, hogy nem tudok a pályán körözni a többiekkel. De itthonról csak küldöm, küldöm majd az erőt; bízom benne, hogy mindenkinek sikerül a vár körül egy darabka álmát beteljesítenie. Én majd jövőre.
Hajrá!