Huhh. Mostanában két gondolat bánt engemet. Az ágyban, párnák közt. Ahol sok a pihe, vagy mi a szösz. Azt is mondhatnám, hogy emészt a bú, vagy mi a bánat. Hepilepszia gyötör.
Az első mindjárt a kedvenc hónapommal, az áprilissal függ össze... Nagyon úgy tűnik, hogy budapesti tartózkodási hellyel rendelkező, de csömöri állandó lakcímmel bíró egyén lévén kénytelen leszek a csömöri jegyzőtől egy igazolást kérni, miszerint én az országgyűlési választások első fordulójában Debrecenben (ugyibár a nagyerdei maraton), a második fordulóban pedig Sárváron (hahh, a 24 órás futás) szeretném a kis fülkében kiadni magamból, ami nyomja a bensőmet - feltéve, ha a megfelelő papírt megkapom. Namost Debrecen még síma ügy, majd az erdőből beszaladok és ott hagyom a cetlit. Sárváron viszont akkor fogok tudni csak szavazni (Budapesten élő csömöriként), ha Debrecenben is és Sárváron is van második forduló bár azt most nem tudom, hogy hogy van az, hogy először a debreceniek, utána tőlük függően a sárváriak sorsáról is dönthetek picit).
Már csak azt nem tudom elképzelni, hogy elpusztulva a sárvári pályán az edzetlenségből elkövetett 24 órától vajon elvánszorogjak-e a szavazóhelyiségbe, hogy kinyilvánítsam, kit és hova juttatnék ott és akkor - vagy mindjárt kérjek mozgóurnát valahova a célkapu környékére.
(Ápdét: Mjoci most mondja, hogy nem is vasárnap van a maraton. És tényleg! :-P)
A másik egyszerűbb. Rájöttem, hogy a "csak-hétvégi-futás", bár javít az erőnlétemen, mégis kevés. Túl sok a pihenő a futások közt... Tehát a dilemma: érdemes-e, tudok-e felkelni egy órával korában és futni egyet vagy sem. Mert hogy hétköznap este most esélytelen a dolog. Sokak számára persze adott a válasz, de én reggelente élet-halál harcot vívok minden egyes fotonnal, ami belemegy a szemembe, és amíg kávét nem láttam, gyakorlatilag egy csernobili háromcsőrű papucsállatka agyával vagyok képes csak létezni, szóval... Én nem tudom, mi lesz. De majd kiderül.