Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 778 570 km-t sportoltatok
Aszfaltbetyárkodásaim

Az első kiszivárogtatott információk a hétvégi UB futásomról, ami nem is történt meg... 

gyaloggalopp | 2014-06-03 21:55:14 | 10 hozzászólás

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

 

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

 

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

 

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó…

(Ööö… aki nem szeret bekezdéseket olvasni a semmiről, az már most ugorjon a vastag betűs részhez!)

 

Mindjárt most szögezzük le: főszabályként Noéminek mindig igaza van. Ha véletlen nem, akkor a főszabályt kell alkalmazni.

 

Nos, legelőször azt vettem észre az UB után, hogy baromira bevizesedett a bal bokám, s nem sokkal később már a jobb is. Persze nem csináltam nagy ügyet belőle, így megy ez minden zuhanyzáskor. Már amikor nem vagyok két napig egy-egy hosszú futás után víziszonyos, mint a szalvétából hajtott tengeralattjáró. Mert ez esetben egyrészt fővök a saját levemben órákig, míg Noémi hátulról el nem gáncsol, és be nem lök a kádba, másrészt pedig módfelett büdös vagyok, állapotom ilyenkor a félig romlott nyers pacalra hasonlít a dögkútban, amit ínyenc módon azért meghintettek némi rozmaringgal. A rozmaringot pedig nem mondom meg, minek a mijével kenték be előtte.

 

Na. Szóval ahogy ott álltam és vizesedtem, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy Noéminek marhára megint igazat kell adnom olyankor, amikor moslékkeverő fával tolja le a torkomon verseny előtt a tejberizst, a tésztát és egyéb kalóriabombákat – mert magamtól csak valami igen könnyű ételt (pl. féladag húsleves műanyag tányérban) fogyasztanék. Már ha nem felejtem el. De általában elfelejtem. De szerencsére a reggelit-ebédet-vacsorát is, hogy ne legyen veszekedés. Most viszont – őrület! – ettem egész héten, és… jéééééé: volt erőm futni! Noéminek Nobel díjat, de azonnal! :-D

 

No és akkor most jöjjön annak igaz története, hogy hogyan nem futottam UB-t idén, és hogyan nem sikerült a felét sem egy részletben futni! Hosszú lesz, de legalább nem lesz olyan hamar vége, mint a tavalyi UB beszámolómnak, amit téma híján el sem kezdtem.

 

Vastag betűs rész

 

Itt köszöntöm azokat, akik az elejéről azonnal ide ugrottak, akik meg nem, hát azok így jártak. Az itt bekapcsolódók kedvéért elmondom, miről volt eddig szó...............................................

 

10 hozzászólás

Hauanita 3828 napja
Hauanita képe

Hát, Te nagyon kész vagy :D

Az apró betűs rész is olvasható lesz valamikor?? ;)

faxau 3828 napja
faxau képe

:D :D

zoles73 3828 napja
zoles73 képe

az elejét még értettem ,de a végén a sok pont az megzavart, mert biztos már elfáradtam a sok olvasástól...:)

HarcsaBarna 3827 napja
HarcsaBarna képe

te nagyon hüjje!

Sneci-ke 3827 napja
Sneci-ke képe

gondoltam, kiprintelem, hogy majd utazás közben olvassam el.... hát egy fa élete szárad a lelkeden :-)))

 

mateve 3826 napja
mateve képe

B....meg... :D

nekem ez jutott erről csak eszembe ... persze van ebben is valami jó: csalódást nem okoztál most sem... ;) :)

márkusöcsi 3826 napja
márkusöcsi képe

Valamiért végig dé' javu érzésem volt!??

 

mjoci 3826 napja
mjoci képe

Hüjjjjjjje!! :)))

Lélek 3826 napja
Lélek képe

Nem nyomtattam ki, hanem gyorsan elolvastam képernyőről. Annyira erős processzor van a laptopomban, hogy kilenc másodperc alatt végrehajt egy végtelen ciklust.

Varga János 3826 napja
Varga János képe

Jól írsz de a végefelé egy kicsit unalmas volt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2014-12 hó (3 bejegyzés)
2014-06 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (2 bejegyzés)
2012-08 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (4 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (2 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (3 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (3 bejegyzés)
2011-02 hó (6 bejegyzés)
2011-01 hó (5 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (3 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (4 bejegyzés)
2010-01 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (3 bejegyzés)
2009-10 hó (2 bejegyzés)
2009-09 hó (1 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-07 hó (2 bejegyzés)
2009-06 hó (4 bejegyzés)
2009-05 hó (3 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (2 bejegyzés)
2009-02 hó (3 bejegyzés)
2009-01 hó (4 bejegyzés)
2008-12 hó (4 bejegyzés)
2008-11 hó (9 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2008-06 hó (2 bejegyzés)
2008-05 hó (3 bejegyzés)
2008-03 hó (4 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (7 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-11 hó (2 bejegyzés)
2007-10 hó (6 bejegyzés)
2007-09 hó (4 bejegyzés)
2007-08 hó (2 bejegyzés)
2007-07 hó (2 bejegyzés)
2007-06 hó (6 bejegyzés)
2007-05 hó (4 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-03 hó (4 bejegyzés)
2007-02 hó (4 bejegyzés)
2007-01 hó (8 bejegyzés)
2006-12 hó (3 bejegyzés)