1 hozzászólásReggel szegény atyám még nem sejtette, hogy ő visz el Gödöllőre... Én már tegnap tudtam. Így sikerült kiküszöbölnöm a sok idegeskedést, beneveztem már hét után és megkaptam az 1. számú elit rajtzámot. Aztán összegyűltek a többiek is, hogy 9 órakor elrajtoljunk. A rajtoltatás egyszerű volt: kivonultunk a zebrához és amint zöld lett, eltepert a mezőny.
És innentől tényleg összefolyik a dolog, emlékszem, hogy az élcsapat lelépett nagyon hamar, pár ember, csak a hátukat láttam egy darabig. Az üldözőbolyban vagy tízen caplattunk utánuk... Megint és újra felvetődött bennem a kérdés, hogy tényleg helyes-e nekem Korányi Halálcillag, Lelkes Guszti, Blahó Ákos meg Lőw Andris között futni, de amikor az első nagyobb lejtőn hirtelen otthagytam pár embert és nem szégyelltem még élvezni is a dolgot, úgy döntöttem, hogy ez nem egy véresen komoly verseny, most lehet ökörködni, maximum visszafogom magam később... Haha! Akkor még azt hittem!
Sokáig Andris mögött futottam, aztán mellém trappolt Szabó Balázs, akinek elpanaszoltam, hogy félek, túl gyorsan megyek, de az egész arra volt csak jó, hogy óvatosan kezdtem leszakadni Lőw Andrisról... Később Halálcillagom és Ákos értek utol, s nagyjából így futottunk elég sokat, a lejtőkön megléptem mindig, a pontoknál utolértek picit. Vagyis Ákos. Mivel szemüveg nélkül voltam, nem láthattam, hogy Halálcillag is ott van. A lejtőkbe amúgy irdatlan vakmerőséggel rohantam bele - megemlítendő, hogy a múltkor más kidobásra szánt Sauconymban voltam, aminek a sarka két deszkával volt egyenértékű tompítás tekintetében, így a sárban sokszor jobb volt futni, meg az avarban, mint az úton. Szokásomtól eltérően - nameg mert Balázs mondta, hogy a pontokon nem kell annyit tölteni, amennyit én szoktam - egy pont maximum 10 másodperc volt, így nagyon gyorsan, pörgősen haladtunk. Ehhez jó illusztráció, hogy igaz, nem éheztem el, de inni sem nagyon ittam, enni meg végképp nem tudtam, mert rohanni kellett mindig... Fél liter folyadékkal nyomtam megint az egész túrát.
A nyolcas pont előtt még mindig Ákossal futottunk, valaki ugyan utánunk vetette magát, de az emelkedővel nem bírt, így lemaradt. Egyszercsak no nézd már, ki van ott: Lőw Andris. Valahogy utolértük, onnantól hármasban, de legalább egymás közelében mentünk tovább, aztán Andris kicsit lemaradt, s persze HCBalázs is ott volt, csak őt én nem láttam. A nyolcas pont előtt éreztem, hogy azért nagyon feszegetem a határaimat, a pontnál így Ákos épp elment, mikor én odaértem, s én pont annyival fogtam magam vissza, amennyivel Ákos gyorsabban kezdett futni, mivel Levit látta meg... Én meg Ákost akkor utoljára.
Megérkezett viszont egy ismeretlen a ponthoz, meg Lőw Andris is, én akkor már tovább mentem, fel egy meredeken, az ismeretlen ahogy jött, úgy ott is hagyott, óvatosan távolodott, közben lehagyott még egy valakit is, aki előttünk volt, aztán őt én is ott hagytam, no elég az hozzá, hogy egyszercsak azt vettem észre, hogy egyedül vagyok, egy ismerős sincs - és jött a pánik, merre kell menni, hol vagyok... A megelőzött srác utolért, ő sem volt képben, így itinerolvasás következett, s kiderült, hogy 100 méterre vagyunk egy EP-től. Ott ért utol Lőw Andris is, akivel innentől együtt mentünk tovább, a srácot otthagyva, sőt, nemsokára hárman voltunk, mert valaki még csatlakozott hozzánk...
Andris nagyjából tudta az utat, csak a legvégén volt egy kis kavar: hárman kicsit elindultunk Gödöllőn felfelé, távolodva a céltól, max. két-három percnyi plusz út volt... De pont elég volt hozzá, hogy amíg a hármas út mellett lefele lendületből, begyorsulva téptünk az iskola, azaz a cél felé, én legutolsó erőmmel elöl, mögöttem Andris lerázhatatlanul (akarta a fene lerázni, be akartam érni), mögötte kicsit lemaradva a harmadik, no szóval amíg mi robogtunk a kitérőből visszafelé, addig HalálcillagomBalázs és az előbb említett leelőzött srác szépen becsusszantak elénk... Néztek is nagyot, hogy mi meg hol voltunk, mikor 10 perccel korábban még előttük futottunk!
No száz szónak is egy a vége: így lett 3:23 a legvége nekem, Andrisnak is, Cillagomék valamivel előbb értek be, Blahó Ákos pedig talán vagy 4...5 perccel korábban, az előttük levőket meg nem tudom, de nagyon szeretném megtudni, mi a tököt ehettek, hogy így futottak, hiszen az első három helyezett 2:58...2:59-es eredménnyel futott.
De a lényeg: mindenkinek gratulálok, aki futott. És ami még lényegesebb: Halálcillagom Balázs még ma elmegy éjszakai Börzsönytúrára, meg még páran... Hát ezek TÉNYLEG nem normálisak! No ez a teljesítmény! Hajrá, éjszakások!
