Na de rég írtam megint! Oké, most sem viszem túlzásba... Csak hát történnek a dolgok az emberfiával és az élet is csinál egyet és mást... Történetesen megismerkedtem egy lánnyal, aki nem rég óta fut, lassan és keveset megy neki, de nyomja, csinálja és fejlődik... És ma revans volt: ő úszik. És elmentünk úszni - előrebocsátom: nem tudok úszni. No ez mondjuk látszik is a mai "edzésmunkámból", hiszen a 200 métert is 25 méterekre boncoltam és egyenként küzdöttem meg mindegyikkel, kettőnek a végén majdnem én maradtam alul, ami, valljuk be, egy mélyvizes medencében nem túl előnyös. Most 29 évem alatt összesen vagy 300 méter (!) úszásnál járok,ebből a megközelítésből azért ez már valami, amit ma csináltam, nem? De. Na ugye! :)

 ---

Holnap Margita Maraton. November végén hülyeségből mondtam, hogy milyen jó dolog: fussunk minden héten maratont! Nem is gondoltam, hogy eltelik másfél hónap és tényleg ezt fogom csinálni... Igaz, alapozósan, csak néha-néha belerohanva, nyugisan. A heti száz megvan mindig, csak most fogtam magam viissza, hogy miondkét cipőm kezdett meghalni, s a hétközbeni hosszú futások miatt a két rossz cipőben egyaránt kezdett fájni a lábam, különösen a törött. De holnap maraton. Megint. :)

Kíváncsi vagyok, mennyit hoz rajtam, hogy most sokat futok terepen - tavaly semmit nem futottam. Emellett pedig, igaz, edző és hozzáértő segítség nélkül, de igyekszem a technikámon is csiszolni, talajfogás, elrugaszkodás, ilyenek. (Hátha lesz belőlem egyszer futó!) Nade miért írom mindezt? Ahogy a fenti úszásnál mindenképp, úgy biztos vagyok benne, hogy a rosszul megtanult mozdulatsorok végzésekor rengeteg energiám elmegy felesleges mozdulatokra illetve rossz mozdulatok tudattalan ellensúlyozására. Ez a sok elfecsérelt energia pedig nagyon fog hiányozni Sárváron, pláne a 24 órához közeledve! És nincs már olyan sok időm! Például azt vettem észre, hogy hátrafeszített lábfejjel és sarokkal szinte becsapódok a földbe minden lépésnél, utána pedig ahelyett, hogy menteném, ami menthető, s a lábfejemet helyes irányba fordítanám, inkább csak elernyesztem a lábam, s combból húzom magam előre (ahelyett, hogy a hátsó lábammal lökném magam). Tulajdonképp semmi mást nem csinálok, mint rugdalom magam előtt a levegőt.

Két és fél hónapom van... Na jó, picit több. És egyszer úszni is meg kell tanulnom!