No ma csak egy rövid nyüsszögésre fussa...

Ha belegondolok a hétvégébe, akkor kicsit elkap az idegesség. Jó volna minél előbb elindulni reggel a TM42-n, ez egyelőre még képlékeny, az is, hogy hogyan jutok oda és az is, hogy melyik nap. Ezzel azonban kár foglalkozni, mindig megoldódtak valahogyan az effajta gondjaim. De ami utána jön...!

Kezdjük ott, hogy nem vagyok hegyifutó, igen kevés tapasztalatom van ebben. Oké, a hegymenet részét valahogy végigszenvedem, úgyis tökéletesen tudok pihenni lefeleroganás közben. Ha lesz lefelerohanás. Ugyanis ma senki nem tudja megmondani, hogy milyen lesz az idő szombaton. Ha szélviharral egybekötött havas eső lesz, már lőttek a futkorászásnak, onnantól a meredekek sunyin összehúzott szemmel fognak sátáni kacajokat eregetni felém, mikor lavírozni próbálok egy-egy csúszós terepen. Akkor már legyen inkább hó - a hóban hegyen maratonfutásra szintén nem vagyok felkészülve, de azt könnyebben viselném; nem tehetek róla, utálom a szelet.

Node sebaj, aznap már mindent tudni fogok, mindenre felkészülhetek a rajtig, az agyamat rendbe rakhatom... és elindulhatok. Na igen, de merre? Helyismeretem nulla, s ha szép az idő, akkor nem lesz gond - de ha esik valami trutyi, már meg vagyok lőve, szemüveget ugyanis nem tudok felvenni akkor, ám ez nem annyira gond, de mi van akkor, ha annyira elfoglal a küzdelem, hogy simán elkavarok az első alkalommal? Itinerem ugyan van, de nem szeretnék térképet lobogtatni futás közben.  No és ha minden összejön, fáradtság, mocsok idő és eltévedés, na akkor gondolkodhatok, hogy végül is mi a töknek kellett nekem ilyent csinálni...

Leghelyesebb volna valakivel futni. De még ennél is helyesebb volna magasról tenni az egészre, s szokásomhoz híven odamenni, lefutni és kész. No majd kiderül. Mindentől függetlenül másnap úgyis kell egy négy és fél órás 5 kilométert futnom. Síkon. :)