Olyan könnyűnek tűnik az egész. Hiszen ma, csak úgy, mert jól esett a gyorsabb futás is, szándékosan lelassítottam arra a tempóra, amit Sárváron csak hihetetlen koncentrációval voltam képes produkálni az utolsó néhány órában. És ma pedig azt gondoltam, evvel a tempóval kifutok a világból is, persze tapasztaltam már, hogy nem futok én sehova így, inkább csak vánszorgok egy idő után. De ma végre bekattant az, ami eddig hiányzott. Megvan a cél, megvan minden, ami a versenyhez kell, megvan a reálisan teljesíthető terv, megvan hozzá a társ, Farkas, megvan hozzá a támogatás itthon, megvan hozzá a motiváció, s egyben biztos vagyok: elérem, amit akarok. Hiszen csak rajtam múlik. Amit eddig jól csináltam, azt feljegyeztem. Amit rosszul, talán sikerült kijavítanom. Van, amit csak a versenyen tudok kijavítani, de abban sem lesz hiba, erre Farkas a garancia. Figyelnem kell sokmindenre, mindemellett párhuzamosan csak magamra kell figyelnem. Ez nem Sárvár lesz, ez a UltraBalaton lesz. Egy lapra teszek fel majdnem mindent, ha bejön, oké. Ha nem, hát... futottam egy jót. :)
Ugye, milyen könnyűnek tűnik? Mint egy laza 4:40-es kocogás... pedig nem az. Rohadtul nem az. Még két nap.
Hát akkor KALANDRA FEL !! HAJRÁ!!