Végre megint egy semmiről sem szóló blog következik. :)

Igaz ugyan, hogy ma megtanultam a vízen, pontosabban a vízben járni a Népligetnek nevezett szunyogtenyésztő vállalkozás keltetőerdejében a Nagy Bélabosszantó Zivatar teremtette vízesések és tavak sűrűjében, de nem, nem a vízenjárás mutatta meg igazán számomra, hogy emberfeletti lény volnék. Hanem az, hogy akárhányan megláttak a tökig érő vízben magas térdemeléssel futást színlelni, mind azt kiáltották: JÉÉÉÉZUSOM! Node ez csak vicc.

Ami viszont nem vicc, az a tegnapi nap. Ugyanis tegnap kölcsönös szemelkerekedést okozott a futásom egy bácsinál és nálam. Történt pedig, hogy a Nagykörúton szaladoztam a Margit-híd felé, s a fentemlített alulírott bácsi egy kiülős-teraszos vendéglátóipari egység asztalánál gurigatta lefele épp a bordó nedűt, meggyszörpöt vagy Bikavért, tudja a fene. Jót derült rajtam, láttam, hogy megmosolyog. Felmentem a Hármasra eltévedni, majd mint aki jól végezte Olgát, lefele kocogván újra a Nagykörút felé vettem az utamat. S bár a nagymutató két és negyedszer körbejárt már addigra, a bácsi, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak bácsinak, még mindig ott ült, s vagy szamócaszörpöt, vagy rozét hörpölt, s mikor meglátott, szinte visszaköpte a nedűt, s a tekintetében (az említett szemelkerekedés után) azt láttam: atyaég, te még mindig futsz?

Az én szemem ugyancsak elkerekedett a pirospozsgás arc láttán, szememből sugárzott felé az üzenet: atyaég, te meg még mindig itt vedelsz, részegdisznaja! Aztán hazatértem. A Mátyás tér felől lakhelyem felé közeledve előbb a menetrendszerű részegen/belőve/ájultan fekvő férfi/nő és a körülötte lebzselő álmélkodók kikerülése következett, majd megkerültem a játékterem előtt ácsorgó pocakos-napszemüveges kopaszokat a fekete Audi és a BMW közt, elfutottam a terem bejáratánál álló szutykos kerekesszék mellett (az mindig ott van!), s végre hazatértem. A földszintről vidám táncmuzsika fogadott, (éjjel-nappal otthon van mindenki és azt bömböltetik), ettől felturbózva felszaladtam a harmadikra és jól kettőre zártam az ajtót. Az élet szép.