Lehet, hogy nem vagyok egy matekzseni és a geometria sem a barátom. Vagy csak kezdek bedilizni, mint az angol válogatott a vuvuzeláktól.
Nos. Holnapután állítólag Tihanyban akciós a Balaton-kör. Mondjuk körnek aligha nevezhető, először is azért, mert van eleje meg vége. Aztán meg nézzünk már rá szerencsétlen karikára: olyan, mint egy pilótakeksz, amire fartlekezés közben rálépett egy ámbrás cet. Mások szerint rántott hús... mondjuk irigylem azokat, akiknek épen megfelelő egy olyan rántott hús, aminek a közepén zöldes-algás víz van rostok helyett, a szélén meg beton és lángosárus. Meg nád. No mindegy, ha már ott van ez a valami, szerintem leszünk egy páran érdeklődők, akik körbejárjuk a dolgot, meglátogatjuk a part mentén kifeszített ismerősöket, akik "pont"-nak nevezik magukat. Olyan fura ez is, mint a "kör": a pontnak ugye nincs kiterjedése. Ők mégis képesek lesznek arra, hogy pontként működve a kiterjedés nélküli asztalra elhelyezzenek igen nagy kiterjedésű banán, mazsola, ivóvíz és egyéb halmokat.
Tudom, ezek a dolgok is csak engem izgatnak. De szombaton a végére járok, az biztos. Hogy hogy is van ez. A futócuccom glédában otthon, a frissítőim összeírva, összecsomagolva, idő-, tempó és hangulati terv megalkotva - már csak el kell térni tőlük. Teljesen nyugodt vagyok, most végre egy jó kis mókának szánom ezt az egészet, miközben nagyon is komolyan kíváncsi vagyok, mit tudok kihozni magamból. Remélem, az állatot. Még ha kisebbfajta, lassú állatot is.
Szóval még két nap.
Mondjuk egy Sünitempójú állat most épp jó lenne :))