Láttam a metró aluljárójában egy vicces alakot: egy néni (!) kis rollerrel és a fején kék halacskás bukósisakkal igyekezett előre. Én is ilyen néni szeretnék lenni bácsi koromban! Csak bácsi. :)
A bácsivá válás folyamatának része a kertben való molyolás, így aztán kapóra jött, hogy szombatra kaptam kölcsön egy rotációs kapát; avval „molyoltam” egy jó darabig. Mire az egész kertet feltúrtam, leszakadt a karom. Bizonyára valaki észrevétlenül visszavarrta utána, de a lényeg, hogy egy napig nem nagyon működött. Nehéz volt a rotációs kapa, plusz mindenáron kanyarodni akart valamerre, hát birkóztunk vagy kétórán át. A hatás nem maradt el: egyrészt fel lett túrva a kert (megyek is a metróépítkezésre, azt hiszem, gyorsabban haladnék, mint a mostani jómunkásemberek), másrészről két napja izomlázas vagyok, de nem kicsit! El is határoztam, hogy ez már tényleg tarthatatlan, s azalatt a fél év alatt, míg futás helyett angoltanulás van ezerrel, valahogyan építek egy kis izmot a karjaimba. Csak nehogy sokadszorra is dugába dőljön – lustaság okán – a tervem!
Most viszont még van még bő egy hónap a BalcsiMarcsiig – ez az az esemény, ahol valahogy mindig sikerül egy jót futni félmaratonon. Biztos a hangulat okozza, nekem egyáltalán nem versenyszagú a dolog, inkább ünnepszerű. Akárki és akármit futott az évben, jószerivel ugyanazt a párbeszédet tudom elmondani vele: „Balcsira jössz?” „Persze.” „Akkor ott legkésőbb találkozunk!” No meg a Balaton, aminek a partján a napi távoknak majdnem a felét futjuk! Ja, és persze amiben szombat délután meg KELL fürödni akkor is, ha éppen szakad a hó!
Lehet jönni mindenkinek! Ilyenkor a víz már nem zsúfolt, kényelmesen elférünk benne! És ha idén valahogyan mégis belefagynék, akkor legalább majd nem kell fekvőtámaszokat csinálnom! :)
Csak egy apró megjegyzés, az izomlázhoz izom is szükségeltetik.:)))))))