Gyülekeznek a fellegek, én pedig jó szokásom szerint dühöngök, de a legenyhébb megfogalmazásban is kezdek ideges lenni. Péntekre durva hidegfrontot (meg hullámzó frontrendszert meg a fene tudja még, miket) ígérnek az okosok. Namost annak ellenére, hogy szerintem a meteorológusok az ablakon kinézve azt sem tudják megmondani, hogy éppen süt-e a nap vagy szakad az eső, azért aggódom, nem kicsit. Az agyam évek óta csak napsütésben tudja előálltani számomra a balatonparti futás emlékképét. Kánikulára készültem, a napot szeretem. A hideget nem. Az esőt nem. A szelet nem. Nem szeretnék tocsogva haladni, éjjel fázni, vizes göncöktől kidörzsölve lenni, ragadni az izzadtsággal keveredett esőtől. Szottyos kajákat enni. Nagyon szeretném, ha végül ugyanakkorát tévedne a meteorológia, amekkorát szokott. Volt már rá példa, hogy abban a percben sütött ki a nap, amikor épp bemondta a rádió, hogy Budapestet elérte a zivatarzóna.
(Titkos álmom egyébként, hogy a 15 napos előrjelzés, a köpönyeg.hu mintájára csinálok egy weblapot, ahol 60…70 százalékos pontossággal megjósolom, milyen idő VOLT az elmúlt héten. Aztán naponta pontosítok. Annak sem volna kevesebb értelme, mint a met.hu és társainak. J)
(Amúgy én se bánnám, ha nem esne. Nem annyira buli 15 iskolással szakadó esőben nomád túrázni...a Bükkben :o )