Amikor az ember kínai strandpapucsban úgy igazán belerúg egy arra kószáló mogorva kéménytéglába, akkor tudja csak meg, honnan is erednek a hagyományos népi esőtánc alapmozdulatai. Persze az esztelen rángatózás, indiánszökdelés és hujjogatás önmagában nem elég, nem árt többek közt az égiekkel is jóban lenni ilyenkor, de legalábbis beszélő viszonyban. Előfordulhat, hogy eredetileg úgy történt a dolog, hogy a delikvens annyira szerencsétlenül nézett ki a baleset után, hogy az Esőisten a fellegek mögött könnyesre röhögte magát, sírva hahotázott látván az akciót, esetleg a zivatarok idején azóta is videóról nézte vissza, milyen hülyén is tud kinézni egy ember, miután elbotlik a nagylábujjába akadt kődarabban. És ilyenkor esett az eső.
Nem tudom. Csak azt tudom, hogy napok, hetek óta hiába nézek az ég felé esdekelve, hogy legalább egy órányi csendes szemerke öntözze meg a nagy reményekkel ültetett cukkinit és patiszont a kertben. Már a kavicsokat is rugdalom, hátha… Úgy tűnik, mostanában az Esőisten ingerküszöbét már nem ugorja át a hagyományos esőidéző ugrabugra.
Attól tartok, hogy ahhoz, hogy ismét patakokban folyjék a könnye a röhögéstől, olyasmit kell majd csinálni, amit épeszű ember nem nagyon szok'. Mondjuk sokadmagammal elindulni szombat hajnalban hegyen-völgyön keresztül, hogy 100 kilométer távolság és párezer méternyi szint megfutása után háromnegyed nappal később ugyanoda jussunk, ahonnan elindulunk. Csak sokkal szarabbul nézzünk ki.
És attól is tartok, hogy ezesetben nem videóról, s később nézi végig az esők ura a szerencsétlenkedésünket, hanem élőben, s a könnyeiből fakasztott égi áldást is realtime-ban élvezhetjük majd. De nem adjuk meg neki az esélyt, hogy lássa lehervadni a mosolyt a búránkról!
Terepötven, terepszáz,
Hol sok ember mind eláz’.
Lujza, Benő, Edömér
Kipurcan vagy be sem ér.
Terepötven, terepszáz,
Völgybe gurul, hegyre mász
Sok bátor fiú és lány:
Győztes lesz itt valahány!
Terepötven, terepszáz,
Sok szervező hadonász’.
Erre fusson, lédi s szőr…
Célban Krisz vár, a masszőr!
Terepötven, terepszáz,
Yoyoo fut, Béla pofáz’.
Farkas és Steve integet,
Mind kapnak oklevelet!
Ez aztán a motiváló vers! :o)
De szerintem Yoyoo csalánnal tömi be az orcád, ha ezt is végigdumálod. :)))