Azt hiszem, végre kezdem megint beilleszteni a futkosást a maga helyére. A Balatonkör óta látszólag csak úgy ímmel-ámmal futogattam, de tehettem, hiszen nem kellett semmit komolyan vennem. Szerencsére. És jó volt ez is! Bizony, jól éreztem magam, hogy végre nem KELL valamit lefutnom, csak mert egy gyenge pillanatomban kitaláltam. Semmi nem kötelező, a világ változik, nyugodtan megengedhetem magamnak a luxust, hogy én i változtassak a terveimen.

azonban mostanában kezdett hiányozni egy-két terv. Olyanok, amik tavaly, tavalyelőtt ilyenkorra már legalábbis megfogalmazódtak - persze azt nem hagyom, hogy szegény "terv" a megfogalmazódása után birtokba vegye az én csodajó életemet, no nem! De azért lassanként elkezdtem ábrándozni, emlékezni, miket is csináltam én idén, egy éve, régebben. És jöttek az emlékek, a hóviharos futás a Kékesen, egy se vége, se hossza gát... A Kinizsi. A kör a vár körül, egy másik egy csodaszép tó körül. A kedvencem, a Dunakanyar, csak úgy egyedül, ráérősen. Igen. Hogy mi lesz, azt nem tudom, de a sok újra és újra felidézhető mitöbb: újra élhető emlék közül egyre már kivetettem a hálómat, a nevem ott vigyorog a listán. Gandi a minap kérdezte, hogy döntöttem-e. Összesen ennyit kérdezett, s én egyből tudtam, mit is akar tudni. Hát igen, ebből is rájöttem, hogy mit kell válaszolni. Két nap múlva, ahogy megbeszéltük, beneveztünk. :)

Yoyoonak mondtam nemrég, hogy a Budai Hegyek Távoli Csúcsaira (éjjeli rohadt hosszú túra január elején) elkísérném. Alighanem azonban teli lett a gatyám, mert egyre-másra jutnak eszembe a kifogások. hogy nincsen fejlámpám. Persze ma majdnem vettem egyet, magam sem tudom, miért nem vettem, mikor a kezemben volt, olcsó is volt, az eladó meg hülyének nézett, mikor bebújtam az asztal alá és világítani kezdtem a dobozokat, hogy megnézzem, működik-e.). Meg az is felötlött bennem, hogy meg fogok fagyni. Semmiből nem állna persze, hogy felhívjam Yoyoot, hogy mondja már el, hogy mint sokszoros teljesítő, mit ajánl, milyen felszereléssel menjek. Meg hogy szétszakadt a táskám... na és? Venni kell vagy megvarrni. Persze, tudom, hogy mindez csak kifogás, úgyis elmegyek, mert nagyon kíváncsi vagyok. No és a társaság sem lesz rossz. Hát ez van. ez is egy pici cél... :)

És így, hogy már fogalmazódnak a kisebb-nagyobb célok, mostanában máshogyan futok. Álmodozom közben nagyokat. Ma is monotonul dobogott a lábam a csömöri erdőben, sötét volt, hideg... Én pedig magam mellé képzeltem néhány társat meg pár nagy hegyet. No igen. így, vagy úgy, de futni jó dolog! ;-)