Veszélyes napokat élünk, hiszen ma reggel majdnem seggrevágtam magam, mikor a busz felé tipegtem a jeges úton... Az út síkosságával még nem volt bajom, hanem aztán hallottam egy hírt, miszerint a Magyar Posta nagyjából 130 - 200 ezer forintos darabáron bringákat vesz a postásoknak, legyen mivel rossz helyre vinni a levelet. Nofene, akkor ezek biztosan hét nyelven beszélnek majd, előttük gravitációs hóeke, terepfokozatú váltó a pedálnál és minimum egy sosem kifogyó unicumos flaska lesz szériatartozék, nomeg persze egy pótülés, hogy a vállalkozó kedvű postásnénik az unatkozó nyugdíjasokat elvigyék egy-egy körre sétabiciklikázni az ingerszegény délelőttökön... De nem így van.
A bringák luxusfelszerelése egy maximum három sebességes agyváltó, kontrafék ÉS (figyelem!): extra stabil kitámasztó! Nohát ettől estem seggre majdnem, hiszen én évek óta nem tudok kiizzadni egy feleekkora összeget sem egy elfogadható kétkerekűre (meg igen, amúgy is elütnek! :)), a postánál pedig... De hagyjuk inkább. amúgy is rájár a rúd a bringásokra, ha nem éppen egy kamion, mert ma reggel is mi történt? Egy kamion sikeresen lezuhant a Szegedi hídról, s magával vitte szegény bicajost, most életveszélyes sérülésekkel vannak kórházban. A kamionos megcsúszott ugyanis... szóval még mindig a jég, s megint a jég. A hétvégén kettőt taknyoltam, elég is volt egy hónapra, úgy érzem, s mindeközben pedig még mindig veszélyes a múltkor már megénekelt veszélyes anyag tartalom a levegőben, szóval nem jó semmi... ez a fránya időjárás az oka mindennek. Annak is, hogy a kolléganőm ma be sem tudott jönni a munkahelyre Érdről... (Soroksárra...) Nem akartam nagyon zaklatni, de óvatosan megpedzegettem neki, hogy vajon mi lett volna, hogy ha úgy, ahogy sok másik munkatárs, ő is igénybe vette volna a Nagy Kék Dízelautót, saját sofőrrel, vagyis a buszt. Hebegett, habogott.
Sokaknak eszébe sem jut már, hogy az autón kívül is van élet, hogy nem szükségszerű egyből kocsiba pattanni, ha kell, ha nem. No mindegy, eddig tartott a kötelező boszankodás... De van ám jó dolog is!
Bár a számból lehet, segget csinálok, de mégis esélyessé vált, hogy a továbbra is piszok drágának tartott BSI-féle Balaton szupermaratonon elinduljak a munkahelyem csapatában, a szekszárdiak szervezkednek erősen. Bár a százezret sokallom erősen, azt mondom: ha nem én fizetem, akkor legyen, megyek. Végülis hatalmas buli, plusz még nem árt, ha jól megjegyzem az összes szegletet a parton - hiszen nyáron álmomból felkeltve is... illetve hát álmomban futva is tudnom kell! Nomeg ugye váltó ide vagy oda: nem muszáj CSAK azt a tizenegynéhány kilométert futni, ami ki van írva, lehet menni tovább is! No, csak úgy legyen. Most várom a fejleményeket.