31 hozzászólásÜdv Mindenkinek!
Megfelelő reggeli után indultam el itthonról, a vonatról kb. a verseny helyszinétől kb. 2 km-re szálltam le.
10 óra után néhány perccel érkeztem, hamar elintéztem a formaságokat! Sikerült megtalálni Angerman Tündit is, aki egy nagyon kedves hölgy, néhány percet sikerült beszélni vele, majd rámtalált Veress Béla barátunk is, valamint néhány Szoboszlói futó is odajött.
A bemelegítés picit nyögvenyelősen indult, mivel a derekam vacakolt, Béla mondta is, hogy jaj-jaj, probléma lesz itt...
Kb. 20 perc bemelegítés után beálltam a rajtvonalra, de előtte ittam 2 pohár vizet, ettem egy kis csokit.
Hatalmas nagy porfelleggel indultunk, elég jó tempóval mentem, viszont a 6 méteres emelkedőket nem díjaztam. Az első kör 5 km volt ( 8 kör volt, a többi 5,3 km volt) szépen szorgalmasan előzgettem, nem mentem maxigázzal.
Az első kört 11,4 km/h sebességgel akartam megtenni, 15 mp minuszum volt a kör végén, tehát 11,3 km/h-val mentem (itthon általában 11,5-11,7 megyek az első körön)
Az első kör végén elkezdtem szölőcukrot enni kb. körönként 5-6 szemet. Ráakadtam egy félmaratonistára aki mögé szépen besoroltam, ő volt a nyuszi most.
A 2. kör végén 10 mp minuszum volt, erre a körre 11,2 km/h volt meghatározva, tehát 2-3 századdal gyorsabban mentem. Itthon ha emlékeztek a 30 km ment 11,21 km/h-val.
A 2. kör végén megálltam enni néhány banánszeletet, és ittam 2 pohár vizet, meg fél pohár iso ital.
Mentem kb. 4 km-et, amikor mikor mentem fel egy emelkedőre hirtelen rosszul éreztem magamat, egy edzésonlines futótárs akkor ment el mellettem, mondta, hogy látszik, hogy nincs minden rendben. Erőteljesen lassítottam, 2-3 perc alatt sikerült kikecmeregni a csávából, amiben nagy szerepe volt néhány edzésonlines támogató hölgynek, hála, és köszönet érte!
A nyulamat, mivel belassult lehagytam még a második kör végén, de nem gyorsítottam azután sem.
A 3. kör végén megálltam enni banánt, és inni 2 pohár vizet, meg ettem a szölőcukrot. A rosszulétem után jelentősen lassabban futottam.
3,5 körnél jártam mikor az edzésonlines hölgyek felé közelítettem, és egy emelkedőn mentem felfelé, mikor hírtelen a fülem elkezdett zúgni, a szemem előtt a világ elkezdett nagyon gyorsan elsötétedni, elkezdtem szédülni, és éreztem, hogy falfehér leszek. Ez kb. 10 mp alatt történt, azonnal erőteljesen belassítottam, és már csak sétálva mentem tovább, a lányok adtak vizet, le akartak ültetni, kérdezték, hogy mi a baj. Néhány mp-re átszaladt a fejemen, hogy feladjam, mivel csaknem orvosi eset voltam.
De a rosszullét 2 perc alatt elmúlt, én pedig lassan is de poroszkáltam tovább, szó sem lehet, hogy feladjam a versenyt, ha nem is 4 órán belül de akkor is célbaérek!!!
Minden körben az itatóhelyen, és a lányoktól is kaptam körönként 3 pohár vizet, a csuklómra töltöttem, arcot mostam benne, ettem banánt, ettem szölőcukrot.
A következő körben, mikor megkérdezték a lányok, hogy érzem magam, mondtam, hogy katasztrofálisan, de stabilan és még mindig futottam, habár nem túl gyorsan...
Az 5. körben némileg elkezdett javulni a helyzet, de messze nem volt tökéletes, nagyon aranyosak voltak a lányok, mikor már messziről bíztattak.
Viszont mikor emelkedőkre mentem, akkor úgy éreztem, hogy a vérnyomásom zuhanóbombázó gyorsasággal megy lefelé, de fél perc múlva vissza, mihelyt felértem a dombra.
A hideg szembeszélnek örültem, sokat javított a helyzeten.
A 6. körben sikerült találni egy jó ritmust, és jelentősen felgyorsultam 3-4 km-re, még a dombokra is felfutottam. Angerman Tündi is megelőzött, és nagyon bíztatott.
Minden körben 3 pohár víz, banán, szölőcukor.
A 7. körben némileg visszalassultam, és kissé kezdtem érezni a térdhajlatomat, de nem vészesen.
Egész versenyen a lábammal semmi baj nem volt, a derekam tökéletes volt...
A 8. körben poroszkálva tudtam menni, és már számoltam a százmétereket,
Befutó: 4 óra 34 perc 25 mp!
Múlt évben 5 óra 1 perc 5 mp volt, sokat javítottam, de a célomat nem értem el, sebaj majd jövőre.
Mikor beérkeztem, sokan gratuláltak, le akartam ülni, de mondták, hogy gyalogoljak picit, a lábam ( térdhajlat) némileg javult, ittam 2 pohár szánsavas ásványvizet, megettem egy közepes pogácsát, és egy pici csokis sütit. Elintéztem a formaságokat.
Mikor már kb. 8 perce voltam bent a célban, hirtelen ismét rámtört egy előzőnél is sokkal erősebb rosszullét.
Ismét kb. 10 mp alatt alakult ki, ismét elsötétedett a világ, a fülem zugott, erős hányingerem volt, elkezdtem nagyon fázni, és úgy elzsibbadtam, hogy még a fogam is zsibbadt volt, leültem, és többen is odajöttek, hogy nem kell segítség? De kb. 1 perc után elkezdett javulni a helyzet, és 3 perc múlva jól voltam...
A vasutállomásra kisétáltam kb. 2 km után, már szinte tökéletes volt a lábam, igaz hogy 1,5 órát kellett várni a vonatra, de egy vasutas hölggyel elbeszélgettem, miközben teljesen átfagytam.
De Tökéletesen voltam.
Hihetetlen, de semmi vizhólyag nincs, a lábam jól van, a derekamat kicsit érzem.
A cipő csak két lábkörmömet nyomott meg, de nem katasztrofálisan.
Tökéletesen vagyok.
Mikor jöttem hazafelé a szomszéd utcában hozzácsapódott két 10 év körüli fiúcska, kérdezték, hogy sikerült a verseny, és mikor futok legközelebb, mert az egyik jönne velem futni 1 kört.
Nem fogom fel kudarcként a dolgot, sőt egyenesen diadalként, mivel elkeseredett közelharc árán, de akkor is lefutottam a távot, bárhogy is éreztem magam!!! Ismét arattam magam fölött egy győzelmet!
Lesz jövőre is maraton...
Cukorbevitel
Itt is gratulálok! Külön elismerés, hogy a fiatalságot is motiválod! Ki tudja, pont miattad nem lesz legalább egy fiúcska, lusta-elhízott ember...az ilyen pozitív példák nagyon fontosak szerintem.