Életünk alkonyán néha meghülyülünk és olyan dolgokat vállalunk mit anno ép ésszel semmi szín alatt sem!

Na ez is egy ilyen dolog volt, mert nekem a terep és benne az erdő mindig okoz valami amortizálandó élményt, de, mint igazi mazochista mégis néha-néha belevágok!

Nem is olyan régen meglátva a kiírást olyan öt másodperc gondolkodás után nagyon megfontoltan döntöttem! Ebbe bele kell vágnom, mert közel van és a terület ha futásilag nem is ismert, de amúgy nagyon!

Első gond már az volt, hogy ki az a nem normális ember ki hajnali nyolc órára tervez egy rajtot! Na mindegy mazochisták előnyben, nem egy olyan nagy tragédia ha fél hétkor kelnem kell, sikerült, így az első sikerélményen máris túl vagyok!

Az út megtétele is sikerült olyan negyedóra alatt, igaz a buszt az lekéstem, de autóval is lehet közlekedni ha muszáj! Na jó most az ultrakörnyezetvédők a szívükhöz kapnak, ezeket az eretnek gondolatokat, hogy autó meg közlekedés, de én egy kihalásra itét embertípus utolsó leszármazattaként felvállalom a máglyahalált olyan 301 év múlva ezért a tettemért! Addig az ügyvédek elvitatkoznak a bűncselekményen!

Na mindegy ott vagyok a rajtban és ha már ott vagyok akkor futok is, ill. akarnék futni, de mindjárt az első kilikben súlyosan emelkedik az út! Szégyen egy futóversenyen a gyaloglás, de hasznos! Na mindegy majd felérünk a kaptatótetejéáre szépen ha nem is lassan, de annál tempósabban. De jaj aztán egy olyan lejtő ahol nincs megállás, valami nagyon rockos szakasz jön! Ugyan nem azok az igazi Rolling stonesek hanem csak little rolling stonesek, de nagyon gördülnrek a talpam alatt, és a végeredménye egy fenékfék valahol a lejtő alja felé, néhány horzsolással és egy mutatóujj ficammal.

De mindegy ezem is túl jöhet egy szimpatikusabb szakasz ahol az út igaz keskeny de legalább relatíve sík! Sokáig csak az út keskenysége az mi gondok okoz, mert, mint Hungaroringen itt sem lehet előzni, menni az előtted futó tempóját! Ez ott és akkor nem sok gondot okozott, mert rutinos öreg rókaként megtaláltam a megfelelő követendő esztétikumot, egy szép formás női hátsóban!

Ha már bokrok és szép formás női fenekek bizony eszembe jut,hogy régebben valamit szoktam csinálni velük a bokrok aljam, de, hogy mit? Ki emlékszik már ősi dolgokra? Valami olyan vagyok,mint az öreg grófné aklinbek mikor megmutatták a család újabb gyermekét hosszas tanulmányozás után csak annyit mondott:

Ha az emlékezetem nem csal akkor ez a gyerek fiú!

Na valami ilyesmi volt az eszembe ott a bokrok mentén valami kétszemélyes játék szokott zajlani a bokrok alján! De ez most egy komoly futóverseny és lassan sikerül is találni utat az előzésre és repülünk, mint madár! Szépen lassan eljön az első kör vége egy laza kis, de annál sárosabb és meredekebb lejtővel a végén amit derékszög kanyar követ! Na ez nekem kicsit sok, mert a lejtő végén a fékezés megint fenekező stílussal sikerül és kissé sárosan érünk be a célba, ahol szerencsére sikerül kicsit leszednam magamról az út sarát! és egy kis intermezzo után irány mindez újra, ahogy régen parancsnokaim mondták iscso ráz kamerád(tovaris)!

A második körnekmár rutinos öreg terepet ismerő rókaként vágok neki, a little rolling stolnesnál már az ösvény szélén sikerül pl. lazán szilárd talajjal a lábam alatt átmennem, majd a bokros fennsíkon is elég jó tempóban haladnék, de mostanra már a turázókból lett szép mennyiség, de ők viszonylag udvariasan félreállnak, legalább is a zöme. vannak néhányan elvetemültebbek kikre rá kell kiálltani, de aztán megint banzáj olyan 100 méteren, majd megint kerülés..zajlik az élet! És végre szélesebb az út, nem kell az előzéssel vacakolni, csak futni! he-he na ezt megint bebuktam, mert egy tetű gyökér úgy gondolja, hogy el kell gáncsolnia. Hiába a gyökerekkel mindig gond van és mindez eredményeként sikerül egy túrázó lány bokáját is átkarolnom! na nem nagyon örülten neki, egy b..a meg hagyja el az ajkam egy három kiszólással! De már csak olyan 3 és fél kili hátra, most már annyira közel a cél, hogy valahogy óvatosabban meg is csinálom a végét is! Nagy lejtő-derékszög kanyar óvatosan, majd az utolsó olyan 50-80 méter aszfalton már szinte sprintben megy na nem azért, hanem az utolsó 500 méteren valaki feltűnően követett egyre közelebb hallottam a zihálását és kitört a versenyszellem, féltem, hogy megelőz! Ki volt nem lényeges versenyen vagyunk és jobb ha én érek előbb a célba,mint ő!

Célbaértem, menetközben néhas-néha ránéztem az órára, de igazán az időt sosem néztem meg, most a célban igen, de minek!

20 km-en 2 óra 9 perc 51 mp.....hát.....na ez nem egy világrengető eredmény,de most ez jó vagy rossz?

Nem lehet egy utcai versenyhez hasonlítani,mert ott nincs szint, szint little rolling stones, nincsenek gyökerek és lehet előzni..szóval ha az utolsó verseny félmaratonomat átkonvertálom 20 kilire akkor ott ez olyan 1:38...tehát olyan majdnem 32 perccel gyengébb, de...szóval ki tudja..Ilyenkor mindig ez az érzés kerít hatalmába, hogy amit csináltam az jó-e vagy nem? Ha úgy nézem, hogy az emelkedőkön jobb volt bele sétálnom, mert nagyon sokat ki vett volna akkor jó, de ha azt, hogy egy kilóméterem sem volt, még a lejtősek se 5 percen belül, akkor nem jó...és a végén olyan lazán sprinteltem akkor megint maradt bennem!

És ha az esések miatti mosakodásokra szánt időket is levonjuk..akkor..de mennyi az az idő..Mindegy egy tempós jó hangulatú társasági futásos edzésnek nagyon jó volt! Szép volt az erdő, a bozótos Tétényi fennsík is nagyon szép volt! Nem is volt olyan nagyon sáros ahogy vártam!

Mindenesetre egyelőre a terepezést hagyom másoknak, nem ez az igazi világom, de a változatossághoz néha ez is kell. Most mentem egy ilyet jó volt,szép volt! Lassan a horzsolások is kezdenek kevésbé feltűnőek lenni,igaz a mutatóujjam az még olyan két hétig reklamálni fog, főleg munka közben!

De aztán hazaérve a sör az bizony jólesett akkor meg ez egy jó futás volt!

Hogy mondta régi kedvenc íróm? Akit a mozdony füstje megcsapott az bekormozódik!

És ez már egyre lemoshatatlanabb, mert még olyan két éve úgy vágtam neki, hogy ez egy nagy kihívás és jó lenne valami szép teljesítményt produkálni rajta, de aztán belesüllyedtem tavaly a mályva mocsárba és megcsináltam nevetve!

Ezek után mit lehet az idén csinálni? Futni azt nem, mert ez én koromban az már káros dolog, amúgy is hüjje aki fut, ezt már Arisztotelész is megmondta! De ezt a versenyt inkább Szofoklész félmaraton plusznak lehet elnevezni ha már az ógörög kultúránál tartunk!

Való igaz találtak néhány amfórában utalást arra, hogy Odussazeusznak is sikerült ide tévednie és a dombokon való haladást egy pár pohár nedű után viharos tengernek gondolta! Később a római gladiátoroknak is az volt a legfőbb kívánságuk, hogy ne a Szekszárdi dombokon kelljen futniuk, inkább fejenként öt éhes oroszlán azok legyűrése az smafu.

Honfoglaló ősapáink(márakié) is itt melegítettek be a Szent Galleni nagy kalandtúra előtt és megállapították, hogy azok a kis svájci dombok igazán aranyosak! Sajnos akkor az én őseim akkor még szláv színekben versenyeztek, így nem volt tapasztalatuk a Kárpát medence szépségeiről!

De aztán jöttek a tatárok és meglátva Szekszárdot, jól berúgtak és inkább Ulán Bátorig hajtották lovaikat!

A törökök kicsit bátrabb nép és ők tettek egy pár kisérletet a Szekszárdi dombok legyőzésére, de 150 nekifutás után ők is rájöttek, hogy ez egy megoldhatatlan feladat! Pedig még szent italukat is kicsit átcsalták, hisz ők bort nem ihattak, de az a vörös nedű az szeritük nem bor volt hanem bikavér! Áldásom rájuk egy uralkodó osztály elitje ha hazudik ez legyen a legnagyobb ilyen hazugság! Sajnos ebben is végtelen a lehetőség és határ a képükön lévő bőr vastagsága!

Habsburg uralkodóinknak is tetszhetett eme szép dombvidék, mert 1848.-ban minden csata nélkül leléptek innen, legyen azoké a hüjjéké, ez már nekik is sok a magasságokból!

Német-szovjet sem csatázott érte sokat, mássza meg ezeket a dombokat a pecsenye banda nekik való, mi inkább haza-haza térünk!

Ezen kis történelmi ferde tények birtokában elérkeztem egy nagy elhatározáshoz, idén komolyan oda figyelek mások egészségére és futásomat nem önzően magamra áldozom, hanem mások egészségére fogok vigyázni kis Odüsszejám alatt!

Már a rajt előtt körvonalazódott egy négyek bandája csapat kik nagyon a köz szolgálatára szegődtek fel és mindent fel is áldoztak mások megóvása érdekében!

Mert minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a nap úgy döntött, hogy ő is szivatja azt a sok hüjjét aki fut, így elkezdett sütni és az igért esőt arrébb tessékelte, szükség is volt Balu kollégm szolgáltatására egy rózsaszín napernyő formájában mellyell a verseny jelentős részében kitűnő mobilárnyékot szolgáltatott a megfáradtaknak, igaz ezek aáltalában a női nem szebbik részéből kerültek ki, de az vesse a rá azt a bizonyos követ ki nem a lányokat részesíti előnyben! És mikor látta sokan eltévednek hát egy útjelző bólyát is szerzett mutatva ezzel az utat a bizonytalanoknak! Ezen tevékenységét később én is megirigyeltem és, mert ismert vagyok a kitűnő tájékozódó képességemről hát jobb két útravezető, mint egy sem alapon segítettem neki, sőt néha még a mobilárnyék szolgáltatásba is be-be segítettem!

Egészségügyi szolgáltatáson fejében minden a hétvégén máshol knagyobb célokat maga elé kitűző futótárs egsére igyekeztem el-el fogyastani abból a Szekszárdi vörösből amiről már a török politikusok is megmondták, hogy nem alkohol hanem BIKAVÉR, így még a hithű mohamedánok is ihatják. Né nem vagyok mohamedás? Ugyan ilyen apróság miatt nem fog a Föld forgása megállni, ha nekik jó volt akkor nekem is jó lesz!

Tehát ha kicsit tudományosabban nézzük ezt a futást, mert azért nagyon rosszindulatú ember az ki nem nevezi futásnak!

Amúgy akinek ellenvetése van az szóljon majd jól el lesz látva a baja Baján!

Már a rajt pillanatában érezni lehetett a pulzusom emelkedettebb, mint általában, mert néhány szép női fenék látványa olyan tízzel emelte a pulzusomat! Ha valaki a verseny képeit nézi az láthatja, hogy viseltem pulzus jeladótm így nagyon percízen tudtam konstatálni az értékeket menet közben, még a zavarszűrő textilréteget is alkalmaztam hozzá! Nagyon fontos sajnos a nem túl szakemberek sosem használnak zavarszűröt hanem direkt a meztelen mellkasra helyezik fel a jeladót ezzel sok olyan egyéb jelekkel teszik átekinthetetlenebbé a dolgot, mint tüdő légzési hangjai, vagy gyomorkorgás! Nagyon fontos a jelek kiszűrése érdelében alkalmazott árnyékoló réteg!

És olyan három kilométernél aztán jött az első egészségügyi küldetésem, kivel kezd az embet, mint a legjobb barárjával a kutyával, így kezdtem pecsenye egészségével! sajnos ez a távgyógyításom nem lett igazán tökéletes, de azért megmaradt a beteg! A pulzusom meg kicsit főleg, mert itt még Törkölypálinka is volt egészen megnyugodott olyan 30-at esett míg elfogyasztottam! Konklúzió az italfogyasztás megnyugtatja az embert! de aztán neki az utaknak megint és a domboknak és a pulzus már megint emelkedik, de ebben az is komoly szerepet járszik, hogy mellettem sok szép nő is fut, így ezek behatása a pulzusomra erősebb, mint mikor egyedül futok, tehát a legnagyobb pulzusemelő tényező a szép nő!

De aztán megint egy frissítési pont, de jaj itt csak víz van! na innen menjünk tovább szomjasan, mert ma tiltja a szent fogadalmam a víz fogyasztását, igaz már a rajt előtt megszegtem, de senki sem proféta a saját szakállában! de nem sokára megint megjött az óázis tíousú frissítési pona ahol a hatnapot vállalókra emeltem poharamat háromszor is, mert legalább ennyien várták a távgyógyításomat. Ők még 33%-ban nyomják tehát van egy olyan páciensem is kinél bevált a kúra. A pulzus megint jelentősen csökken, tehát az ital jótékony hatása megint beigazolódott!

Legközelebb a 24 órás Vb-n küzdők távgyógyítása érdekében is adtam a Bikavérnek és gyomromnak, itt sem volt sajna a tevékenységem 100%-os, de aki csinál valamit az néha hibázhat is. Bocs kik megsérültek, gyulladt izületek és egyéb nyavalyák miatt, a tudományom még tanulmányi stádiumban van, legközelebb sikeresebb lesz.

Nagyon sokan voltatok és sok embernek volt szüksége a távgyógyításomra, így a mester végére eléggé elfáradt és nagyon úgy néz ki a törökök sem voltak teljesen őszinték, mert végül is sikerült a Bikavértől is kicsit kacsázóan eljutnom három kapúig, melyek mögött szép lányok szalagra akasztott érmekkel vártak! De nagyon nehéz volt eldönteni,. hogy melyik kapunk haladjak át! Pénzérme nem volt nálam, így pénzfeldobásra esélyem sem volt, csak úgy becsuktam a szemem és lesz mi lesz csak úgy találomra beléptem az egyik kapuba. Jó utat választottam, de itt is először valami vizet akartak a kezembe nyomni. De a fogadalom az fogadalom így nem éltem vele!

Szép, volt nagyon hasznos megfigyeléseket tettem a tudomány oltárára!

Köszönöm neked Sexszárd!