Életünk alkonyán néha meghülyülünk és olyan dolgokat vállalunk mit anno ép ésszel semmi szín alatt sem!

Na ez is egy ilyen dolog volt, mert nekem a terep és benne az erdő mindig okoz valami amortizálandó élményt, de, mint igazi mazochista mégis néha-néha belevágok!

Nem is olyan régen meglátva a kiírást olyan öt másodperc gondolkodás után nagyon megfontoltan döntöttem! Ebbe bele kell vágnom, mert közel van és a terület ha futásilag nem is ismert, de amúgy nagyon!

Első gond már az volt, hogy ki az a nem normális ember ki hajnali nyolc órára tervez egy rajtot! Na mindegy mazochisták előnyben, nem egy olyan nagy tragédia ha fél hétkor kelnem kell, sikerült, így az első sikerélményen máris túl vagyok!

Az út megtétele is sikerült olyan negyedóra alatt, igaz a buszt az lekéstem, de autóval is lehet közlekedni ha muszáj! Na jó most az ultrakörnyezetvédők a szívükhöz kapnak, ezeket az eretnek gondolatokat, hogy autó meg közlekedés, de én egy kihalásra itét embertípus utolsó leszármazattaként felvállalom a máglyahalált olyan 301 év múlva ezért a tettemért! Addig az ügyvédek elvitatkoznak a bűncselekményen!

Na mindegy ott vagyok a rajtban és ha már ott vagyok akkor futok is, ill. akarnék futni, de mindjárt az első kilikben súlyosan emelkedik az út! Szégyen egy futóversenyen a gyaloglás, de hasznos! Na mindegy majd felérünk a kaptatótetejéáre szépen ha nem is lassan, de annál tempósabban. De jaj aztán egy olyan lejtő ahol nincs megállás, valami nagyon rockos szakasz jön! Ugyan nem azok az igazi Rolling stonesek hanem csak little rolling stonesek, de nagyon gördülnrek a talpam alatt, és a végeredménye egy fenékfék valahol a lejtő alja felé, néhány horzsolással és egy mutatóujj ficammal.

De mindegy ezem is túl jöhet egy szimpatikusabb szakasz ahol az út igaz keskeny de legalább relatíve sík! Sokáig csak az út keskenysége az mi gondok okoz, mert, mint Hungaroringen itt sem lehet előzni, menni az előtted futó tempóját! Ez ott és akkor nem sok gondot okozott, mert rutinos öreg rókaként megtaláltam a megfelelő követendő esztétikumot, egy szép formás női hátsóban!

Ha már bokrok és szép formás női fenekek bizony eszembe jut,hogy régebben valamit szoktam csinálni velük a bokrok aljam, de, hogy mit? Ki emlékszik már ősi dolgokra? Valami olyan vagyok,mint az öreg grófné aklinbek mikor megmutatták a család újabb gyermekét hosszas tanulmányozás után csak annyit mondott:

Ha az emlékezetem nem csal akkor ez a gyerek fiú!

Na valami ilyesmi volt az eszembe ott a bokrok mentén valami kétszemélyes játék szokott zajlani a bokrok alján! De ez most egy komoly futóverseny és lassan sikerül is találni utat az előzésre és repülünk, mint madár! Szépen lassan eljön az első kör vége egy laza kis, de annál sárosabb és meredekebb lejtővel a végén amit derékszög kanyar követ! Na ez nekem kicsit sok, mert a lejtő végén a fékezés megint fenekező stílussal sikerül és kissé sárosan érünk be a célba, ahol szerencsére sikerül kicsit leszednam magamról az út sarát! és egy kis intermezzo után irány mindez újra, ahogy régen parancsnokaim mondták iscso ráz kamerád(tovaris)!

A második körnekmár rutinos öreg terepet ismerő rókaként vágok neki, a little rolling stolnesnál már az ösvény szélén sikerül pl. lazán szilárd talajjal a lábam alatt átmennem, majd a bokros fennsíkon is elég jó tempóban haladnék, de mostanra már a turázókból lett szép mennyiség, de ők viszonylag udvariasan félreállnak, legalább is a zöme. vannak néhányan elvetemültebbek kikre rá kell kiálltani, de aztán megint banzáj olyan 100 méteren, majd megint kerülés..zajlik az élet! És végre szélesebb az út, nem kell az előzéssel vacakolni, csak futni! he-he na ezt megint bebuktam, mert egy tetű gyökér úgy gondolja, hogy el kell gáncsolnia. Hiába a gyökerekkel mindig gond van és mindez eredményeként sikerül egy túrázó lány bokáját is átkarolnom! na nem nagyon örülten neki, egy b..a meg hagyja el az ajkam egy három kiszólással! De már csak olyan 3 és fél kili hátra, most már annyira közel a cél, hogy valahogy óvatosabban meg is csinálom a végét is! Nagy lejtő-derékszög kanyar óvatosan, majd az utolsó olyan 50-80 méter aszfalton már szinte sprintben megy na nem azért, hanem az utolsó 500 méteren valaki feltűnően követett egyre közelebb hallottam a zihálását és kitört a versenyszellem, féltem, hogy megelőz! Ki volt nem lényeges versenyen vagyunk és jobb ha én érek előbb a célba,mint ő!

Célbaértem, menetközben néhas-néha ránéztem az órára, de igazán az időt sosem néztem meg, most a célban igen, de minek!

20 km-en 2 óra 9 perc 51 mp.....hát.....na ez nem egy világrengető eredmény,de most ez jó vagy rossz?

Nem lehet egy utcai versenyhez hasonlítani,mert ott nincs szint, szint little rolling stones, nincsenek gyökerek és lehet előzni..szóval ha az utolsó verseny félmaratonomat átkonvertálom 20 kilire akkor ott ez olyan 1:38...tehát olyan majdnem 32 perccel gyengébb, de...szóval ki tudja..Ilyenkor mindig ez az érzés kerít hatalmába, hogy amit csináltam az jó-e vagy nem? Ha úgy nézem, hogy az emelkedőkön jobb volt bele sétálnom, mert nagyon sokat ki vett volna akkor jó, de ha azt, hogy egy kilóméterem sem volt, még a lejtősek se 5 percen belül, akkor nem jó...és a végén olyan lazán sprinteltem akkor megint maradt bennem!

És ha az esések miatti mosakodásokra szánt időket is levonjuk..akkor..de mennyi az az idő..Mindegy egy tempós jó hangulatú társasági futásos edzésnek nagyon jó volt! Szép volt az erdő, a bozótos Tétényi fennsík is nagyon szép volt! Nem is volt olyan nagyon sáros ahogy vártam!

Mindenesetre egyelőre a terepezést hagyom másoknak, nem ez az igazi világom, de a változatossághoz néha ez is kell. Most mentem egy ilyet jó volt,szép volt! Lassan a horzsolások is kezdenek kevésbé feltűnőek lenni,igaz a mutatóujjam az még olyan két hétig reklamálni fog, főleg munka közben!

De aztán hazaérve a sör az bizony jólesett akkor meg ez egy jó futás volt!