Sárga és még 40 is, avagy egy aszfaltbetyár az erdőben.

Hogy szólt egy nagyon régi Bergendy sláger szövege?:

„Életemben annyi mindent megettem

Hagytam mindent más főzzen meg helyettem

Ettem míg az idegeim kikoptak

Engedjétek hadd főzzek ma magamnak!

Ez lehetett a mottóm mikor elhatároztam, hogy ha nem is Lucifer, de valaki vezessen új utakra engemet.

Maratonok, ultrák szépek vagytok, de még a terep az valahol meghóditatlanul magasodik előttem. Ez is egy csodás szegmense a futásnak, nosza ugorjunk bele. De hol és mikor, az idei terveimnek eddig az volt a mottója, hogy a szépeket újra, de kacsintgassunk ki másfelé is.

Mint mindenhol, így futható Teljesítmény túrákból is sok állt rendelkezésre, választani nehéz és, mert még ismeretlen is a terület, így még nehezebb, de ezzel a Sárgával már találkoztam párszor, mert a célja Budaörsön van, szinte „csak” haza kell futnom, így kössük össze a kellemest a hasznossal, menjünk a Sárgára.

A Táv hát a 70 is elmenne, de kezdetnek talán még sok, fel sem vagyok szerelkezve egy igazi éjszakai kalandra, most még maradjunk lentebb, de a cél Budaörs legyen, így marad a 40, így a cél Budaörs egy igazi homerun-t kell csinálnom, és valahol az erdő egy részét már futogattam, így talán ez lesz az mit vállalni kell.

Tervezgetés előtte: rajt valamikor legkésőbb fél kilenckor, de mert tömegközlekedéssel kell a rajthelyre mennem, így jöjjenek a menetrendek.

MÁV: nincs sok verzió, szinte csak egy az is kicsit korai és oda a nyugati PU-ra igazán nem biztos, hogy időre beérek. A reggel nem az a világ amiben manapság nagyon jól érzem magam, igaz ez nem volt mindig így, csak egyre jobban elkényelmesedtem. Valamikor olyan tíz évvel ezelőtt, mert csak reggel öttől-hétig volt lehetőségem futni, így akkor hetente négyszer-ötször bele-bele csaptam a hajnalokba, de ma már jobban ízlik a reggeli nyugi és a délutáni futás.

Na nézzük a másik verziót: VOLÁNBUSz, ezzel akár három lehetőségem is van a rajthelyre menni, tehát marad ez.

A legkedvezőbb indulása az Árpád hídtól 6 óra 40 perc. Igaz ehhez is olyan 5:20-kor fel kell kelni, de egyszer ezt is ki lehet bírni.

Akkor készüljünk elő, pénteken az utolsó szakasz egy részét igaz fordítva, de kipróbáltam edzésként, hát a benyomásaim csak növelték félelmemet, mert sík szakasz az szinte nem is volt, csak fel, vagy le...mindegy ez van ezt kell szeretni, ugorjunk neki.

Szombat este szépen bepakolva előkészítve mindent megtervezve az utat pecízen.

De tervezni precízen nem lehet, mert igaz az ébredés az összejött, de a reggeli busz az nem. 5:30-kor mikor kellett volna semmi nem jött, így jött egy kis izgalom, mert ha most nem akkor a következő negyedóra múlva és ha még a csatlakozás is csúszik, meg még a METRÓ is akkor marad a B terv és a 7:15-ös még épp beesek a rajthelyre.

De mert itt nincs igazi rajt, így max kicsit később indulok ennyi, no para, ott leszek Werischwaron ahonnan el kell rajtolnom.

Egyszer csak jön egy busz, pont mikor nem kellene jönnie, tíz perccel később, vagy öt perccel korábban ez egy sosem megoldott talány, de ha itt van akkor használjuk, irány ha nem is Horány, de Vörösvár..a Pilisben.. Igaz így még csak a Körtéren vagyok Budán, de itt csöppnyi várakozás után jön egy szép hetes ami még ráadásul busz is, így hamar a Felszabon találom magam, és még van majdnem félórám az eredtileg tervezett buszhoz is, ihaj-csuhaj..

De jaj a Metro egy galád jármű, képes az orrom előtt elmenni, juszt sem integettem neki és még ujságot sem lehet venni, nem baj majd így úgysem érem el a buszt, csak a későbbit, majd ott lesz időm olvasni, majd ott veszek magamnak. Szép lassan be is fut a következő Metró így irány észak és az Árpád-híd, van még majdnem negyedórám az első buszhoz, igaz erre esélytelen vagyok, de akkor marad majdnem félóra a következőre majd valahogy el fog az is telni.

És láss csodát olyan három perccel az első busz indulása előtt ott vagyok a megállóban és meglepetés nem is 6:40-kor, hanem 6.45-kor indul, ennyit a menetrendekről. Néha kell egy kis szerencse is!

Megérkeztünk idegenvezetőmmel Pátyalsóval, majd ha már itt vagyunk akkor vágjunk bele ebbe a kalandba. Nekem rendkívül fura volt, hogy sem rajtkapu sem indító semmi csak gyerünk és akkor csak mi ketten gyerünk, semmi rajttömeg, csak mi ketten bele az útba, és csak néhány szalag vezet. És még az eleje nem is olyan vészes aszfalton bent a faluban, majd egy lejtő egy kicsi kis emelkedő, ez nagyon príma ilyet már ezerszer csináltam most is menni fog. De aztán hát eljött az erdő és szép lassan az első komoly emelkedő is. Hát erre még nem voltam igazán felkészülve, igaz közben ismerősökkel is találkoztam, de ahogy emelkedem egyre bizonytalanabb leszek, még alig mentünk olyan 2-3 kilit és már kezd gáz lenni, meddig kell még felfelé menni, hogy tartalékoljak, olyan hosszú ez az emelkedő és ha bizonytalan vagy akkor inkább séta felfelé, messze még a cél ne készülj ki már az elején.

Idegenvezetőm Pátyalsó elég rutinos róka és kicsit beelőz nem is látom hol van, de fent a tetőn bevár, majd lassan megérkezik az első ellenőrző pont, ha nincs én biztos elkerülöm, de így a lapom egy stemplivel gazdagabb én egy tapasztalattal, itt figyelni is kell. És ahogy megyünk igaz most nem olyan veszélyes a terep viszonylag kis emelkedők és lejtők a hangulatom sem rossz, ilyet már sokat csináltam, szupi..

Majd valahol Nagykovácsi határában egy kicsit lankad a figyelmem és elém ugrik egy galád valami, talán egy kő vagy egy gyökér és meg kell ismerkednem először az altalajjal.

Mondják, mindig az első botlás a legnehezbb, de ez most egy pici kis botlás, lazán lehet tovább menni és még a táj is nagyon gyönyörű, alig emelkedik így minden szép és jó és lassan túl az első tíz kilin is.

De aztán egyre keményedik a terület jön egy komolyabb emelkedő és megint séta bele felfelé, hát ha nem tudom hol az emelkedő vége akkor ne kockáztass inkább séta fel, majd lehet megint futni. Aztán az eső is úgy dönt, hogy barátilag üdvözöl minket, alapvetően ott és akkor még örülök neki, nagyon jól is esik, de jön egy hosszabb lejtőn és, mint tudjuk ott nincs megállás, rosszul tudjuk van! Egy bokor alján megint ismerkedve az altalajjal, és ez már a bal combomban hát fájdalmasabb, mindegy lassan felkelek és mert haza kell érni és még több, mint a fele hátra van, így gyerünk tovább.

Olyan kb nyolc kili múlva sikerül is lemosnom mgamról az esés sarát, és már túl a felén egyre ismertebb erdőszakaszban irány haza, igaz kicsit fura, hogy innen hazáig olyan nyolc kili a táv és még olyan duplája van hátra, hová lehet még itt elkacsázni?

De lehet, az erdőben kimeríthetetlen lehetőségek vannak erre főleg az utolsó kiliken jövök rá.

Igaz addig egy domboldal közepe is megmutatja a most már erősen sáros és csúszós talaját, hát ennek már nem igazán örültem, de anyafölddel ismerkedni sosem öröm. Főleg ha lejt is és nem vagy biztos benne, hogy ha lecsúszol vissza is tudsz menni az útra, szerencsére annyira nem csúsztam ki, így vissza az útra sárosan de ezt is túlélve.

És lassan már benne az utolsó tíz kiliben ahol elvileg már semmi meglepetés nem érhet, ismerős terep, itt már sokszor futottam(?), de most derül ki, hogy mindenhol, de pont ezeken az utakon sosem, így az ismertből lesz ismeretlen, de azért olyan nics, hogy egy útnak nincs vége..Csiki Csárda igaz ez már vagy 15 éve csak a nevében csárda valójában csak csárda emlék, majd megint lejtő és aszfalt majd eljön a cél ami igaz manapság már nem rendszeresen látogatom, de valamikor szinte törzshelyem volt Nádas kocsma..és még a személyzet is üdvözöl, Mariann kapásból csapolja a sörömet, sőt akkor már vezetőmnek is kimér egyet..Még Dénes a törzsalkoholista is üdvözöl.

Oklevél, jelvény, majd zsiroskenyér tömeg a gyomromba sörrel levezetve, átöltözve, igaz a cipőm az totál káros, sáros, de a kedvem az jó, ezt is megcsináltuk, lehet ilyet máskor is.