Pozsony Marathon
Miért Pozsony?
Mert korán van és így fel lehet rajta tesztelni a téli munka hatását. Mikor tavaly elkezdtem az évet tervezni ezt akartam az idei első versenyemnek, ebben aztán kicsit változtattam, mert valahogy kedvet kaptam a Dunamenti Szupermaratonra is (azért kicsit lehetne jobb izlésem is).
Különben is tavaly már jártam itt és mert akkor valami nagyon gyengécske produkciót csináltam, így itt könnyű pálya PB-t csinálnom..
Tehát a tervek:
PB valahol a csillagos égben van, öt éve futottam, azóta semmilyen fiatalító kezelésen nem estem át, így ez nagyon úgy néz ki be lesz betonozva. Igaz, voltak már csodák és egyszer már sikerült 26 évvel idősebben csinálnom ilyet, különben is minden egyéninél idősebbek vagyunk, mint az előzőnél voltunk.
PB-3:30 Még mindig a lehetetlen kategória. Szerintem ez sem lesz talán, ez felett is eljártak az évek, de soha ne mond, hogy soha.
3:30-3:40 Ebbe viszont bele lehet férni, főleg ha 35 fölötti számmal kezdődnek a percek.
3:40-3:50 Ez a realitás igaz a Dunamenti nagyon sárba tiport még ebben az eredményben is de ennek meg kell lennie.
3:50-4:00 egy nagyon picit csalódott lennék, de még ez is benne van a pakliban..
4:00 felett tragédia..ezért nem szabad ennyit dolgozni, ha ennyi edzéssel csak erre vagyok képes akkor mehetek az aggok házába..
Akkor tehát mehetünk:
Budaörs-Pozsony olyan kb. 180 kilcsi és végig autópálya, így biztosan és lazán teljesíthető két órán belül..Igaz arra a rövid szlovák szakaszra nem igazán rentábilis matricát venni..Hazafelé meg ittam ennek a levét, de az majd akkor..
Veress Bélával ketten neki is vágtunk az útnak reggel hatos rajttal Budaörsről, Béla kicsit korábban kelt, mert még ide is el kellett jutnia. Nekem sikerült időben felkelnem ¾ 7-kor, így még fogat is tudtam mosni.
Érkezés olyan ¾ 9-kor Pozsony határába, egy apró gáz mindjárt, mert a mobilomon a múlt héten frissítettem a GPS szoftvert, de mint most kiderült a térképek lemaradtak, így navigáció nélkül kútfejből kellett keresni a rajthoz viszonylag közel parkolót.
Megjöttünk:
Nem fogadott hatalmas fogadó bizottság még a parkolónk sem igazán volt előre foglalt, de azért a rajttól olyan max. 5 perc sétával, ez nagyon elfogadható.
Mint később kiderült szerencsénk volt, hogy úgy döntöttünk, hogy azonnal átöltözünk és csak utána megyünk, a rajtszámokért..Átöltözés, majd elkezdődött a nap fénypontja a rajtszám felvétele.
Ez egy hétköznapi esetben max. egy kis sorban állás, de itt és most egy komoly feladattá alakult, hála kedves aranyos szlovák futóbarátainknak..sikerült idén új helyszínt találni mind a rajtra, mind a célba érésre és mind a rajtszám felvételre, sőt rendkívül trükkösek voltak. Igaz néhány helyen egy-egy nyíl mutatott hol erre, hol arra és regisztráció feliratot is tartalmaztak, ha jól követtük őket akkor lassan talán haza is jutottunk volna de rajtszámunk az bizony nem lett volna. Pár rendezőnek látszó ember megkérdezése után azért nagy nehezen olyan, fél órával a rajt előtt meg is találtuk az épületet. Ahol még láttunk is egy teljesen néptelen pultot, fölötte regisztráció felirattal. További kérdezősködés után kiderült, hogy ½ 9-kor a rajt előtt másfél órával már bezárták a rajtszám felvételt, így ott abban a pillanatban biztosak voltunk abban, hogy potyára jöttünk. Béla szerencsére csak nevezett, a díjat a helyszínen akarta kiegyenlíteni, de én előre pengettem, így ugrott a nevezési díj. Igaz abban biztos voltam, hogy ha már ennyit utaztam és itt vagyok akkor max rajtszám nélkül is elindulok max összeveszek néhány rendezővel.
De egy szerencsesugár az utunkba sodort egy az adott épületből kilépő rendezőt kivel ha nyelvileg nem is tökéletesen, de lényegében valahogy sikerült véleményt cserélnünk és bebocsájtást nyertünk a pulthoz. Igaz póló már nem volt, de rajtszámunk lett és volt még legalább tíz perc a rajtig.
A Startcsomag egyéb részeit, mert végig a kezünkben nem tarthattuk főleg mert szinte csak szórólap volt, így nagylelkűen ott hagytuk jó lesz nekik jövőre is.
Bélánál még egy izgalom volt azon kívül, hogy ezzel már kellően magasan ment a pulzusunk tehát elfogadhatóan be is melegedtünk a rajtra, mert egy plusz meleg felső még volt rajta, ezzel már ruhatárba nem tudott volna eljutni, így rendkívül becsületesnek látszó faágra bízta, hogy a célig őrizze meg. Ami az egészben a csoda a faág nagyon becsületes volt és verseny végén vissza is adta Bélának.
És akkor maga a verseny:
A szervezése nagyon egyszerű főleg mert a nagyvárosi maratonoktól eltérően itt együtt indul a félmaraton, félmaraton váltó és a görkoris maraton is velünk. Szóval kicsit zsúfolt a rajt de azért nem annyira. A táv kétkörös az első kör az a félmaraton, majd még félmaraton és már vehetjük is át a plecsnit.
Az első kilométer végén az addigi rakparti futás után felkanyarodunk a Novy Most nevű már nem igazán új hídra és át a Dunán Pozsony turisták által biztos nagyon kedvelt Petrzalka nevű impozáns panel rengetegébe. Ezt egy olyan kb 11-14 kilcsis körrel szépen körbefutjuk, majd egy ennél sokkal rövidebb és sokkal keskenyebb kerékpárúton visszajutunk a Duna mentén a város kevésbé látványos ódon részéhez. Igaz előtte még egy modern és szerintem szép is hídon vissza a Duna inkább városi részébe, itt olyan négy kacskaringós belvárosi városnézés végén elbúcsúzom a mezőny legalább hetven, de inkább nyolcvan százalékától, kiknek elég volt a félmaraton és mi megint megcsodáljuk a szocialista építészet remekműveit, igaz most már kicsit faradtabban, de a szépség minden fáradtságot megér. Ez főleg olyan 35 kilométernél lesz igazán igaz mikor feltűnik a látómezőmben egy nagyon jó alakú fiatal lány horizontja. Ezen esztétikai élmény olyan két kilométeren át kicsit felfrissít majd lassan a megszokássá fajul, így kénytelen vagyok új élmények felé nézve megelőzni Őt.
Aztán lassan eljön a cél is, hisz olyan még sosem volt, hogy egy versenynek nem lett volna vége.
A verseny tempómról elég annyi, hogy a tervem úgy szól, hogy olyan öt perces tempó míg aztán ami maradt azzal célba érni, a félmaraton 1:43:34 volt ez nagyon szuper de aztán főleg, mert nagyon foghíjassá vált a mezőny bizony nagyon nehéz volt még tartani ezt. Addig a félmaratonisták sokat segítettek benne, de mostantól 20-50 méterrel előttem, annyival mögöttem egy-egy futó így már kicsit nehezebb, de néha fel-fel tűnik párban-hármasban is futó csapat is.
Azért nem volt olyan rettenetesen nehéz ez a második kör sem 25-nél még belül voltam az ötperces átlagon, és harmincnál is csak olyan 1:3o lehetett a lemaradásom, ezzel ott biztos voltam az optimista 3:35 és pesszimista 3:40 közötti célba érésben.
Negyvennél aztán az vitt tovább, hogy a legutolsó őszi Budapesti 3:35:30-as eredményem jöjjön össze, ott és akkor olyan szűk tízperces utolsó két kili és kétszáz méterrel ez meg lehetett volna.
Ez sajna(apád tökit sajna) nem jött össze, kénytelen voltam „megelégedni” az ennél olyan 50 mp-vel „gyengébb” 3:36:17 eredménnyel. Ezek után fogok jövőre ide jönni, ezt már nehéz lenne megjavítani.
Majd, mert lassan Szlovákiában is erős a globalizáció és ezzel a világvége, kaptunk alkoholmentes sört, ami ráadásul német márka volt. Szlovákiában ami ugyan nem a sör őshazája, de a hosszú cseh közös létnek köszönhetően elég tekintélyes sörtermelője lett a világnak, most nem saját márkával kápráztatja el a nagyon tikkadt szomjas futókat és még ráadásul csak ez az alkoholmentes van. Rá fér erre a tájra is egy pici világvége.
Mindegy úgysem ihattam volna, mert haza kell vezetni az autót mást, így örüljünk annak mi van ne morogjunk az elérhetetlenért. Viszont tény, hogy most mikor ülök egy padon szopogatva eme sör remeket kezdek rájönni, hogy bizony nincs olyan kellemes hőmérséklet, mint amit eddig futás közben éreztem.
Tehát vissza az autóhoz és gyerünk haza.
A verseny után:
Az autónk ott volt ahol hagytuk neki nem volt futhatnékja, szépen megvárt minket, igaz előtte ajánlott egy rendező valami öltözési lehetőséget is, de valahogy akkor elégnek éreztük ha a kocsiban visszavedlünk hétköznapi emberré majd irány haza. Irány? De merre irány, mert még olyan legalább egy óráig vannak kint futók a városban és elég jól lezárták a város jelentős részét, így vagy veszünk matricát és irány Révkomárom vagy megvárjuk az utolsó célba érőt is és aztán mehetünk Rajka felé.
Végül egy hibrid megoldással mégis sikerül Rajka felé mennünk, igaz matricátlanul de sztrádán, szerencsére hatóságba nem futunk bele, remélem kamerák sem rögzítették eme a szlovák költségvetést rendkívüli módon megkárosító tevékenységemet. Ezen útvonal megtalálása sem volt egyszerű, de végül is a harmadik belvárosi kör végén már meg is találtuk, rendkívül sok improvizációval. Most valszeg a GPS sem sokat segített volna, mert az is buta, honnan tudhatna egy rahedli műhold a most már több, mint 2500 éve rendezett görög-perzsa meccsről ahol meglepetésre hazai pályán a görögök nyertek, és mi a mai napig ünnepeljük őket, vagy siratjuk a perzsákat.
De minden jó ha a vége jó, valahogy sikerült elhagyni Pozsonyt és innen már sima út hazáig.
Fáradtan de elégedetten azért otthon már olyan igazán cseh sör remeket bontottam fel (Budweiser Budwar) és aztán igaz sokáig zsibongtak a lábaim, de végül is boldogan hajtottam álomra a fejem.
És akkor hogyan tovább?
Kicsit megnyugodtam, amit megcsináltam edzésen az bennem van, igaz a Dunamenti első napja sem volt rossz, most csak lazán Agárdon, ott ha valaki rohanni lát rúgjon fenéken..Aztán még egy kicsit több munka és irány SÁRVÁR.
Jó ezt olvasnom a Dunamenti morcid után, ugye jól érzem, hogy elégedett vagy ?
Még jó, hogy végül lett rajtszám :D, kis futi volt, 5 percesben...