Jó régen nem írtam, legalábbis ide nem, ennek pedig oka volt: nem igazán volt mit. De most már eljött az ideje, hogy az elmúlt három hónapra visszatekintsek.

Futni nem futottam, mert még nem lehet. Max. járművek után, a tiltott gyümölcs édessége :)

Ehelyett bringáztam. A doki ugyanis edzéstervfélét is ad, aztán hogy mennyit csinálok meg belőle, az már más kérdés. Februárban napi 10, márciusban 15, áprilisban pedig 20 km-t kellett, pontosabban kellett volna bringáznom, minden másnap (a minden egyik nap meg úsznom kellett volna – hát igen, anno versenysportolókkal foglalkozott az orvosom, nekik ez biztos ment, nekem nem).

Összességében a következő történt tehát: februárban ötször bringáztam (50 km), márciusban négyszer (60 km). Ezek szobabringán mentek, úgyhogy a távokat szépen be is tudtam tartani, viszont nem vittem túlzásba a gyakoriságot. Aztán jött az április, meg a jobb idő, úgyhogy összesen 9-szer ültem bringára, ez már mind közlekedés volt, úgyhogy az edzésszerű bringázást elfelejthettem. Összesen 153 km-t mentem. Ez nyilván nem 9*20, pedig a munkahelyem pont 10 km-re van, de nem mindig oda mentem; a napi 20 km hatszor volt meg.

A január végén kitűzött heti négy mozgás persze sehol nincs, legjobb esetben is heti három van. Februárban meg márciusban még időnként tornáztam-erősítettem itthon, áprilisban egyszer sem, hacsak még most neki nem állok gyorsan. Kifogások mindig vannak, most is lennének, úgyhogy nem is mondom őket – de a célt fenntartom: heti négy mozgás.

Előrepillantó

Hétfőn megyek újra dokihoz. Még egyszer régebben azt mondta, hogy ha a napi 20 km-t is panasz nélkül viseli a térdem, akkor elkezdhetek futni újra. Nagyjából egyébként panasz nélkül viseli, bár időnként vannak kóbor fájdalmak, amik viszont nem bringázáskor keletkeznek, hanem csak úgy. Úgyhogy kíváncsi vagyok, mit mond, enged-e most már futni.

Emiatt aztán tervezni sem tudok. A Borvidék biztos, az UB meg valószínű elúszott: ha el is kezdhetek futni jövő héten, és ha még fel is tudom magam hozni egy hónap alatt legalább néhány km-re stabilan és térdfájás nélkül, akkor sincsen csapatom. Gondoltam arra, hogy esetleg bringával kísérhetnék, de annyira nem vagyok jó formában, hogy végig tudjam tekerni (meg a térdem is ki tudja, hogy viselné). Néztem a Coca Colát is, az a hat km pont barátságosnak tűnik, persze így elméletileg. Gyakorlatilag viszont a legfontosabb az lesz, hogy ha végre újra futhatok, akkor valahogy úgy csináljam, hogy ne sérüljek le újra.

A bringával jól megvagyok egyébként, bár a futást nem pótolja. Mondjuk lassan nem ártana a váltó használatával tüzetesebben is megismerkednem, mert egyelőre nem nagyon használom. Egyszer megpróbálta valaki elmagyarázni, és hát egy idő után feladtam a dolgot, hogy én ezt sose fogom megérteni :)