Egészen ma délutánig úgy volt, hogy a januári visszapillantómat az utóbbiakhoz hasonlóan azzal kell kezdenem, hogy ebben a hónapban nem futottam. De nem így kezdem.

Hónap elején voltam dokinál, akkor kicsit el is kenődtem, mert a vizsgálat során jobban fájt, amikor megnyomkodta a térdemet, mint előtte. Azóta kicsit jobban utánaolvastam a témának, és hát tudatosult bennem, hogy a porcot nem lehet visszapótolni, csak a meglévőt erősíteni. Ennek nem örültem, mert szeretnék futni, de így hogyan? Egyik kollégámmal pont tegnap beszélgettünk erről, többek között azt mondta, hogy maratont valószínűleg nem fogok futni, de ne temessem még a futást. Nem temetem, persze, de azért rossz.

De ma észrevettem a télben a tavaszt, és gondoltam, normális ember ilyenkor fut. Úgyhogy hiába nem engedte még az orvosom, hiába vagyok egyébként elég fáradt, úgy döntöttem, hogy futok egyet, bár ez persze még nem jelenti önmagában azt, hogy normális vagyok. Fura volt előszedni a ruhákat, még a nyáriak voltak felül, akkor futottam rendszeresen. Hosszúnadrág – mintha lenne ennél vastagabb is, nem? Igen, van. Póló – a bécsi félmaraton pólóját választottam, pedig nem ment az aláöltözet színéhez. Mi is kell még? Ja igen, homlokpánt, csősál vagy hogy hívják a nyakamra, meg kéne az a fehér cérnakesztyű, ami hol is van? Aztán meglett minden, összeállt, mit hogy is kéne. A biztonság kedvéért vettem fel térdvédőt is. Bemelegítés, indulás. Arra mentem, amerre akkor szoktam, amikor elkezdtem a futást, a kis kör, ahogy később hívtam. Figyeltem, van-e valami a térdemmel. Többnyire nem volt, de néha picit éreztem, hogy van. Lassan futottam, meg ahol tudtam, inkább a járda mellett a talajon. 18:12 volt a futás, később megrajzoltam a térképet, 2,38 km. Jó volt, kicsit ugyan túlöltöztem, de végre mégis futottam! Azt nem tudom még, hogy jól tettem-e: picit érzem a térdem, aminek persze, nem örülök. Annyiban biztos jól tettem, hogy ha nem megyek el futni, akkor nem tudom meg, hogy viseli a futást.

A hónap nagy része amúgy mozgás nélkül telt, mert mindenféle nyavalyáim voltak. Múlt héten kezdtem újra mozogni, kétszer tornáztam, meg most a héten egyszer szobabringáztam. Úszni most nem voltam, mert összevesztem az uszodával: nem engedik, hogy a saját hajszárítómat használjam, az ottaniak viszont nagyon gyengék, vizes fejjel viszont nem vagyok hajlandó kijönni az utcára télen.

Előrepillantó

A futással kapcsolatban nem nagyon tervezgetek, legalábbis versenyeket biztos nem. Áprilisban lesz megint Pásztón futás, arra megyek, ha nem futok, akkor túrázom, jó lesz az úgy. Azt, hogy a futást hogy tudom folytatni, elsősorban attól függ, hogy hogy viseli a térdem. Tudom, hogy óvatosnak kell lennem, de ennél óvatosabb hogy legyek? Egyébként pedig arra próbálok rászokni, hogy heti négyszer mozogjak valamit, úgy tapasztaltam, hogy a heti három kicsit kevés. Ki is találtam, hogy a kedd-csütörtök-szombat-vasárnap pont jó lenne erre. Ezt ezen a héten kezdtem, és eddig sikeresen tartottam, bár még csak csütörtök van :P

Kedden befejeződött a három hónapos porcerősítő-szedés, aminek az örömére tegnap (szerdán) már majdnem elmentem futni. Aztán még mégsem, győzött a józan ész, de ami késik, nem múlik. Ma meg (csütörtökön) majdnem beneveztem a Borvidékre, aztán még mégsem, győzött a józan ész, satöbbi.

Hamarosan tehát újrakezdem a futást, előtte igyekszem kicsit formába hozni magam, mert az elmúlt hetekben azért eléggé elpunnyadtam. Az a terv, hogy fokozatosan kezdem a terhelést, a futás mellett egyéb mozgásokat is beiktatok, aztán meglátjuk, mi lesz. Azt még nem tudom, hogy a porcerősítő mennyire volt hatásos, mert a hétköznapi mozgásoknál eddig sem fájt a térdem, most sem fáj, tehát csak a futás során fogom megtapasztalni, hogy most rendben van-e. Remélem, rendben lesz.

Egy dologtól tartok, vagyis kettőtől. Az egyik az, hogy esetleg még mindig/megint fájni fog a térdem, amikor elkezdek újra futni. A másik meg, hogy a magamtól megszokott „előbb csinálok valamit, utána jó esetben gondolkodom, de utóbbi nem biztos”-módon valami hülyeséget csinálok: túl hamar, túl hirtelen, túl sokat csinálok, és újra lesérülök. Nem szoktam fohászkodni, most viszont megfogalmaztam azért egy kérést: édes Istenem, a más hülyeségét általában felismerem – a sajátomtól ments meg engem, kérlek.

Nézzük, milyen volt a 2012-es év a futás szempontjából.

Futás

Számokban: összesen 666,29 km-t futottam, ennek nagy részét, kb. 637 km-t az év első hét hónapjában. Terepre egyszer mentem ki, rögtön január elsején futottam egy Balboát. Szintes futásom kb. 110 km volt, az év első öt hónapjában. Az év utolsó öt hónapja részben, ebből az utolsó két hónap teljesen kimaradt a futás szempontjából, térdproblémák miatt.

Az év tehát nagyjából két részre osztható, és azt hiszem, mindkettőnek megvannak a maga tanulságai. Az év első felében rendszeresen futottam, ha maradt is ki egy-egy hét, az elsősorban megfázás miatt volt. A fő versenyem a Borvidék félmaraton volt, és úgy érzem, hogy arra sikerült is jól felkészülni, rendszeres és változatos futásokkal, és végül maga a verseny is jól sikerült, jól beosztottam az energiámat és élveztem a futást. Emellett tavasszal futottam még négy másik félmaratont, merthogy 2012-re azt terveztem, hogy ezzel a távval barátkozom. Ezek közül a bécsi félmaraton emlékezetes, elsősorban azért, mert anyu és a tesóm is kinn voltak szurkolni, meg még a debreceni, főleg a társaság miatt. Így utólag viszont azt mondom, hogy túlvállaltam magam a tavaszra, a felkészültségem nem volt még elég ahhoz, hogy kb. két hónap alatt öt félmaratont fussak. Azt gondolom, hogy részben ez ütött vissza aztán a térdfájásban – mint kb. két hónap utánajárás után kiderült, az üvegporc kopott meg a térdemben. Ezért aztán október eleje óta nem futok, szedem a porcerősítőt, meg elfogadtam végre azt is, hogy a lúdtalppal is kéne valamit csinálni, ezért aztán megcsináltattam és (utcára) hordom a betétet (itthon is kéne elvileg, de itthon nem hordom). Úgy tűnik, jobb lesz, ha az eddiginél türelmesebb leszek a futással kapcsolatban.

Az év során voltam pár rendezvényen segítőként: a Terep 100 volt az egyik, a Suhanj! hat órás futása a másik, és a decemberi pásztói örömfutás a harmadik. Mindegyik különleges élmény volt, mindegyik más miatt. Akartam menni a Spar-maratonra is, hogy megnézzem, hogy milyen egy BSI-rendezvény a másik oldalról, de ez nem jött össze.

Ami a futás társasági oldalát illeti, érdekesen alakult. Tavaly év vége felé már kicsit túl sok volt nekem a közösségi futás, úgyhogy ebből visszavettem egy kicsit, de megvolt a futótársaknak az a köre, akik fontosak, és akikre tudom, hogy számíthatok. Ez a kör ma is megvan, de októberben szűkült egy kicsit: a volt csapattársam, Gergő köré szerveződött DK Team-mel kerültünk válaszútra; ők amarra mentek, én meg emerre.

FRISSÍTÉS (2013. 01. 02. 20.20.) Elfelejtettem, hogy idén volt egy többrészes óramizéria, amikor is rendeltem egy Garmint Angliából, aztán egy másikat az USA-ból. Utóbbi ide is ért néhány hónap alatt, pont, mire már nem tudtam futni. De tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy ennyi volt a gond az órával: októberben egyik napról a másikra megkukult, reszetelni nem lehetett, úgyhogy december elején visszaküldtem az USA-ba a cégnek, akiken keresztül vettem, hogy intézzék a garanciát. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

A futással kapcsolatban néhány dolgot sikerült megvalósítanom ebben az évben, néhányat viszont nem. Ami sikerült, az a fő versenyemre való felkészülés és maga a verseny; minden előzetes kétely ellenére (magamhoz képest) rendszerezett volt a készülésem, voltak szintes futások, imádtam a gellérthegyi futásokat, meg a szekszárdi hegyeket, a tavaszi napsütést, és mindent. Az volt az év legjobb időszaka a futás szempontjából. Szintén sikerült egy kicsit gyorsulnom, legalábbis volt egy olyan időszaka az évnek – aztán hogy ebből mi marad, amikor újrakezdem a futást, azt nem tudom.

Ami nem sikerült, az elsősorban az, hogy komolyabb sérülés nélkül teljen az év – remélem, ez elég lecke volt ahhoz, hogy türelmesebben kezdjem majd újra, ha eljön az ideje. Ezen kívül nem futottam terepen annyit, amennyit szerettem volna. Tudom, hogy ez részben kifogás, de macerás kijutnom a budai hegyekbe, pedig légvonalban közel vannak, de volt, hogy tömegközlekedéssel másfél óra alatt értem ki :( Pedig azt hiszem, ez az én igazi világom, szóval ha újra futhatok, ezt valahogy meg akarom oldani.

Egyéb sportok

Az is célom volt erre az évre, hogy a futás mellett egyéb sportok is legyenek. Ezt a célomat félig sikerült megvalósítanom, félig nem. Idén visszamentem úszni, sőt év végén, amikor már nem futhattam, elkezdtem úszni tanulni is. Ez régi adósság volt önmagammal szemben. Az úszásról külön még nem írtam, de majd fogok. A mellúszással az volt a gondom, hogy csak úgy tudtam úszni, hogy kinn volt a fejem a vízből – ezt egy alkalom alatt helyre tette az úszásoktatóm, és ezt már rendes medencében is csináltam (amíg erről is le nem tiltott az orvosom :(). Aztán elkezdtem a gyorsúszást tanulni, meg a hátúszással is foglalkoztunk egyszer. Jelenleg ott tartok, hogy a gyorsúszásnál a levegővétel az, ami a legnagyobb gondot okozza, de időnként már az is megy, meg van valamiféle fílingje a gyorsúszásnak, amit néha már elkapok – persze egyelőre még csak kis vízben. A hátúszás meg a pihenés szokott lenni, ha elmegyek gyakorolni. Az úszással kapcsolatban összességében azt mondom, hogy előrelépés történt. 2012-ben összesen 13 alkalommal úsztam, ebből 11 alkalom október óta volt.

Amit szintén sikerült idén megtennem, szintén nagyon hosszú halogatás után, az az volt, hogy márciusban elkezdtem bringán közlekedni. 42 nap ültem biciklire az évben.

Amiben szeretnék nagyobb rendszerességet behozni az életembe, az a torna, pontosabban a különböző erősítések, nyújtások, illetve a talpamra gyógytorna sem ártana. Ezeket hébe-hóba csináltam, augusztusban és október-novemberben viszonylag rendszeresen, de itt azért még van mit javítani a rendszerességen.

Előrepillantó

Egyelőre olyan nagyon nem tudok előrepillantani, mert elsősorban attól függ, hogy hogy alakul a futás meg a többi sport, hogy az egészségemmel minden rendben lesz-e. Ha minden rendben lesz, akkor már belátható időn belül újra elkezdhetek állóképességi edzéseket végezni (kerékpárt és úszást – futást egyelőre valószínűleg még nem), a többit még nem tudom. Ezért aztán versenyekre se nagyon tudok előre gondolni – jó lenne ott lenni Szekszárdon meg az UB-n, bár előbbi pont a Terep 100-zal lesz egy napon, amire viszont segítőként szeretnék menni… Ennek nem örülök nagyon, de remélem, ez lesz jövőre a legnagyobb bajom :)

Azt viszont tudom, hogy a futást gyakorlatilag újra kell kezdenem az alapoktól. Igyekszem tartósabb alapokat lerakni, és türelmesebben haladni.