Tegnap volt péntek 12, amikor is két dolog történt a sporttal kapcsolatban.

Az első az volt, hogy megvolt az első úszásórám. Erről szerintem kicsit később fogok majd részletesen írni. Most egyrészt azért nem, mert nagyon izomlázam van a karomban, bár szerencsére csak az asztalig kell emelni, meg azért sem, mert ma is elmentem gyakorolni a tegnap tanultakat, és be van dugulva a fülem, mindkettő, és így nem tudok gondolkodni. De ez csak duma, igazából azért nem, mert még korai lenne, összevárok egy kicsit több tapasztalatot :)

A második történés pedig az volt, hogy véééégre eljutottam dokihoz. Pontosabban diagnosztához, ultrahangra. Szóval végre megnézték a térdemet, és kiderült, hogy nem sérülés a gond – hanem az üvegporc kezdett elvékonyodni. Emiatt éreztem úgy, hogy a csontom fáj – merthogy tényleg az fájt, nem volt, ami felfogja terheléskor az ütődéseket. Kérdeztem az orvost, lehet-e ezzel valamit kezdeni, mondta, persze, és ajánlott is egy másik orvost, akinek ez a szakterülete. Hozzá is be tudtam jelentkezni, úgyhogy jövő héten végre fogom látni, mit tudok tenni, és mik a kilátások. Hét eleje óta egyébként bőszen szedem a porcerősítőt, előbb is eszembe juthatott volna, de nem jutott. Azt nem igazán tudom eldönteni, hogy ennek most örüljek vagy sem, szerintem elnapolom ezt a kérdést jövő szerdáig, de valahogy megnyugtató tudni, hogy mi is a gond.