Ígéretemhez híven akkor legyen egy bejegyzés arról, hogy mit is tanultam idáig azáltal, hogy elkezdtem masszázsra járni.

Január elején voltam először. Akkor javasolta valaki a keresztedzés mellett a masszázst is, és úgy látszik, ez kellett hozzá, hogy végre rászánjam magam. Pedig már régen éreztem, hogy kellene ez nekem. Időnként fáj a derekam, már évek óta, bár mióta futok, ritkábban. Aztán amikor még rendszeresen táncoltam, kb. másfél-két éve, egy olyan mozdulat volt csak, amit képtelen voltam megcsinálni. Ez a vállrázás, ami abból áll, hogy az egyik vállunkat kicsit előre mozdítjuk, miközben a másikat kicsit hátra, mindeközben persze a csípő mozdulatlan, merthogy izolált mozgásokról van szó. (Aki nehezen tudja elképzelni, mi is ebben a poén, nézzen bele a következő videóba: pl. a dobszóló elején, 2:07 körül láthatunk erre példát, később sokat ismétlődik a mozdulat.) Azért nem tudtam megcsinálni, mert túl kötött volt a vállam. Futás közben is volt olyan élményem, ami erre hívta (volna) fel a figyelmemet: többször előfordult, hogy hosszabb futás alatt az első 5-6 kili után éreztem, hogy végre mozog rendesen a karom. Tavaly év végén időnként már olyan volt, mintha betonból lenne a vállam, és tudtam, hogy hiába tornázom, relaxálok, vagy csinálhatok akármit, ezt már egyedül nem tudom megoldani, ehhez segítséget kell kérnem. De önmagában ez nem lett volna elég, hogy meg is tegyem, az kellett hozzá, hogy javasolják a futásom javítása érdekében – hát ez is elég érdekes, hogy a saját kedvemért nem, de a futásom kedvéért elmegyek; na mindegy, fogjuk fel pozitív oldaláról, hogy ezért vagy azért, de eljutottam végre.

Szóval. Kb. kéthetente megyek masszőrhöz. Aki azt hiszi, hogy a masszázs lágy simi, az téved. Az első két alkalommal a vádlim fájt, de rettenetesen. Most már egész kibírható, gondolom, ez annak a jele, hogy a rendszeres kimasszírozás jótékony hatású. Na, de a vállam és a hátam! Tudtam én, hogy itt van az igazi galiba! Nagyon fáj, de egész jól tűröm, és tudom, hogy a masszőröm nagyon megdolgozik vele. Közvetlenül utána jobb érzés, másnap izomláz, nagyon fura, hogy nem mozgok, mégis izomlázam van. Kíváncsi vagyok, itt mikor fog majd kevésbé fájni.

Amúgy a gerincemre kaptam tornagyakorlatokat is a masszőrömtől. Ezeket ki is rajzolgattam egy A4-es papírra, nagyon vicces volt, még sose rajzoltam tornagyakorlatokat pálcikaemberekkel. Hétfőn meg is csináltam a gyakorlatsort; a gyakorlatok egy része innen-onnan ismerős volt. Aztán a végén gondoltam egyet, és végigcsináltam azokat a hastáncmozdulatokat is, amelyek a legjobbak a gerinc kilazítására: nagy csípőkör, vízszintes nyolcas befelé, kifelé, ami-ami, maya, teve. Nagyon király volt ez a felturbózott gerinctorna! Úgy tervezem, hogy ha heti kétszer tornázom, akkor az egyik alkalommal ezt a gyakorlatsort fogom végezni, a másik alkalommal meg azt, amiben inkább erősítés és alakformálás van. Ez a kettő pont jó lesz keresztedzésnek a futás kiegészítésére.

A másik érdekes tanulság a múlt alkalommal volt, amikor egy viszonylag hosszabb futás után mentem. Január elején ugye megsérült a bal bokám; szerencsére csak kb. két hetet kellett miatta kihagynom, de érdekes módon időnként most is érzem. Ezen a hosszabb futáson nem érzékeltem semmit abból, hogy valami gond lett volna a bokámmal, mégis a masszázs alatt kiderült, hogy a bal oldalam szinte végig sokkal jobban be volt állva, mint a jobb. Erre más magyarázatot nem tudtunk találni, mint azt, hogy mégsem volt teljesen rendben a bokám, és így a terhelés is máshogy oszlott el. Szerencsére a mostani alkalommal már nem volt ilyen, szóval remélem, ez is rendben lesz.

Szóval tömören megfogalmazva, a fő tanulság az, hogy ugyanúgy, ahogy az állatok nem hülyék, csak alacsonyak, a test sem hülye, csak … őszinte. És érdemes rá hallgatni. Sokkal okosabb, mint én, amikor megyek a hülye fejem után. Ja, és még egy: tényleg nem elég futni; mást is érdemes mozogni.