Úgy döntöttem Briel után szabadon :))) elkezdem a 10 kilis edzéstervet.

Nem fogok parázni, ha az éjjeles hetemen csak lazább edzéseket csinálok, végül is nem azért futok, mert kergetnek.

A kilométerek mérésével sem lesz gondom, aranyember akciózott és hazajött egy gps-es kütyüvel.

Most aztán nincs lazsálás, mert rögtön kiderül merre jártam DDD.

A kütyü tőlem a féltégla becenevet kapta, jogosan.

Lasan kezdek úgy kinézni mint egy űrhajós.

Közben okosodni is kell, kihoztam  a könyvtárból Kathrine Switzer hangzatos címet viselő könyvét: Fuss és gyalogolj a szépségedért, az egészségedért - negyvenen fölül is fiatalon.

Ezt  a könyvet minden kezdő negyven körüli gyaloglónak-futónak kötelező olvasmánnyá tenném.

200 oldal pozitív megerősítés, és egy csomó jótanács (Monspart Sarolta kiegészítéseivel).

Vasárnap az edzésem egyik fontos állomásához érkezem 5 percet kell(ene) futnom lendületesen, marha kíváncsi vagyok hogyan fog sikerülni.

" A kifogások gerendák, amelyekkel  a kudarc házát építed."

Ez a hetem többféle tapasztalatot és sikert is hozott.

Terepszemlét tartottam a Mosoni-Duna parton futóhelyet keresve.

Kicsit uncsi már  a park rekortánja, arról nem is beszélve mivel egyre többet futok, elfelejtem a körök számát.

Próbáltam betonon, eszméletlen kemény, ezt a helyet kikerülöm.

Aszfalton és  a kavicsos töltésen remekül ment.

Szombaton kimetünk a Püspökerdőbe, igaz elvétettem a belső kört, de végül nem számított, mert aranyember jött utánam bicajjal, mérve  a távot.

Azt gondoltam, ha belegyalogolok sem csinálok belőle ügyet, de végül hihetetlenül jól ment.

Már kezdett sötétedni, csípkednem kellett a cipőimet, nehogy kiugorjon az erdő fái közül a Hétszünyű Kapanyányimonyók, de csak korrekt kutyákkal és gazdijukkal találkoztunk.

Aranyember diszkréten követett, már meg akartam tőle kérdezni talán szégyell-e, de rájöttem jobb így, mert nem állna be  a szám, ha mellettem tekerne.

Így pont olyan volt, mintha egyedül vágtam volna neki a távnak.

Mikor kiértem a töltésre már lement a nap, az út végén ott volt  a kivilágított városom, mint célpont, a madarak hálósapkában kívántak jó éjszakát egymásnak, fantasztikus érzés volt.

Végül sikerült a 4500 m-t folyamatosan végigfutnom 28 perc alatt.

Most szívesen mondtam volna, hogy menjünk még egy kört!!!

Vasárnap erre a marha jó 20 fokra beterveztünk a szomszéd falukba egy kis terepes sétát, végül 7 kilit mentünk, nem rohamiramban, de térderősítőnek jó volt.

Totálisan kütyübarát vagyok, lévén, hogy fotózom is, de a futás minden rossz tulajdonságomat kihozza.

Ma ismét rekortános edzést csináltam az erdős helyett, a tegnapi eső tartott vissza, nem akartam összakoszolni az új cipőmet, olyan szépen vakít még a fehérsége.

Le szerettem volna mérni egész pontosan mennyi idő alatt csinálom meg  a 12 körömet. Elkértem aranyember stopperos óráját, amin ugye csak négy gomb van, nem lehet túl bonyolult.

Az egész az öltözésnél kezdődött, meleg volt egy sima legginget vettem elő, ennek ugye nincs zsebe, hova tegyem a telit, amiről zenét hallagatok (kütyü tartóim még nincsenek,DE lesznek).

Sem  a nadrágom, sem  a derékmelegítőm nem tartotta meg, beleraktam a melltartómba, jó hely, itt ellesz.

A lépcsőházban jutott eszembe, hogy nincs rajtam az óra, visszamegyek.

Pályánál kiszáll, fülesek bedug, nincs bekapcsolva  a rádió.

Kocsiba visszaül, csak semmi feltűnés-sunyin körülnéz.

Telit melletartóból kivesz, rádiót bekapcsolt, telit visszarak.

Jobb oldalra, nehogy a biztonsági őr azt higgye a szívemhez kapkodok.

Némi fodrászkodás, mert futó jön szembe a pályán.

Kocsiból kiszáll, bemelegít, órát indít----anám, nem tudom lenullázni.

Még öt perc lépegetős bemelagítés, sikerül lenullázni és elindítani is.

Legyűröm  a 12 kört és elfelejtem megnézni az időt.

KO

Nem hittem, hogy ilyen is történik velem. Tegnap az új cipőben mentem pályára, sem testben sem lélekben nem sikerült jól éreznem magam.

Idegesített, hogy későn jutott eszembe ki szerettem volna menni a maraton idulását fotózni, de lekéstem és  a vendégeim ios közbeszóltak.

Kora reggel már főztek a szomszédos lakóházakban  hol sült krumpli, hogy csirkepöri illat járt én meg marha éhes lettem.

Ráadásul izomlázam lett, de vajon mitől? Nem nagyon, de épp annyira, hogy bosszantson. Lehet ez az új cipőtől?

Még  a méricskélésre is rávettem magam:

0,248 a régi cipőm 0,218, létezik, hogy ekkora különbség izomlázat okoz?

Holnapra egy kis erdei mocorgást terveztem, kíváncsi leszek mi sül ki belőle.

Ettől a cikktől viszont új erőre kaptam:cikk

Anno gyaloglással kezdtem, így ehhez is vettem cipőt az óccsó áruházban.

Rekortánon nem is volt gond a kocogással, de aszfalton éreztem a csontjaimat, hiába itt már kevésbé működött a sarokcsillapítás, más meg nincs benne.

De van nekem egy "aranyemberem", aki látva milyen elszánt vagyok, szponzorált.

Hát idén előbb jött a Jézus, de nem bánom.

Első utam a legközelebbi sportboltba vitt, ahol az eladó egyet körözve  a kezével megmutatta a polcon a futócipőket. De meszet nem ettem, hogy kidobjak egy csomó pénzt aztán meg nem tudom mit vettem. Talán később majd kikupálódok és futócipő ügyben sem lehet megvezetni.

Visszaültem a kocsiba és átautóztam  a város másik végébe a spuri boltba, itt aztán nem lehet panaszra okom.

Kb. 10 cipőt próbáltam.Minden kérdésemre választ kaptam. Végül egy nike pegasussal jöttem haza.

Ha valaki most sznobizmussal vagy legalábbis márkaimádással illet, nagyot téved, semmi pipás, háromszögű csíkos vagy ugró cicust ábrázoló cuccom sincs, nem tartottam eddig sem fontosnak, ha behúnyt szemmel próbálok is ezt választom.

Ma reggel már annyira kíváncsi voltam, milyen benne futni , alig vártam, hogy hazaérjek az éjjelből, kb 2 kilis távot kocogtam benne próbaképp. Az aluljáró lépcsőin a szöcskék is megirigyeltek volna. Utoljára 10 éves koromben éreztem ilyen jól magam, remek volt, pont akkor kelt a napocska, az összes álom kiment a szememből, azóta is fent vagyok... Holnap kíváncsi leszek egy rendes edzésen hogyan viselkedünk.

Megemeltem a kocogós köröket.

2 kör gyalogás után 2 kör kocogás 3x ismételve.

Ez papírforma szerint azt jelenti, hogy képes vagyok 1 km-t folyamatosan kocogni. oooo

Egyszer úgyis elbambulok, aztán végigfutom az egészet.

Mostanában gondjaim vannak az öltözéssel.

Ki kellene cserélni a kinti hőmérőt, tegnap 15 fokot mutatott, gondoltam nem veszek termós futónacit, mikor kiszálltam  a kocsiból azt hittem lefagyok, meg a szél is fújt. A rádió 8 fokot mondott be, mostantól levonok belőle 5-t.

Szerencsére az első kör után átmelegedtem, az első kocogós kör után pedig már a hüvelykujjam sem fázott, addigra már forrt a vérem, befűtöttem rendesen.

A derékmelegítő pedig igen jól jön, szeretem, bár a futónacin csúszkál rendesen.

Most pár nap pihi, míg éjjelezek, vasárnap reggel irány  a pálya.