Bringan 212 km a Balaton korul, 17 ora alatt.
Ez kerekparos korokben zsenge, viszont magamhoz merten szep teljesitmeny, nagy kuzdelem volt!
Megismertem es legyoztem egy nagyon tekintelyt parancsolo ultra tavot, megha bringan is. Beszamolomban bekezdesekbe szedem nehany elmenyemet:
- Mar 5km-nel ugy tunt, hogy vissza kell hogy forduljak, mert az uj outi bringamon az emelkedon egy feljebb valtaskor leesett a lanc, es beszorult a kullo es a fogaskerek koze. Probaltam megszerelni, kiugrasztani, de eselyem se volt. Viszont a Gondviseles velem volt, es nehany perc mulva 3 segitokesz bringas erkezett, leszedtek a kereket, kiszedtek a lancot, hozzaertoen beallitottak a valtot, mert rosszul volt beallitva. Ennek kesobb is hatalmas hasznat vettem, mikor ejszaka egyedul a vaksotetben bringaztam az erdei bringautakon, mert ha ott ez bekovetkezik, akkor orakat setalhattam volna segitsegert.
- Nagyon megszenvedtem, de teljesitettem az elso 40 km szamomra kokemeny emelkedoit. Szenzacios erzes volt utana a tobb kilometer hosszu lejton a szaguldas, es meg egyszer koszonet a bringasoknak, mert a kereket is megszoritottak, ami itt az esetleges komoly balesettol megvedett.
- Az egesz verseny alatt a frissito allomasok segitoi szuper kedvesek es segitokeszek voltak, mindig maguktol telepumpaltak a kulacsomat, hiszen a kezem mar nagyon el volt "macskasodva".
- Kb 60km-tol 100km-ig szornyen ,elviselhetetlenul fajtak a kezeim es a vallaim a tamaszkodastol, el sem tudtam kepzelni, hogyan fogok egyaltalan vegigmenni, viszont erdekes modon kb 100km-tol hozzaszoktam az allando fajdalomhoz.
- Kb 10-15-szor hataroztam el, hogy ide soha az eletben nem jovok vissza, 5-szor hogy soha tobbe nem ulok bringara, egyzser pedig Zamardinal azt hogy a 100E ft-os bringat bevagom az erdobe, es visszamegyek komppal Tihanyba.
- Erdekes modon amikor begurultam a celba, a kedves, ujjongos fogadtatas megigezett.
Meg mikor a sort kortyolgattam, a bebugyolalt Gyaloggaloppnak gratulaltam, es varatlanul Farkas odajott hozzam es kezet nyujtott es gratulalt nekem a botcsinalta bringasnak. Ekkor ugy ereztem, hogy nem hogy visszajovok jovore, de ezt a dolgot aztan tenyleg nekem talaltak ki!
(https://edzesonline.hu/kep_galeria/&action=viewalbum&album_id=4821 58.kép )
- Szuper elmeny volt, mikor mar a bringam orak ota kattogott, es mar nem tudtam, hogy egyaltalan vegig fogja-e birni, akkor a frissitoallomason 2 srac odajott, hogy ok Shimano-s szervizelok, es ingyen atneznek a bringat, ha megengedem.
Mondtam, titeket a JoIsten kuldott, jobb nem is tortenhetett volna velem.
- Szenzacios elmeny volt talalkozni sok nagy ultrafutoval, Pecsenyevel beszelgettunk is. Maradando emlek ez!
- Megdobbenve lattam, hogy sok ultramaratonista kepes kedelyesen beszelgetni a tav teljesitese kozben, hiszen ilyen kemeny allokepesseguk van. A Mogyi-s Áron baratom kulon kerte, mikor futasa kozben bringaval elertem, hogy ha raerek, akkor kerekezzek mellette egy darabig es dumalgassunk, mert ez most ot kifejezetten feldobja.
- Regi foldieimmel a bajai Mogyi-s futokkal, ultrafutokkal nagyon osszebaratkoztam, es utkozben illetve befutas utan orakig beszelgettunk, sokukat gyerek-ifjukorom ota ismerem, ugy tarsalogtunk, mintha az elmult 10-15 ev el sem telt volna.
- Felejthetetlenul inspiralo elmeny volt a verseny utan eremmel a nyakamban (mert en is vegigmentem!) korbejarni, tapsolni a befutoknak, orakig onfeledten beszelgetni az ultramaratonistakkal, konnyezni a befutokkal es erezni, hogy ennek már én is RÉSZÉVE LETTEM!!!
Es megvannak a terveim, hogy a jovoben futokent is csatlakozni kivanok ehhez a remek kozosseghez!