Ezeket a sorokat inkább nevezném a fejemből túlcsorduló gondolatoknak mint összefüggő szövegnek és nagyrészt magamnak írom, hogy emlékeztessen dolgokra ,amiket nem nagyon akarok elfelejteni. Ezért elnézést ,ha bárki ide téved, nem biztos ,hogy érdekes olvasnivalót talál itt.

Azt szokták mondani a miért kérdés  sokkal fontosabb mint a mit. Így előszőr azt kell tisztázni, miért írom ezeket a sorokat? Igazából nem tudom.Lehet azért ,mert motivációt gyűjtöttem hozzá az eddig olvasott bejegyzésekből, vagy csak magmat akarom emlékeztetni, hogy 2012 feb.21 így gondolkodtam, nem tudom.A lényeg az ,hogy rámtört az érzés és ehhez remek apropóm van mostanában.

Eddig is rengeteget sportoltam több kevesebb szerencsével, ugyanis a sérülések nem kerültek el. 8 éven át kosaraztam, egész jól ment. Végig figyeltek rám, sokat játszhattam ,és gyakran az idősebb korosztályokba gyakran kettővel idősebbe(nagyrészt u20 nb2 nb1b) is nagyobb szerepet kaphattam. Majd jött a sérülés. Sajnos A, mert ezek után már nem maradhattam volna akkori csapatomnál, máshova akartak küldeni egy évre amíg felépülök. Ezt nem akartam, így abba maradt a játék. Ennek mondjuk sok oka volt, de a lényeg ,hogy így más sportág után kellett néznem ,mert még mindig csak 15 éves voltam ,így nem lehet abbahagyni a sportot.

Erősebb testalkatú voltam egy átlag kosarasnál ,és mivel kiegészítésként atlétikára is jártam, hogy jobban bírjam a pályán , így oda kerültem. De szöges cipő helyett a lapos talp vált be nekem , így lettem dobó atléta(főleg diszkosz) újabb 5 év szép emlék, bár későn kezdők összes bajával küszködtem,így az eredmények is késöbb jöttek ,de utolsó évekre 2 ob dobogó is összejött,de ehhez szerencs is kellett nem tagadom. Szerettem nagyon ezt a sportot, csapat sport után üdítő volt csak magadra koncentrálni, külön edzéstervet kapni személyreszabottan. Nagyon szerettem itt lenni.

De semmi nem tarthat örökké. Felkerültem Pestre. Itt kicsit kikerültem az edzői kontroll alól és ennek meg is lett az eredménye. A forma stagnált és jött is az önállóan erölködés eredménye--> a sérülés.

Ez után minden teékenységemet vegetálásnak tekinteném (eddig heti 7-10 edzés 3-4 re módosult, ez soknak hangzik de aki 10 éve ilyen életvitelt vitt annak borzalom). Sok mindenbe belekostoltam, de végül meint a kiegészítő sportág mentett meg :D Ez pedig az úszás.

Imádtam mindig is úszni szerettem az edzéseket (bár a kiegészitő úszó edzés nem a keménységéről híres :D ) és egyszer úgy alakult ,hogy az edzésonline csapatban egy 24h-ás úszóversenyen találtam magam. ÉS bejött!!! és jött még egy és még egy( eddig 5). És úgy döntöttem érdemes lenne inkább valami ilyesmit, csinálni, mint a winstrolos kondis kö...gök között lődörögni.

Így elte-s ként kézenfekvőnek tűnt a pohlytlon csapat akiket rendszeresen láttam az uszóversenyeken így egy hete velük edzek és őszintén szólva nagyon elkapott a triatlon láz és ha már a lelkesedés meg van , emelett a csapat lévén a feltételek is adottak , akkor nekem már semmi más nem kell ,hogy belevessem magam a kalandba :D.

Úgy hogy feb 13.-tól elkezdtem a felkészülést. Nem ringatom magam hiú ábárándokba. Tudom,hogy nagyon kemény lesz, és mindent előről kell kezdeni, de épp ezért izgalmas , mert még nem rontottam el semmit, tiszta lappal indulsz. És ez tök jó érzés.

Tehát 2012 célja újra felépíteni magam. Szép fokozatosan erősítem a heteket, már tapasztaltam a kevesebb néha több-et ;), így próbálom nagyon okosan csinálni, hogy eljussak egy olyan szintre , amit kitűztem magamnak bár ez nem idén lesz :D 2-3 év kell hozzá.

Ez a cél nem más mint ironman-en egy bizonyos idő amit le írtam magamnak egy lapra :D, de ezt ide biztos nem írom le:D. Tehát erre fogok innentől készülni és mindent megteszek ,hogy sikerüljön. Most viszont amíg gatyába rázom magam (erre az idei év áll rendelkezésre) a legfontosabbdolgot  végzem amit a sport szempontjából tehetek: Figyelek és Tanulok. És ezt innentől szorgalmasan végzem :D